152570. lajstromszámú szabadalom • Vonszoló láncos szállító berendezés, különösen önrakodáshoz

5 152570 6 28 térközét a találmány értelmében 29 szállító pálcákkal mint térköz- vagy hézagmegosztó elemekkel töltjük ki, amelyek átellenes 26a, 26b láncszemek közé vannak iktatva (3. ábra). Célszerű, ha a 27 törőlapoknak a 29 szállító pálcák közös felső 31 érintő síkjából (2. ábra) kiemelkedő 30a szakasza a találmány értelmében rövidebb, mint az alatta levő 30b szakasz. A méretek például úgy vannak megválasztva, hogy a 27 törőlapok körülbelül 6—8 milliméterrel (30a) emelkednek ki a hézagmegosztó 29 szállító pálcák felső 31 érintő síkjából. A találmány szerinti kialakítás esetén a 18 vonszoló lánc visszavezetéséhez szükséges hézag nagysága lényegesen csökken: a lánc és a teknő között szabadon maradó rés mindössze néhány milliméter. A berendezés működését megakasztó nagyobb darabok beszorulásáról tehát nem lehet szó, mert a 15 teknőbe legfeljebb szénpor vagy kisebb darabok juthatnak be, ezeket viszont a 27 törőlapok hátrafelé el is távolítják. Ugyanekkor megnövekszik a 18 vonszoló lánc szállító hatása is, mert a 29 szállító pálcák közötti hézagokba nyúló darabos szén már lapátként működik és nagy menesztő hatást fejt ki. Az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén a hézagmegosztó 29 szállító pálcák egyben átellenes 35a, 35b láncszemcsuklók közös csapját is alkotják, amint ez különösen a 3. ábrán látható. Természetesen elképzelhető olyan megoldás is, hogy a pálcák a csapokkal nem alkotnak egy szerkezeti darabot, hanem oldható módon vannak velük összekötve. Az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén továbbá a 27 törőlapoknak a 18 vonszoló láncból kiemelkedő 30a szakasza — ellentétben például az 1. ábra szerinti ismert megoldással — legfeljebb a 18 vonszoló lánc 36 kifordulási köréig ér, amint ez a 2. ábrán látható. Mint a bevezetésben említettük, ezeknek az intézkedéseknek folytán a 15 kaparó teknőnek a rajzon jobboldali végén gyakorlatilag nincs olyan nyílás, amelyen át nagyobb darabok a 15 kaparó teknő belsejébe juthatnának és a 18 vonszoló láncot haladásában megakadályozhatnák. Ugyanekkor a 27 törőlapok nyilván csak viszonylag kis fogással dolgoznak. A kaparó teknő tehát működés közben csak a 18 vonszoló lánccal közvetlenül szomszédos anyagrészeket bolygatja, amelyeknek kihordása közben a kaparó teknőt ellepő halmaz tovább omlik és a 18 vonszoló láncra ismételten újabb anyagot juttat. Az 5—7. ábrák szerinti példakénti kiviteli alak esetén két kaparó teknő, nevezetesen kihordó teknő és 37 felhordó teknő van egymáshoz csatlakoztatva. Ezek közül a kihordó teknő a 2—4. ábrák szerint van kialakítva és ezért 15 hivatkozási számmal van jelölve, amiből következik, hogy teljes hosszában a rajzon fel nem tüntetett vágat 38 talpán fekszik. Ezzel szemben a 37 felhordó teknő kialakítható akár a 2—4. ábrák szerint, akár hagyományos módion. Szerepe ugyanis már csak az, hogy a 15 kihordó teknő által szállított anyagot a rajzon fel nem tüntetett nagy kaparóra juttassa. Ez lehetővé teszi, hogy a két 15, 37 kaparó teknő az 5. ábrán látható módon a 38 talpnak megfelelő azonos 38 szinten csatlakozzék egymáshoz. A 15 kihordó teknő azonban a csatlakozás helyén mélyebben is fekhetik, mint a 37 felhordó teknő. A 37 felhordó teknő a 38 talpon meneszthető 45 kocsin van elrendezve, amely egyúttal a 15 kihordó teknőből és a 37 felhordó teknőből álló szállító berendezés 46 hajtómotorját is tartalmazza. Ez a rajzon fel nem tüntetett módon például lánc- és kúpkerekes hajtás útján hajtja a hagyományos kivitelű 37 felhordó teknő 47 vonszoló láncát, amelynek a rajzon alsó 48 tengelye a 15 kihordó teknő vele szomszédos 17 tengelyével erőművi kapcsolatban van. A részletek a 7. ábrán láthatók. A 37 teknő alsó végén ágyazott 48 tengelyt a 15 kihordó teknő 17 tengelyével 49 lánc köti össze. A 8. és 9. ábrán látható példakénti kiviteli alak abban különbözik az előzőtől, hogy a 15 kihordó teknőnek és a 37 felhordó teknőnek kardántengelyes közös hajtása van, amelynek felépítése a következő: A 45 kocsin elrendezett 46 motor 55 tengelye 56 lánc útján 57 kúpkerékkel mereven összekötött lánckereket hajt. Az 57 kúpkerék egyegy 58a, 58b kúpkerék útján 59a, illetőleg 59b tengelyt forgat. Az 59a tengely további 58c kúpkerék útján a 37 felhordó teknő 60 vonszoló tengelyét forgatja. Az 59b tengely viszont 65 kardántengely és 66 fogaskerekes hajtás útján a 15 kihordó teknő 17 vonszoló tengelyével van összekötve, amint ez különösen a 9. ábrán látható. E példakénti kiviteli alak előnye, hogy a 37 felhordó teknő alsó 48 tengelye tehermentesítve van. A 10. ábra szerinti példtaikénti kiviteli alak lényegében abban különbözik az előzőtől, hogy a találmány szerint kialakított 15 kihordó teknő és a hagyományos kivitelű 37 felhordó teknő egymáshoz viszonyítva derékszög alatt vannak elrendezve, a 65 kardántengely pedig közvetlenül csatlakozik a 15 kihordó teknő 17 vonszoló tengelyéhez. Ilyen elrendezést különösen kamrafejtéseknél alkalmazunk, amikor is a fejtési front merőleges a felhordás irányára. Ezt a 10. ábrán egy-egy 66, illetőleg 67 nyíllal érzékeltettük. A 11. és 12. ábrán oly emelőszerkezet példakénti kiviteli alakját tüntettük fel, amely a 15 kihordó teknő és a 37 felhordó teknő egymáshoz csatlakoztatott és a 17, 48 tengelyekkel jellemezhető végei közé van iktatva. Rendeltetése kettős. Egyrészt üzemi helyzetben rögzíti a két 15, 37 teknő egymástól való 68 távolságát (11. ábra). Másrészt, amikor a szállító berendezést üzemi helyzetből szállítási helyzetbe állítjuk át, a 15 kihordó teknőt a 37 felhordó teknőre ülteti. Az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén a találmány szerinti emelőszerkezetet többek között a 15 kihordó teknő 17 vonszoló tengelyének végeire szerelt egy-egy kúpos hornyolású 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3