152425. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés négyszögimpulzusok és fűrészfogimpulzusok előállítására

7 152425 is a 10 cső biztosan zárva van. Amint a potenciál a billenőkapcsolás K kimenetén a 3 visszafutási cső rácspotenciáljának közelébe jut, ez a cső vezetővé válik és ismert módon kiváltja a visszafutást, míg az időközben lezárt 10 cső által a H pont ismét nagyohmossá válik, úgyhogy tehát egy kisértékű áttöltési áramnak már egy része is elégséges a visszafutás kiváltására. Ez annyiban lényeges, minthogy ezáltal a billenőfeszültség nem linearitását a felfutás vége előtt elkerüljük. A felfutás időtartama alatt az 5 anódellenálláson keresztül csak a 6 és 7 ellenállások alkotta feszültségosztó keresztirányú árama folyik. A visszafutás ideje alatt a 3 visszafutási cső anódáramának legnagyobb része a 10 csövön keresztül folyik, minthogy az 5 anódellenálláson levő feszültségesés elégséges arra, hogy a 10 cső lezárását megszüntesse. A találmány szerinti elrendezés ebben a javított alakban triggerelt üzem számára alkalmazható akkor, ha a 10 cső rácsára meredek pozitív triggerimpulzust juttatunk. Itt még hátrányos, hogy a trigger-impulzus amplitúdójának valamivel nagyobbnak kell lennie, mint a világosító impulzus amplitúdójának és hogy a kapcsolás maga nem tudja a világosító impulzus meredek homlokoldalát előállítani, hanem ezt sokkal inkább a trigger-impulzus adja. Ezért a találmány szerinti gondolat továbbfejlesztésével a 10 cső rácsát további 11 cső anódjával kötjük össze, amely cső rácsát 12 kondenzátorból és 13 ellenállásból álló differenciáló tagon keresztül a 4 cső anód ja vezérli oly módon, hogy a 4 cső anódján felfutás indításánál keletkező negatív ugrásból keskeny negatív impulzust képez, amely a 11 csövet csaknem teljesen, vagy teljesen lezárja, aminek következtében anódján pozitív impulzus keletkezik, amely a már vázolt módon a 10 csövet a rácsán kivezérli. Egy felfutás indítására tehát most már a 11 cső rácsán negatív impulzus szükséges, vagy pedig a katódján pozitív impulzus. A 11 cső 14 munkaellenállása U2

feszültségforrás pozitív pólusára van kötve és Ut

feszültségforrás feszültsége kisebb, mint U2

feszültségforrás feszültsége, amely viszont kisebb, mint U3

feszültségforrás feszültsége. A 11 cső számára különösen kedvező, ha. nagyon nagy katódellenállása van a munkapont stabilizálására, amelynek erősítéscsökkentő hatását negatív kivezérlés esetére félvezető diódával kiiktatjuk, amely diódát a katód és az Uj feszültségforrás szolgáltatta állandó potenciál közé kapcsolunk, míg a polaritást úgy választjuk meg, hogy a 16 dióda a lezárt 11 cső áramát vezeti. Ezen rendszabály következtében egyrészt definiált potenciált biztosítunk a 11 cső anódján, a 15 katódellenállás visszacsatoló hatása által, amint az a szabályszerűen működő 10 cső számára szükséges, másrészt a 11 cső zárása viszonylag kis amplitúdójú triggerirnpulzussal lehetséges, mert akkor a 16 diódának igen kicsiny áteresztő-ellenállása katódellenállásként hat, miáltal a 11 cső anódján meredek pozitív impulzus válik lehetővé. Ezenkívül most már maga az elrendezés tud meredek homlokú világosító impulzust előállítani, minthogy az ehhez szükséges visszacsatoló kör a 12 kondenzátorból és 13 ellenállásból álló differenciáló tagon keresztül záródik. A találmány értelmében továbbá a reteszelő kapcsolást olyan módon alakítjuk ki, hogy az önmagában ismert módon elrendezett félvezető 17 diódát az ellentétes polaritású trigger-impulzusok zárására használjuk és egyidejűleg az idő előtti kioldás megakadályozására is. Erre a célra a 17 diódára, annak a trigger-bemenettel ellentétes végére negatív impulzust vezetünk, amely mintegy a 4 vezérlőcső anódján levő impulzusnak felel meg, de pozitív oldala valamivel laposabb lefolyású, mint ez utóbbinál. Ezt a találmány értelmében egyszerű módon úgy valósítjuk meg, hogy a 4 vezérlőcső anódáramának egyrésze a felfutás alatt a 18 diódán keresztül a 19 kondenzátort bizonyos maradék-feszültségig kisüti, míg a visszafutás alatt a 19 kondenzátor a 20 ellenálláson át folyó áram segítségével feltöltődik. A 19 kondenzátort a töltő-kisütő 1 kondenzátorral együtt kapcsoljuk át, amikor nagyobb felfutási idő tartományt kell átfogni, míg a 19 kondenzátorral és 20 ellenállással meghatározott időkonstanst mindenkor úgy kell méretezni, hogy a feszültség a 19 kondenzátoron és ezáltal a 17 diódán is csak röviddel az elrendezés visszafutásának befejezése után éri el az Ui feszültségforrás feszültségét. A 17 dióda csak ekkor van ismét áteresztő állapotban a trigger-impulzus számára, amelyet önmagában ismert módon egy 22 kondenzátorból és 23 ellenállásból álló differenciáló tagon át vezetünk reá. A 21 ellenállásnak a reteszelő kapcsolás szempontjából nincs jelentősége és csak az a célja, hogy a 11 cső gyors zárása érdekében a 4 vezérlőcső anódján elkerülhetővé tegye azt, hogy a negatív ugrás első részét 19 kondenzátor akadályozza. Szabadonfutó üzem számára a találmány értelmében a 19 kondenzátor töltési folyamatában növekvő feszültséget használjuk, hogy a 25 diódán át a visszafutás befejezte után a 11 cső katódján a feszültséget némileg megnöveljük, miáltal a felfutás kiváltódik, úgy, mintha a 11 cső katódján egy pozitív trigger-impulzus jelenne meg. A 25 diódát egysarkú 24 kapcsoló segítségével szabadonfutó üzem számára rákapcsolhatjuk és trigger-üzem esetén lekapcsolhatjuk. Hasonlóképpen a 25 dióda céljára 17 diódát alkalmazhatjuk, azáltal hogy ezt egy egypólusú átkapcsoló trigger-üzem számára a 22 kondenzátorból és 23 ellenállásból álló differenciáló taggal összeköti és szabadüzem esetére a 15 katódellenállás leágazását köti. Szabadonfutó üzemnél sokszor szükséges, hogy nagyfrekvenciás rezgéssel menesztő szinkronizációt érjünk el. Ezt a találmány szerinti elrendezésben különösen kedvezően érhetjük el egy kis kapacitású kondenzátor segítségével, amelyet a 11 cső katódján alkalmazunk és ezáltal az ismert berendezéseknél előforduló frekvenciáknál lényegesen nagyobb frekvenciák biztos menesztést tesznek 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4