152500. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aromás aminok előállítására

3 elegyet nagyobb sebességgel párologtatjuk el, mint a képződési sebesség és az amintermék egy részét a reakció edénybe kondenzátum alakjá­ban visszavezetjük. Amellett, hogy a reakciőhőt a reakcióelegy 5 elpárologtatásával vezetjük el, a reakcióhőt úgy­is elvezethetjük, hogy a reakcióelegyet hűtött felülettel érintkeztetjük, pl. úgy, hogy a reakeió­edényt hűtőtekerccsel vagy olyan köpennyel lát­juk el, amelyben a hűtőfolyadék keringhet vagy 10 ha a reakcióelegyet hőkicserélőkön vezetjük át. Ily módszerekkel a hidrogénezést kitűnő ellen­őrzés alatt tarthatjuk és a reakcióhő 65%-ig terjedő részét előnyösen elvezethetjük. A hidrogénezést előnyösen közönséges nyo- 15 máson hajthatjuk végre, azonban kívánt eset­ben 10 atm.-ig terjedő nyomást alkalmazhatunk. Általában a nyomást nem növeljük 5 atm. fölé. A találmány szerinti primer monoamin egy­magú aromás vegyületek előállítását mononitro 20 egymagú aromás szénhidrogének folyadékfázis­ban végzett katalitikus hidrogénezése útján az jellemzi, hogy a primer monoamin egymagú vegyület koncentrációját a folyadékfázisban leg­alább 95 súly%r on tartjuk és a hidrogénezést a 25 reakcióelegy látszólagos forráspontján 10 atm.-t meg nem haladó nyomáson folytatjuk le, mi­mellett a reakcióhő legalább egy részét a reak­cióelegy elpárologtatásával távolítjuk el, a gőzö­ket kondenzáljuk, a kondenzátumból a vizet el- 30 különítjük és szükség esetén a kondenzált pri­mer monoamino egymagú aromás vegyület egy részét állandó feltételek fenntartása céljából a reakeióedénybe visszavezetjük. A „látszólagos forráspont" kifejezés arra utal, 35 hogy a forráspont látszólag csökken annak foly­tán, hogy a reakcióelegyen gáz halad át és a reakcióedény pl. a külső hűtés alkalmazása foly­tán hőveszteséget szenved. Így ha a gázáramot csökkentjük, a hőmérséklet emelkedő tenden­ciát mutat és közelebb kerül a reakcióelegy valódi forráspontjához, míg ha a gázáramot fokozzuk, a hőmérséklet csökken. Meglepő módon azt találtuk, hogy az amin­termék rendkívül kis mértékben szennyezett, ami még tovább csökkenthető, ha a hidrogén mennyiségét a betáplált nitrovegyülettel ekvi­valens mennyiség fölé állítjuk be és/vagy ha a folyékony reakeióelegyben csekély mennyiségű oly szerves bázis jelenlétéről gondoskodunk, amelynek bázisossága nagyobb, mint az amin­termék pK« értékben kifejezett bázisossága. Ilyenek pl. az alkanolamin, mint monoetanol­amin, dietanolamin vagy trietanolamin. További alkalmas bázisok pl. az l,4-diazobiciklo-(2,2,2)­-oktán, nikotin, kinolin vagy tetraetilammó­niumhidroxid. Különösen alkalmas bázisok a legfeljebb 14 szénatomot tartalmazó alkanol­aminok. A bázisokat előnyösen 20—200 súlyrész mennyiségben adagoljuk a katalizátor 100 súly­részére számítva. ^ Állandó működési feltételek mellett a sebesr­séget, amellyel a nitrovegyületet a reakció­elegybe tápláljuk, rendszerint oly szintre állít­juk be, hogy legfeljebb kb. 10%-nál legyen ala-4 csonyabb, mint a gyakorlati reakciósebesség az adott reakciófeltételek, mint hőmérséklet, keve­rési sebesség, gázbetáplálás és katalizátorkon­centráció mellett. Az eljárás alkalmas mononitro egymagú aro­más szénhidrogének, mint nitrobenzol, nitro­toluolok és nitroxiiolok folyamatos hidrogéne­zésére, melynek során a megfelelő aminők, mint anilin, toluidinek és xilidinek keletkeznek és különösen értékes az anilin előállításához. Az anilin előállítása szempontjából különösen al­kalmas feltételek a következők: nyomás hőmérséklet közönséges nyomás 160—175 C° 2 abszolút atmoszféra 175—190 C° 3 abszolút atmoszféra 190—215 C° A reakcióhoz katalizátorként előnyösen hidro­génező katalizátorokat, pl. Raney-nikkelt, pal­ládiumszenet vagy hordozóra vitt nikkelt, ko­baltot vagy rezet használunk. Különösen elő­nyös a kovaföldre vitt vagy vegyileg készült sziliciumdioxidra vitt nikkel. Az előnyös meny­nyiségek 1—20 súly% katalizátor az aminter­mék 100 súlyrészére a reakeióelegyben. A kata­lizátort, amely finom eloszlású, a folyékony re­akeióelegyben kavarással és hidrogén átbuboré­koltatással szuszpendált alakban tartjuk. A hid­rogén feleslegét, amely a reakcióelegyből a gő­zökkel együtt távozik, a gőzöktől elkülönítjük, amikor azokat kondenzáljuk és a gázt új hid­rogénnel egyesítve visszaáramoltathatjuk a reak­tor táplálására. Kívánt esetben közömbös gázt is adhatunk a hidrogénhez avégből, hogy a reakcióelegy kavarását fokozzuk és járulékos hűtési hatást érjünk el. Az eljárás egy fogana­tosítási módja szerint szennyezett hidrogént is használhatunk, mint amilyen a petróleum krak-40 kolása során keletkezik és 2—10% közömbös tisztátalanságot tartalmaz, feltéve, hogy gyakor­latilag mentes katalizátorméregtől. A találmány szerinti eljárással kapott amin­termékek kitűnő tisztaságúak és magas terme-45 léssel nyerhetők. Az eljárást továbbá hosszú ideig tarthatjuk folyamatban anélkül, hogy a katalizátor aktivitását lényegesen csökkentené. A találmányt az alábbi példák szemléltetik, anél­kül, hogy azt ezekre korlátoznék. A részek és 50 százalékok súlyrészeket, illetve súlyszázalékot jelentenek. 1. példa: 55 Nagy sebességű gáz eloszlatására alkalmas kavaróval felszerelt edényt anilinnal töltünk meg, (mely csak igen kis koncentrációban tartal­mazhat kénvegyületeket vagy egyéb nikkel­-katalizátormérget). Az anilin 100 súlyrészére 60 számított 5 súlyrész nikkel-szilikagél katalizátort és 5 súlyrész trietanolamint adagolunk. Az edény tartalmát 165 C°-ra melegítjük és óránként 1,5 liter normál állapotra számított hidrogénáramot bocsátunk át a kavaró alatt ^ 65 kivezető csövön az anilin 450 g-jára számítva. 2

Next

/
Thumbnails
Contents