152508. lajstromszámú szabadalom • Berendezés földtani fúrások tájolt magmintavételére

3 mélyfúrási — geofizikai — módszerekkel kell megállapítani. Az elmondottakból látható, hogy a tájolt magmintavétel ezen ismertetett eljárásnál is rendkívül nehézkesen, hosszadalmasan és költségesen történik, mert az eljárás lényegében három beépítést és egy geofizikai lyukferdeség-mérést követel, nem beszélve arról a hátrányról, hogy az eljárás csak nagyobb átmérőjű lyukaknál alkalmazható. Ismeretes továbbá olyan eljárás is, amelynél ugyancsak hátrányos az a feltétel, hogy a fúrólyuk a függőlegestől legalább néhány fokkal eltérjen. Ez a berendezés betétdarabból áll, amelyet kettősfalú magvevő csőbe erősítenek be. Olyan fúrólyukakban, ahol a talpon nagyobb mennyiségű omladék, fúrómagtörmelék, vagy iszapzagy van jelen, nem lehet megkísérelni ezen eljárás alkalmazását, mert a földfelszínen nem lehet azonosítani a kőzet helyzetét. A készüléknek ugyanis tapintócsapiai vannak, amelyek a magvevőből kiállnak, és a mag tetejének negatív lenyomatát veszik fel megfelelő felütközés után. Egy ugyancsak ólomlemezre nyomódó golyó rögzíti a fúrólyuk legmélyebb pontjának irányát. Ezután a készülék visszacsúszik a magvevőbe és óvatosan folytatják a magfúrást. Kiépítés után a csapok által felvett negatív lenyomat a mag tetejével azonosítható. A golyós lenyomat segítségével pedig meghatározható a fúrólyuk hosszanti tengelyén átfektethető függőleges sík. A fúrólyuk ferdeségének irányát és nagyságát itt is geofizikai mérésekkel kell megállapítani. E készüléknél ugyancsak bonyolult és hosszadalmas az eljárás és egy további hátrány abban van, hogy az csak kemény szálban álló kőzetek esetén alkalmazható, mert a magnak elég szilárdnak kell lennie ahhoz, hogy a készülék súlyát hordozni tudja. A találmány célja, hogy az ismert tájolt magmintavételi eljárások, ill. készülékek hátrányait kiküszöbölje és olyan eljárást, illetőleg készüléket javasoljon, amely a magmintavételi eljárás alább felsorolt legelőnyösebb feltételeit valósítja meg: 1. A tájolt magmintavétel egyetlen csőbeépítéssel legyen megoldható. A különböző előkészítő műveleteket, mint például fúrólyuktalp dörzsölést, vagy külön jellyukfúrást ki kell küszöbölni, miáltal a mintavételi sebesség az ismert eljárásokhoz képest legalább két-háromszorosan nagyobb lesz. 2. Olyan magmintavételi eljárást és berendezést kell megvalósítani, amely nemcsak a kemény, ill. szilárd és alig repedezett kőzetek esetén alkalmazható, hanem lazább és kevésbé kötött kőzetek esetén is üzembiztos muntavételt biztosít. 3. Olyan eljárást, illetőleg berendezést kell létrehozni, amelynek működése az ismert berendezéseknél működési feltételként meghatározott lyukferdeségi szöghelyzettől függetlenül alkalmazható. 4. Ki kell küszöbölni az ismert'berendezéseknél alkalmazott fúrólyuk ferdeségének irány és 4 nagyság meghatározására vonatkozó külön kiegészítőmérést. A találmány fenti célkitűzéseket, ill. feltételeket oldja meg. A találmány eljárás és szerke-5 zet földtani fúrások tájolt mintavételére, amelynél a magmintának a magvevőhöz viszonyított helyzetét, valamint a fúrólyuk tájolási adatait megmérik. A találmány szerinti eljárás lényege abban van, hogy a magmintának a magvevőhöz 10 viszonyított helyzetét és a fúrólyuk tájolási adatait egyetlen berendezéssel egyidejűleg a tájolt magmintavétel során aképpen határozzuk meg, hogy a magfúrás, befejezése után vezérlő jelet adunk, amellyel a még 15 szálban álló magot alkalmas berendezéssel helyzetazonosíthatóan megfogjuk és egyúttal a fúrólyuk tájolására szükséges adatokat önmagában ismert berendezéssel rögzítjük, majd a fúrócső megemelésével magszakítást végzünk és a fel-20 színre kihozott magminta eredeti térbeli helyzetét az előzetesen rögzített adatok értékelésével határozzuk meg. A találmány szerinti eljárás foganatosítására alkalmas berendezés lényegében önmagá-25 ban ismert mechanikus impulzussal (például golyóbeejtés, csőmegemelés) indítható tájolószerve mechanikus vezérlőszerwel van kapcsolatban, amely utóbbi magvevő-magfogó szerkezethez van csatlakoztatva. A magvevő-mag-30 fogó Szerkezetnek magfogó hüvelye magfogó pofákat bevezető nyílással van ellátva. A magfogó pofák a magfogó hüvelyt körülvevő működtető hüvellyel és a magfogó hüvelynek fúrókorona felőli részén elrendezett megszakító gyű-35 rűvel vannak kényszerkapcsolatban. A működtető hüvely önmagában ismert vezérlőszervhez van kapcsolva. A magszakító gyűrű kör mentén elrendezett két félgyűrűből áll. A félgyűrűk egyik egymás melletti végükön csapok körül 40 elmozdíthatóan vannak rögzítve, míg a félgyűrűk másik végei között feszítő erőtároló van elrendezve. A találmány tárgyát képező eljárás és berendezés alapgondolatát a már említett hiányossá-45 gok kiküszöbölésével valósítottuk meg, A találmányt közelebbről egy példaképpeni kiviteli alak kapcsán rajz alapján mutatjuk be, ahol az 50 1. ábra a találmány szerinti orientált magvevő berendezés vázlatos oldalnézeti képét mutatja metszetben, míg a 2. ábra a magszakító gyűrű vázlatos képét 55 mutatja felülnézetben. Amint az 1. ábrán látható 12 fúrócső végéhez 13, 14 fúrócsődarabök csatlakoznak. Az utóbb említett 14 fúrócsődarabon van 15 cserélhető 60 fúrófej elrendezve. A 13 fúrócsőhöz a tájolt magvevő 16 csavarral van erősítve. A tájolt magvevő három I, II, II főrészből áll. Az első főrész az önmagában ismert módon kialakított I tárolórész. Ez utóbbi megméri és rögzíti a 65 fúrólyuk ferdeségének szögét és meghatározza 2