152507. lajstromszámú szabadalom • Gázkisütőcső-katód

3 15250? 4 gázterét elszennyezik, a cső gyújtási és égési viszonyait károsan befolyásolják és mivel ezek a cső alkatrészeivel, illetőleg higanytöltésével sötét színű vegyületeket alkotnak és a cső fa­laira lerakódnak, annak fénykihasználását le­rontják. Ezen követelmények kielégítése céljá­ból a gyártás folyamán az ismert katódkonst­rukcióknál a katód hőmérsékletét igen magasra kell emelni, ennek eredménye azonban, hogy a katódmasszának az a része, amely közvetlenül érintkezik a hordozó spirál felületével, túlhevül, inaktívvá válik. Végül igen fontos tényező a cső működése szempontjából a katódspirál és katódmassza együttes hőkapacitása. Amennyiben ez az op­timálisnál kisebb, úgy a katód működés köz­ben, főleg az anódfélperiódusban és az előfűtés idején, túlmelegszik, ennek következtében az aktív anyag gyorsan párolog, ami egyrészt a cső élettartamát csökkenti, másrészt korai fol­tosodáshoz vezet. Az optimálisnál nagyobb hő­kapacitás esetén a katód működése közben nem tud kellő mértékben felmelegedni, a katódesés megnő, minek következtében a katód alkatré­szei, illetőleg maga a katódmassza porlódik, ami szintén élettartam-csökkenéshez és korai folto­sodáshoz vezet. Tapasztalatunk szerint az eddig alkalmazott katódkonstrukciók, e követelmények kisebb­nagyobb részét nem elégítik ki. A leggyakoribb hibák közé tartozik, hogy a katódspirálba be­vitt katódmassza aktív anyagát e konstrukciók nem tudják teljes mértékben hasznosítani a fent említett okok miatt, továbbá nem biztosítják a katód optimális hőkapacitását. Megfigyelhető, hogy rendszerint már az első néhány száz óra égetés után a katód közelében különböző foltok jelennek meg a cső falán, me­lyek részben az optimálistól eltérő hőkapatitás miatt fellépő aktívanyag párolgás vagy katód porlódás következményei, részben az elégtelen bontás, illetőleg gáztalanítás következtében fel­lépő ún. „oxigéngyűrű", mely kezdetben csak sárgásbarna higanyoxidból áll, később azonban a rárakódó higanytól sötétszürke színt vesz fel. Ez utóbbi hibafajta nemcsak esztétikailag kifo­gásolható, hanem, mivel a higanyoxid cső teljes hosszában is vékony rétegben bevonja a fény­port, erősen rontja a cső fényhatásfokát. A rá­tapadó fémes higany pedig csökkenti a kisütő­csőben levő hasznos higanymennyiséget, aminek élettartam-csökkenés a következménye. Találmányunk tárgya olyan katódkonstrukció, amely az összes fentebb felsorolt hibákat ki­küszöböli, éspedig elsősorban a bevitt katód­massza mennyiség megfelelő elhelyezésével, va­valamint a spiráladatok olyan megválasztásá­val, mely ezen elhelyezkedés mellett is lehetővé teszi elegendő mennyiségű katódmassza bevi­telét a spirálba, továbbá biztosítja a katód op­timális hőkapacitását. A találmány ezek szerint gázkisütőcső-katód, különösen kisnyomású, előnyösen csőalakú fény­forrásokhoz, amely wolframdrótból készült spi­rálból — célszerűen duplaspirálböl — és arra, valamint annak menetei közé felvitt földalkáli­vegyület aktiváló anyagból áll, amely a követ­kezők kombinációjával van jellemezve: a) 15—40 watt teljesítmény esetén 340—400 5 mikron közötti, illetve 40 wattnál nagyobb teljesítmény esetén leg­alább 540 mikronos primerspirálátmérővel b) szekunderspirál jelenléte esetén 15—40 watt teljesítmény között 1960—2350 10 mikron közötti, illetve 40 wattnál nagyobb teljesítménynél legalább 2590 mikronos mikronos szekunderspirál-átmé­rővel c) a primerspirál belsejében, annak közép-15 vonalában levő aktiválóanyagmentes csatorná­val. A fentiek szerinti spirálátmérők segítségével lehet egyfelől a katódmassza fentiek szerinti elhelyezkedéséhez megfelelő teret biztosít, más-20 részt e spirálátmérők szükségesek a kész cső működésekor megfelelő hőkapacitás biztosítá­sára. Az a tény, hogy a szekunder-spirálok között nem szabad katódmasszának lenni, önmagában 25 ismert. Meglepő módon azonban azt tapasztal­tuk, hogy a legkedvezőbb eredményeket akkor tudtuk elérni, ha a katódmassza a primerspi­rálban levő teret sem tölti ki teljes mértékben. Megállapítottuk, hogy abban az esetben, ha a 30 massza a primer spirált tömören kitölti, úgy a gyártás során a bevitt alkáliföldfém karbonátok egy része nem alakul át oxidokká, illetőleg az elbontott rétegek gáztalanítása bizonytalan, mi­nek következtében a cső égetése során már né-35 hány 100 óra után a fentebb leírt „oxigén­gyűrű" lép fel. Ha pedig a teljes elbontás, ille­tőleg gáztalanítás céljából a hőfokot emeljük, úgy a wolframdrót felülete mentén inaktív, elektronemisszióra nem képes vegyületek kelet-40 kéznek. Ezenkívül a túlterhelés következtében az alkáliföldfémek kipárolgása is már a szi­vattyúzás során megkezdődhet. Ugyancsak ked­vezőtlenül befolyásolja a primerspirál teljes ki­töltése működés közben a spirál hőkapacitását. 45 Már néhány száz óra égetés után a katódok közelében fekete foltok lépnek fel, és 1000— 2000 óra égetés után már fellép az ún. végfeke­tedés. Ezért találmányunk értelmében a massza elhelyezése a spirálban az 1. ábra szerinti mó-50 don történik. Az ábrán egy, a tengelye mentén átvágott primerspirál látható. Az 1 wolframdrótokat a 2 katódmassza hosszirányban összeköti, azon­ban a primer spirál belsejében a 3 csatorna 55 üresen marad, és ezen a szivattyún történő el­bontás során a külső felülettől távoleső rétegek­ből felszabaduló gázok el tudnak távozni. Valószínűleg e csatorna teszi lehetővé a ka­tódmassza tökéletes elbontását és gáztalanítását 60 a katód túlfűtése nélkül, tehát kiküszöböli azon hibaokokat, melyek a cső égetése során az első néhány száz óra alatt foltosodáshoz vezetnek (anódfolt, katődporlódás, higanyoxidgyűrű) és a cső fényhatásfokát lerontják. További előnye 65 találmányunknak, hogy ugyanezen csatorna a 2

Next

/
Thumbnails
Contents