152570. lajstromszámú szabadalom • Vonszoló láncos szállító berendezés, különösen önrakodáshoz

7 152570 3 tárcsa alkotja, amelyek közül egyet a rajzon 75 hivatkozási számmal jelöltünk. A 37 felhordó teknő alsó 48 tengelyének szomszédságában viszont egy-egy elfordítható emelőkar van ágyazva, amelyek közül ugyancsak egyet a rajzon 76 hivatkozási számmal jelöltünk. Ezeken az emelőkarokon a 75 tárcsa átmérőjének megfelelő fészkek vannak. Üzemi helyzetben a 75 tárcsa társával együtt ilyen fészekben ül. Ezzel azonban a 17, 48 tengelyek, vagyis a két 15, 37 teknő egymástól való 68 távolságát is rögzíti. A. 15 kihordó teknő 15a fenekén lefelé, vagyis 77 nyíl (11. ábra) irányában kiálló 78 kapaszkodó lap van elrendezve. Ennek hossza úgy van megválasztva, hogy amikor a 15 kihordó teknő a 37 felhordó teknőre van ültetve, a 78 kapaszkodó lap a 37 felhordó teknő 79 lapátjainak pályájába nyúl. A szállító berendezés költöztetésekor a 76 emelőkarokat a rajzon az óramutató járásával azonos értelemben elfordítjuk, amint ezt a 11. ábrán 81 nyíllal jeleztük. Az elfordítás következtében a 15 kihordó teknő vonszoló tengelyes vége a 12. ábrán látható módon a 37 felhordó teknő alsó végére fekszik. Ekkor a 76 karok és a 75 hornyos tárcsák kapcsolódását megszüntetjük. A 15 kihordó teknő 78 kapaszkodó lapja megakad a 37 felhordó teknő 79 lapátjainak egyikében, amikor is a 37 felhordó teknő 47 vonszoló lánca a 15 kihordó teknőt a 12. ábrán látható módon rézsútosan felfelé meneszti. Amikor a 15 kihordó teknő teljesen a 37 felhordó teknőre vonszolódott, a 78 kapaszkodó lapban megakadt 79 lapát egyre jobban elfordulva a 78 kapaszkodó lapot kitolja a 79 lapátok pályájából és ezzel a 15 kihordó teknő további menesztését megszünteti. Az egymásra húzott teknőket vízszintes helyzetbe állítva és egymáshoz rögzítve a berendezést szállítóképes állapotba hoztuk. Üzembe állításkor fordított sorrendben járunk el: első lépésként a 15, 37 teknőket az üzemi állásnak megfelelő helyzetbe állítjuk, ami azt jelenti, hogy a 37 felhordó teknőt a 45 kocsin a függőleges síkban a kívánt dőlésszögnek megfelelően elfordítjuk. Ezt követőien a 37 felhordó teknő vonszoló láncát az üzemi menesztési iránnyal ellentétes irányban megindítjuk. Ekkor a 37 felhordó teknő a 15 kihordó teknőt mintegy letolja önmagáról, miközben a 45 kocsi a reakció erők hatása alatt hátrafelé, vagyis a 12. ábrán a 80 nyíl irányában mozdul el. Kísérleteink szerint a találmány szerinti szállító berendezés például 30 cm szélességű kihordó teknők ént kialakítva —20° emelkedésű vágatban is percenként körülbelül 2 tonna szenet képes szállítani. Ugyanekkor a hajtás energiaszükséglete még akkor is alig haladja meg a 3 kW teljesítményt, ha a kaparó teknőt 3—4 m magasságú széntömeg lepi el. Ezekután a 13—15. ábrák alapján könnyen ismertethetjük a találmány szerinti vonszoló láncos szállítóberendezés működésmódját. Mindenek előtt figyelembe kell vennünk, hogy a szállító lapátok helyett alkalmazott törőlapok haladását a szállítandó anyag nagyméretű darabjai sem tudják megakadályozni. A törőlapok ugyanis a haladásukat akadályozó anyagrészeket letörik vagy legyalulják, úgyhogy végül is önmaguk által kialakított alagútban haladnak, amint ez a 13. ábrából látható, ahol a töréssel vagy gyalulással eltávolított réteg vastagságát „a" hivatkozási betűvel jelöltük. Ezzel azonban a törőlapok azt is lehetővé teszik, hogy a töréssel vagy gyalulással megtámadott darabok néhány milliméterrel süllyednek és így a fölöttük elhelyezkedő anyagrészektől némileg elszakadjanak. A soron következő törőlap a kérdéses darabból további réteget távolít el, és így tovább. Az eltávolított réteg „a" vastagsága egyrészt a darab méretétől, másrészt a darabot terhelő, illetőleg befogó erők nagyságától és irányától függ. Ez erők egyikét a 13. ábrán P nyíllal jelöltük. Az is lehetséges, hogy törés, illetőleg gyalulás mellett vagy helyett a darab fekvése is megváltozik, ami elősegíti a darab szomszédságában elhelyezkedő anyagrészektől való elválást. Ez a folyamat oly gyakran ismétlődik, hogy a vonszoló láncos szállító berendezés fölött ennek teljes hosszában laza mag keletkezik, amelyet részben a 27 törőlapok és részben a térközmegosztó 29 szerkezeti elemek között megrekedt darabok hordanak ki. Ha anyagutánpótlás nem volna, a 14. ábrán látható módon alagütszerű boltozatos 90 üreg alakulna ki. Valójában azonban ez a 90 üreg csak ritkán ürül ki, mert a vonszoló láncos szállító berendezés elején (mellső végén) a szállítandó anyag rétegei ismételten beomlanak, úgyhogy a vonszoló láncos szállító berendezés fölött kialakult alagút mindig utántöltődik. Az anyag szállítási útja tehát lényegében a vonszoló láncos szállító berendezés mellső végétől indul ki, amikor is a törmelékhalom minden várakozás ellenére nem a vonszoló láncos szállító berendezés hátsó végén, hanem az elején kezd fogyni, amint ezt kísérleteink bőségesen igazolják. A szállítás ilyen menetének jele, hogy a vonszoló láncos szállító berendezés mellső vége fölött a 91 törmelékhalom felületén 92 kráter képződik, amelynek átmérője egyre növekszik és amely végül is a vonszoló láncos szállító berendezés szintjéig ér le, amint ezt a 15. ábrán feltüntettük, ahol 93 hivatkozási szám a fejtési homlokot és 94 hivatkozási szám a vágat főtéjét jelöli. A fentiekben leírt folyamat a vázolt alakban csak rövid időközökben valósul meg. Történhetnek ugyanis spontán beomlások. De az is lehetséges, hogy a 90 alagútba behatolt nagyobb darab a bolygató hatás fokozása révén idéz elő beomlásokat. Ezek a jelenségek azonban a találmány szerinti vonszoló láncos szállító berendezést csak hatásosabbá teszik, minthogy ilyenkor a szállított mennyiség könnyen belátható módon nem csökken, hanem növekszik. A törmelékhalom elhordásának, illetőleg kihordásának leírt módja azzal jár, hogy a vonszoló láncos szállító berendezést terhelő erők 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4