152425. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés négyszögimpulzusok és fűrészfogimpulzusok előállítására
5 152425 6 a mérőerősítőben levő késleltető művonal kis ráfordítása érdekében törekszenek. összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy az ismert berendezések vagy nagyon költségesek, vagy pedig hiányosságaik vannak. Az előzőkben kifejtett fejlődési állapotból kiindulva a találmány feladata és célja olyan elrendezés kialakítása, amely világosítás céljára meredekoldalú négyszögimpulzust és fűrészfogfeszültséget szolgáltat és amelyet választás sze^ rint triggerelve, vagy szabadonfutóan lehet üzemeltetni és trigger-üzem esetén biztonságos reteszelő kapcsolás biztosítja, hogy az új impulzus kioldása csak a visszafutás teljes befejezése után válik lehetségessé; emellett a berendezés költségei lényegesen csekélyebbek legyenek, mint az ismert berendezéseknél. Ezt a találmány értelmében a kallirotronkapcsolásból kiindulva olyan módon oldjuk meg, hogy a visszafutási cső anódja és a vezérlőcső rácsa közé ellenállások alkotta csatoló feszültségosztó van elrendezve, a visszafutási cső anódellenállásának ellenállásértéke azonos nagyságrendű, mint a feszültségosztót alkotó ellenállások ellenállásértéke és az anódellenáilással párhuzamosan negyedik cső van kapcsolva, amelynek katódja a visszafutási cső anód jávai van összekötve. A találmány továbbfejlesztésének a negyedik cső rácsa az ötödik cső anódjával van összekötve, amely utóbbinak rácsa kondenzátorból és ellenállásból álló differenciáló tag kimenetéhez van kötve és a differenciáló tag bemenete a vezérlőcső anódjával van összekötve, míg a billenő-folyamat indítására az ötödik cső rácsára negatív triggerimpulzust, vagy pedig a katódjára pozitív triggerimpulzust vezetünk. Emellett a reteszelő kapcsolás, amely az idő előtti kioldást megakadályozza, oly módon van kiképezve, hogy egy félvezető dióda, amelyen a trigger-impulzust átvezetjük, mindaddig zárva van, amíg a visszafutás befejezve nincs és ezt egy további diódával és egy egyszerű RC-kombinációval érjük el. Ez a reteszelő kapcsolás a vezérlőcső anódjával van összekötve és mindössze egy kapcsolókontaktus átkapcsolásával az elrendezés szabadonfutó üzemét teszi lehetővé. A találmány további részleteit kiviteli példa kapcsán ismertetjük részletesebben. A kapcsolási elrendezésben a töltő-kisütő 1 kondenzátor, amely a feszültségforrás pozitív pólusával is össze lehet kötve, a 2 cső, amely a töltő-kisütő 1 kondenzátor közel idővel arányos áttöltésére szolgál a 3 visszafutási cső és a 4 vezérlőcső képezik a kapcsolásnak azon részét, amely az ismert kallirotron kapcsolásra támaszkodva szerepel. A 2 cső ismert módon lehet pentóda vagy áramvisszacsatolásos trióda. Elvileg a cső helyett ellenállás szerepelhet, ha nincs szükség idővel arányos feszültségre, vagy ha a tápfeszültségnek a billenési amplitúdóhoz való viszonya igen nagyra van véve, például azáltal, hogy az ellenállás a katódsugárcső számára szolgáló feszültségforrással van összekötve. Különösen kedvező az idővel arányos áttöltés céljára a Miller-integrátorhoz hasonló kapcsolás, de anódellenállás nélkül. Ennek a résznek a részletei azonban nem. tartoznak a találmány tárgyához. A kapcsolási elrendezéshez tartozik ezenkívül a 3 visszafutási cső 5 anódellenállása, és az egyenfeszültségű csatolás a 3 visszafutási cső anód jár ól a 4 vezérlőcső rácsára, amely a 6 és 7 ellenállásokat, valamint a 8 kondenzátort foglalja magában. A 4 vezérlőcső 9 anódellenállása az Ux feszültségforrás pozitív pólusával van összekötve, míg a 3 visszafutási cső 5 anódellenállása az U3 feszültségforrás pozitív pólusára van kötve és az U3 feszültségforrás feszültsége nagyobb, mint XJ1 feszültségforrás feszültsége. Az egyenfeszültségű csatolásra szolgáló feszültségosztó alsó vége az UJJ segédfeszültségforrás negatív pólusára van kötve. Az eddig említett részekkel elvileg az elrendezés triggerezett üzeme keresztülvihető volna. Ennek előfeltétele az volna, hogy az áttöltő berendezés (2 cső) árama, amely a berendezés kioldásra kész állapotában a 3 visszafutási csövön és ennek 5 anódellenállásán keresztül is folyik, az utóbbin olyan feszültségesést idézzen elő, amelyet a 6 és 7 ellenállások alkotta feszültségosztóra vezetve a 4 vezérlőcső rácsán ennek lezárására még elégséges feszültséget kapunk. Az elrendezést a 4 vezérlőcső anódján megjelenő negatív impulzussal lehetne triggerelni, amikor is a 3 visszafutási cső zárna és a 4 vezérlőcső nyitna. Az elrendezés azonban ebben az alakjában nagyon tökéletlen, mégpedig a következő okoknál fogva. Hogy az 5 anódellenálláson levő feszültségesés a 4 vezérlőcső zárására elégséges legyen, ennek annyival nagyobb ohmos ellenállásúnak kell lennie, mennél kisebbre állítható be az áttöltő berendezés árama. Tekintettel tehát a felfutási idő folyamatos beállíthatosagara és az igen hosszú billenési időkre, az 5 anódellenállásnak lehetőleg nagynak kell lennie. Másrészt azonban egy billenési folyamatnak egy trigger-impulzussal való kiváltásánál az 5 anódellenálláson a feszültségesésnek lehetőleg gyorsan el kell tűnnie, hogy megfelelő meredekségű világosító impulzust kapjunk a H ponton. Ehhez azonban az 5 anódellenállásnak lehetőleg kicsinynek kellene lennie. Egy kompromisszumos középérték-megoldás a két követelmény korlátozása nélkül nem lehetséges. A találmány értelmében ezt a problémát azáltal oldjuk meg, hogy az 5 anódellenállás ellenállás értékét azonos nagyságrendűre választjuk, mint a feszültségosztót alkotó 6 és 7 ellenállások értékét (például 50—100 kOhmra) és ezzel párhuzamosan katódcsatolásban 10 csövet kapcsoljuk, amely a kioldásra kész állapot folyamán az áttöltőberendezés áramának egy részét vezeti és amely a rácsán megjelenő pozitív impulzussal való kivezérlésnél a potenciált a H ponton pillanatszerűén pozitív értékre tudja növelni. A felfutás ideje alatt a 10 cső rácsán az impulzusnak le kell csengenie, úgyhogy a felfutás vége felé még a legrövidebb felfutási idők esetén 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 C0 3
