152500. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aromás aminok előállítására

152500 A betáplálást úgy kezdjük, hogy 100 rész anilinra 4 rész nitrobenzol jusson. A reaktorból anilin és víz desztillál el és mivel a reakció erősen exoterm, az anilinnak a képződő anilint meghaladó része elpárolog. A 5 gőzök kondenzátorba kerülnek és a két rétegből álló kondenzátum szeparátorba folyik. A betáplált nitrobenzolnak megfelelő mennyiségű nedves anilinréteget tárolóba vezetjük és a viszszamaradó részt a reaktorba visszük vissza. A 10 nedves anilintermék vízszínű vagy enyhén sárga átlátszó olaj, mely kb. 4,5% vizet és nyomokban ciklohexilamint, ciklohexanont, ciklohexilidénanilint és más anyagokat tartalmaz. A hidrogén kb. 5%-a folyamatosan eltávozik, 15 melyet visszavezetünk a reaktorba. A reaktorhőmérséklet 165—170 C°-on marad addig, amíg a betáplálást fenntartjuk. Folyamatos üzemben kb. 800 rész anilint termelünk az alkalmazott nikkelkatalizátor egy 20 súlyrészére számítva. 2. példa: A fenti eljárást megismételjük azzal az el- 25 téréssel, hogy a reakcióelegyhez nem adunk trietanolamint. Bár a termelt anilin jó minőségű, de valamivel több szennyezést tartalmaz és nehezebben választható él a reakcióedényből távozó gőzök 30 kondenzálásakor képződő vizes rétegtől. 3. példa: visszafolyató kondenzátorral felszerelt edénybe adagolunk. A hőmérsékletet 100 C° körül tartjuk, hogy az elpárologtatott anilin egy részét a reaktorba vezethessük vissza; az edényt kondenzátorral kapcsoljuk össze, mely a visszamaradó összes gőzt, főleg anilint és vizet kondenzálja. Az edénybe még 45 súlyrész nikkel-szilikagél katalizátort (az anilin 5 súly%-át) és az alant felsorolt, a katalizátorral azonos súlyú szerves bázisok egyikét adagoljuk. Az edényt 140—150 C°-ra melegítjük a reakció megindítására és folyamatosan kis kéntartalmú nitrobenzolt adunk hozzá, óránként kb. a beadagolt anilin 7V2 súly%-ának megfelelő mennyiséget. Egyidejűleg óránként az anilin 1 térfogatára számított 90 térfogat hidrogént is vezetünk az edénybe egy az edény fenékhez vezető csövön át, normál állapotban mérve. A reakcióban képződő vizet, kevés anilinnal és az illékony melléktermékekkel együtt, elforraljuk. A fölös anilínt a visszafolyató kondenzátorban kondenzáljuk és visszavezetjük a reaktorba. A vízgőzt és az adagolt nitrobenzollal egyenértékű anilin mennyiségét a kondenzátorban kondenzáljuk. A kondenzátum két rétegre, egy vizes felső és egy anilines alsó rétegre válik szét. Az anilines réteget elkülönítjük és gáz-folyadék-kromatográfiával meghatározzuk ciklohexilamin tartalmát. A következő táblázatban különböző szerves bázis adalékokkal kapott eredményeket, továbbá az azonos körülmények között, de szerves bázis adagolása nélkül végzett hidrogénezés eredményeit foglaljuk össze. 150 cm átmérőjű, hűtőfolyadék cirkuláltatásá- SS ra aíjsaimas Köpennyel és nagy sebességű gáz eloszlatására alkalmas kavaróval felszerelt edényt anilinnal töltünk meg (az anilin csak igen kis koncentrációban tartalmazhat kénvegyületeket vagy egyéb nikkelkatalizátormér- 10 get). Az anilin minden 100 súlyrészére 5 súlyrész nikkel-szilikagél katalizátort és 5 rész trietanolamint adagolunk. Az edény tartalmát 180 C°-ra melegítjük és annyi hidrogént vezetünk be, hogy a nyomás 1,05 kg/cm2-re emelkedjen. 45 óránként 3300 normál literrel egyenértékű hidrogénáramot tartunk fenn a reaktorban az anilin 45,4 kg-jára számítva. A reaktorba 100 súlyrész anilinra számítva óránként 9,5 súlyrész nitrobenzol betáplálást indítunk meg és tartunk 50 fenn folyamatosan. A reaktorból a reakcióhő 65%rát (vagyis kb. 800 000 kal-t az anilin 1 kgjára számítva) a köpenyen keresztül hűtővíz áramoltatásával elvonjuk, úgyhogy lényegében csak a reaktorban képződő anilin és a termelt 55 víz hagyják él gőz alakjában a reaktort. A gőzt lehűtjük és az anilines és vizes rétegeket elválasztjuk. Az 1. példában leírthoz hasonló tisztaságú anilint kapunk. 60 4. példa: 900 súlyrész, kis kéntartalmú nitrobenzolból készült anilint kavaróval, fűtött köpennyel és > A termék ciklonexuamm xar-Alkanolamin tartalma, átlagérték 8 óra alatt 4,9 % monoetanolamin 0,06% dietanólamin 0,06% trietanolamin 0,06% monoizopropanilamin 0,17% triizopropanolamin 1,02% 3-hidroxi-propilamin 0,24% N-dodeciletanolamin 2,0 % tetraetilammóniumhidroxid 1,41% l,4-diazobiciklo-(2,2,2)-oktán 1,0 % nikotin 0,8 % kinolin 1,4 % 5. példa: A 3. példában leírt edényhez hasonlót o-toluidinnel töltünk meg, (mely csak igen kis koncentrációban tartalmazhat kénvegyületeket vagy egyéb nikkel-katalizátormérget, előnyösen 10— 50 p. p. m.-nél nem többet. Az o-toluidin 100 súlyrészére számítva 5 súlyrész nikkel-szilikagél katalizátort adagolunk. Az edény tartalmát 185 C°-ra melegítjük és az o-toluidin 45 kg-jára számítva óránként 2000 liter hidrogént táplálunk a reaktorba, közönséges hőmérsékleten és nyomáson mérve. A re-3