152508. lajstromszámú szabadalom • Berendezés földtani fúrások tájolt magmintavételére

152508 a fúrólyuk vízszintes síkban való vetületének az északi iránnyal bezárt szögét. A második főrész az önmagában ismert módon kialakított II mechanikus vezérlőrész, amely összeköti az I tájolórészt III magvevő résszel. A II mechanikus 5 vezérlőrész kapcsolja szerves egységbe a működtető vezérlőjel hatására végbemenő magrögzítést és a fúrólyuk orientációs adatait rögzítő tájolórész működését. A III magvevő-magfogó rész magában foglal 1 magfogó hüvelyt. Ezen utób- 10 bin 2 kivágások vannak, amelyeken keresztül 17 rugóval felerősített rovátkolt felületű 3 magfogó pofák a magmintát kis felületi nyomással roncsolásmentesen meg tudják fogni. A magfogás úgy történik, hogy a II. mechanikus ve- 15 zérlőrészből jövő működtető jel hatására a 4 működtető hüvely lefelé (a mag felé) mozdul el és 5 nyomógolyó segítségével a 3 magfogó pofát nekiszorítja a magnak, ugyanakkor a 4 működtető hüvely alsó végén a vele érintkező, 20 vezetésben mozgó 6 magszakító gyűrű nekinyomódik a magnak és annak szakítását előkészíti. A fúrócső megemelésekor a 6 magszakító gyűrű elszakítja a magot. A magszakító gyűrűt részletesebben a 2. áb- 25 rán mutatjuk be. A 6 magszakító gyűrű lényegében két darab 23 csap körül forgó két 21 félgyűrűből áll. amely utóbbiakat 22 feszítő erőtároló a veendő mag méreténél nagyobb átmérőn tart. Magszakítás után a 4 kúpos hüvely 30 nyomására a 6 magszakító gyűrű összébb zárul és ezzel a magmintát a magvevő hüvelyből való kiesés ellen biztosítja. A tájolt magvevő 7 csapágyon van ágyazva, amely utóbbihoz 8 csúszóhüvely csatlakozik, és 35 ez utóbbinak a 9 felfogó csapágyban kisméretű (maximum 10 cm) játéka van. A találmány szerinti berendezést a következőképpen hozzuk működésbe: A magfúrás után a fúrócsőbe golyót dobunk 40 be. A golyó megüti az I tájolórészen levő 10 tányért és ez feloldja a II mechanikus vezérlőrész reteszelését. Ezután valamilyen indítójelre, pl. a fúrócső kis megemelésére (maximum 10 cm), a 9 felfogó csapágy felső pereme megüti a II mechanikus vezérlőrész 11 működtető billentyűjét és az ennek hatására működésbe hozza a magfogó és tájoló részt. Ezután a fúrócső megemelésével történik a mag szakítása, majd a berendezést a csőből kiépítjük. Ezután a felszínen a mag eredeti térbeli helyzetét az előzetesen rögzített tájolási adatok alapján azonosítjuk. Szabadalmi igénypontok: 1. Berendezés földtani fúrások tájolt magminta vételére, amelynek magfogó, magmegszakító és tájoló szervei vannak, azzal jellemezve, hogy a magmintának a magvevőhöz viszonyított helyzetét és a fúrólyuk tájolási adatait egyidejűleg meghatározó olyan berendezéssel van kialakítva, amelynek önmagában ismert mechanikus impulzussal (pl. golyóbeejtés) indítható tájoló szerve (I) mechanikus vezérlőszervvel (II) van kapcsolatban, amely utóbbi magvevő-magfogó (III) szerkezethez van csatlakoztatva; a magvevő-magfogó (III) szerkezetnek magfogó hüvelye (1) magfogó pofákat (3) bevezető nyílásokkal (2) van ellátva; a magfogó pofák (3) a magfogó hüvelyt (1) körülvevő működtető hüvellyel (4) és a magfogó hüvelynek (1) fúrókorona (15) felőli részén elrendezett megszakító gyűrűvel (6) vannak kényszerkapcsölatban; a működtető hüvely (4) pedig önmagában ismert vezérlőszervhez (II) van kap*csolva. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a magszakító gyűrű (6) kör mentén elrendezett két félgyűrűből (21 áll; a félgyűrűk (21) egyik egymás melletti végükön csapok (23) körül elmozdíthatóan vannak rögzítve, míg a félgyűrűk (21) másik végeik között feszítő erőtároló (22) van elrendezve. 2 rajz, 2 ábra A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 6605528. Zrínyi (T) Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 31—23. 3