152425. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés négyszögimpulzusok és fűrészfogimpulzusok előállítására

3 152425 4 deti alakjában csak szabadonfutó és csak me­nesztés útján szinkronizált üzemek számára alkalmas. Minthogy ilyenfajta üzemmódokra ezen kapcsolás tulajdonságai igen alkalmasak, régebben széles körben alkalmazták az oszcil­lográf-technikában, azonban az impulzustech­nika fejlődésével már nem volt kielégítő, mint­hogy triggeres vezérlésre nem alkalmas. Ezért a kallirotronos kapcsolást további kapcsolószer­vekkel látják el, amelyek újabb impulzus ön­álló indulását megakadályozzák. Ismeretes meg­oldás erre a célra járulékos multivibrator al­kalmazása (többnyire bistabil kapcsolásban), amely visszafutás után a töltő-kisütő konden­zátor idővel arányos áttöltésére szolgáló csövet egy triggerimpulzus érkeztéig zárva tartja, vagy a visszaállító csövet (kisütőcsövet) nyitva tartja, vagy pedig mind a kettőt végzi. A trigger-im­pulzus a multivibrátort mindenkor az egyik ál­lapotba kapcsolja, míg a visszaállítócső anód­ján megjelenő impulzus a másik állapotba. A multivibrator működése a fent leírt ismert el­rendezéseknek felel meg, míg a kallirotron el­rendezés az integrátor és a visszaállító kapcso­lás szerepét veszi át. Ismeretes olyan megoldás is, amelynél egy további cső, amelyet a vissza­állító cső anódján megjelenő visszafutó impul­zus vezérel, mindaddig megakadályozza, hogy a billenési folyamatot egy trigger-impulzus ki­váltsa, amíg a visszafutás be nem fejeződött. Emellett előnyös, hogy a reteszelő kapcsolás RC-tag nélkül legyen megoldva, amely tag ka­pacitását az egyes időtartamok számára át kel­lene kapcsolni, azonban az itt megemlített alak­ban megoldott reteszelő kapcsolás működése nem túl jó. Ugyanis ennél a megoldásnál egy trigger-impulzus már röviddel a visszafutás be­fejezése előtt újabb impulzus kioldásához ve­zethet és ennek következtében az impulzus­távolság ingadozásánál, vagy kedvezőtlen be^ állításánál az oszcillogramm oldalirányú rezgése állhat elő. Ezeknek az ismert berendezéseknek van még egy további hátrányuk is, amely a világosító impulzus homlokoldalára vonatkozik; amint ismeretes, ennek az impulzusoldalnak le­hetőleg meredeknek kell lennie. Ezekben a kap­csolásokban a világosító impulzust az egyik multi vibrátorcső anódjáról, vagy a visszafu­tási cső anódjáról veszik le. Ismeretes, hogy ha egy cső anódellenállásáról vesznek le im­pulzust, annak pozitív oldala alapvetően lénye­gesen laposabb, mint a negatív, mégpedig a következő okból kifolyólag. A pozitív oldal a cső lezárása következtében áll elő. Teljesen lezárt cső esetén a szórt kapa­citás az anód ellenálláson keresztül töltődik át a tápfeszültség értékére, míg az időállandót a szórt kapacitás és az anódellenállás szorzata adja. A még nem teljesen lezárt csőnél ezt a folyamatot a maradék anódáram még járuléko­san fékezi. Az utóbbi különösen a pozitív oldal első részére vonatkozik, amelyen az átfutás már megtörténik, még mielőtt a lezárás befeje­ződött volna. Ezzel szemben a negatív oldal azáltal adódik, hogy a csőáram áttölti a szórt kapacitásokat és a csőáram különösen impul­zusvezérlésnél nagyobb, mint az anódellenállás­ban levő áram a pozitív oldal leuftása idején. Amíg a pozitív oldal számára kis ellenállás a kedvező, addig meredek negatív oldalt lehetőleg nagy ellenállással kapunk, mert akkor a cső­áram a kapacitás áttöltésében nagyobb mér­tékben vesz részt. Minthogy pedig a triggerelt elrendezéseknél egyenfeszültségű csatolások szükségesek a csö­vek között és ezeket a rácson és anódon levő különböző feszültségek következtében rendsze­rint ellenállásokból álló feszültségosztókkal va­lósítják meg, ezért viszonylag nagy anódellen­állások szükségesek. Ezáltal tehát éppen a po­zitív impulzusoldal számára kedvezőtlen viszo­nyok adódnak és különösen a világosító impul­zus pozitív homlokoldala romlik azon járulé­kos terhelő kapacitás következtében, amelyet a Wehnelt-hengerhez vezető vezeték és maga a Wehnelt-henger okoz. Egyes ismert berende­zéseknél ezeket a nehézségeket azáltal küszö­bölték ki, hogy a billenőrészből vett impulzust további multivibrátorra vezetik, amelyről az­után lényegesen meredekebb, világosító impul­zust kapnak. A ráfordítás itt is viszonylag nagy, például egy ismert berendezésnél hét csőrend­szer van a fűrészfoggenerátorban és két to­vábbi a multivibrátorban a világosító impul­zus részére. Ennél még kedvezőtlenebbek ilyen vonatko­zásban azok az ismert elrendezések, amelyek a fantastron-elven alapulnak. Mint ismeretes, itt a világosító impulzust pentóda árnyékoló­rácsáról veszik le, amelynél a fékezőrács az árnyékolórács és az anóda közötti árameloszlás vezérlésére az árnyékoló ráccsal van csatolva. Azáltal, hogy a fékezőrács a vezérlőrácshoz ké­pest lényegesen roszabbul vezérelhető, az ár­nyékolórács ellenállást munkaellenállásként na­gyon nagyra kell választani, ami által olyan rossz pozitív odal adódik, hogy ezek az elren­dezések impulzusok triggerelt előállítása szem­pontjából a legrosszabb előfeltételűek. Valami­vel kedvezőbb a szanatron kapcsolás, amelynél a visszacsatolókör egy külön csövön keresztül záródik. Itt azonban ezen különálló cső anód ja csatolva van a Miller-cső fékező rácsával, ami ugyancsak igen nagy munkaellenállást követel és következménye igen rossz világosító impul­zus. Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni, hogy meredeken növekvő világosító im­pulzus kényszerűen az elrendezésnek a készen­léti állásról az impulzushomlokra való gyors átkapcsolásával van összekötve. Ez természete­sen nem érvényes akkor, ha a világosító im­pulzust csak utánkapcsolt szervek teszik me­redekebbé, hanem abban az esetben, ha a vilá­gosító impulzust már abban a visszacsatoló kapcsolásban kell meredek homlokkal előállí­tani, amelyet a trigger-impulzus indít. Ez a gyors átkapcsolás — mint ismeretes — azért szükséges, hogy a berendezésnél lehetőleg ki­csiny kioldás-késleltetési időt érjenek el, amire 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents