152397. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új helyettesített malonsav--monohidrazidok előállítására
152397 zelésére, mint pl. a thrombophlebitis megelőző és gyógyító kezelésére, mimellett e vegyületek adagolása orálisan vagy rektálisan, sóik vizes oldatai alakjában pedig parenterálisan, pl. intramuszkulárisan vagy intravénásán is történhet. A paren- 5 terális adagolás szempontjából különös előnyt jelent e vegyületek sóinak vizes oldatban mutatott semleges vagy legfeljebb gyengén bázisos kémhatása. A találmány szerinti eljárás kivitelezése cél- lü jából a kiindulóanyagokat pl. erősen hígított, mint 0,5—2 n vizes nátriumhidroxid- vagy káliumhidroxidoldat számított mennyiségében oldjuk, majd az oldatot huzamosabb ideig, pl. 16— 48 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. 15 Valamely szerves, vízben könnyen old'ódó vagy előnyösen vízzel elegyedő oldószer, pl. dioxán hozzáadása különösen olyan esetekben célszerű, amikor a kiindulóanyag nem jól oldódik a megfelelő koncentrációjú vizes alkálilúgban. A reak- 20 cióterméket azután a reakcióelegy megsavanyítása útján csaphatjuk le; a reagálatlan kiindulóanyagtól való elválasztás szükség esetén pl. a reakciótermék káliumhidrogénkarbonátoldatban való oldhatósága alapján történhet. 25 Az (I) általános képletű helyettesített malonsav-hidrazidok előállítása a találmány szerinti eljárás egy változata értelmében oly módon is történhet, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti (III) általános képletnek megfelelő vegyületet 30 — e képletben X rövidszénláncú alkilgyököt vagy benzilgyököt jelenthet, míg Rx és R 2 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — vizes vagy vizes-szerves oldószeres közegben valamely szervetlen bázis, mint alkáli- 35 hidroxid vagy földalkálihidroxid, különösen nátriumhidroxid vagy kalciumhidroxid lényegileg egyenértékű mennyiségével hevítünk, a kapott só oldatából a savat felszabadítjuk és kívánt esetben valamely szerves vagy szervetlen bá- 40 ássál képezett sóvá alakítjuk át. Ennek az eljárásmódnak a gyakorlati kivitele céljából a kiindulóanyagokat pl. valamely erősen hígított, mint 0,2—2 n vizes bázisban, pl. nátriumhidroxid- vagy káliumhidroxid-oldat- 45 ban szuszpendáljuk és a szuszpenziót bizonyos ideig, pl. 8—36 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Valamely szerves, víziben könynyen oldódó vagy előnyösen vízzel elegyedő oldószer, pl. dioxán hozzáadása gyorsítja a hidro- 50 lízist. A reakcióterméket a reakcióelegy megsavanyítása útján választhatjuk le. Szükség esetén a reakciótenméiket annak káliumhidrogénkarbonát-oldatban való oldhatósága alapján választhatjuk el a reagálatlan kiindulóanyagtól. 55 A találmány szerinti eljárás egy további változata értelmében oly módon is előállíthatjuk a (I) általános képletű vegyületeket, hogy valamely, a (III) általános képletnek megfelelő vegyületet — e képletben ebben az esetben X 60 benzilgyököt, R2 pedig hidrogén- vagy halogénatomot jelent — hidrogenolízisnek vetünk alá és az így kapott (I) általános képletű vegyületet kívánt esetben valamely szervetlen vagy szerves bázissal képezett sóvá alakítjuk át. gj Az. eljárás e változatának gyakorlati kivitelezése céljából a (III) általános képletnek megfelelő vegyületet előnyösen metanolban oldjuk és szobahőmérsékleten, közönséges nyomás alatt, valamely erre alkalmas katalizátor jelenlétében a számított mennyiségű hidrogén felvételéig hidrogénezzük. Katalizátorként pl. palládiumkatalizátorok, használhatók. Végül a találmány szerinti eljárás egy további változata értelmében oly módon is előállíthatjuk a (I) általános képletnek megfelelő vegyületeket, hogy valamely, a (II) általános képletnek megfelelő vegyület alkálisóját vizes oldatban valamely hipohalogenit, pl. alkáli- vagy kalcium-hipoklorit lényegileg egyenértékű mennyiségének vizes oldatával kezeljük és a kapott (IV) általános képletű vegyületet — e képletben Rx és R2 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, míg Hal halogénatomot képvisel — az alfa-helyzetű halogénatom eltávolításáig redukáljuk vagy valamely savlekötő anyag jelenlétében hidrogénezzük és az így kapott (I) általános képletű savat kívánt esetben valamely szervetlen vagy szerves bázissal képezett sóvá alakítjuk át. A fenti eljárásmód első neakciólépése során fontos, hogy a reakcióelegyet a hipohalogenitoldat hozzáadása után azonnal megsavanyítsuk, mert különben a 2 859 211 sz. amerikai szabadalmi leírásból (1 180 473 sz. francia, 1039 520 sz. német, 813 474 sz. angol, ill. 347 843 sz. svájci szabadalmi leírás) már ismert, helyettesített 4--oxo-l,2-diazetidin-3-karbonsavat adó gyűrűzárás következik be halogén-ionok lehasadása közben. Az említett azonnali megsavanyítás útján a (IIV) általános képletnek megfelelő savakat választhatjuk le a reakcióelegyből és ezeket azután kívánt esetben átkristályosítás vagy átcsapás útján tisztíthatjuk. A második reakciólépésként következő hidrogénezést azután pl. nemesfémkatalizátorok, mint palládiumos aktívszén vagy ötvözet—vázkatalizátorok, mint Raney-nikkel alkalmazásával, valamely telített szerves tercier bázis, mint trietilamin jelenlétében, valamely, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerben, pl. dioxánban folytathatjuk le. Vizes közegben az erősen bázisos savlekötőszerek, mint pl. a nátriumhidroxid résziben a már az első reakciólépésben mellékreakcióként említett gyűrűzárást idézhetik elő, diazetidin-származékokat adva melléktermékként. A hidrogénezést szobahőmérsékleten, közönséges nyomás alatt folytathatjuk le. Annak érdekében, hogy a két nitrogénatom közötti kötés felhasadását elkerüljük, a hidrogénezést tob. ekvimolekuláris mennyiségű hidrogén felvétele után megszakítjuk. Ez a pont a fent említett reakciókörülmények között a hidrogénfelvétel elhúzódásának felel meg. A katalitikus hidrogénezés helyett pl. kémiai redukciót is alkalmazhatunk, figyelemmel kell azonbn lenni arra, hogy savas közegben dolgozó eljárások az ezek által előidézett benzidin-átrendeződés miatt erre a célra nem alkalmazhatók. Olyan redukálószerek azonban, mint hidrazin Raney-nikkel jelenlétében, to-2
