152376. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektrolízis-termékek előállítására
152376 23 24 ható legyen, legfeljebb mosást igényel a nátriumklorid esetleg jelenlevő nyomainak eltávolítására. A (261) centrifugából távozó felhígult tengervizet visszavezethetjük a tengerbe. Az anódtérből távozó, főként alumíniumklori- 5 dot tartalmazó híg oldat a (263) centrifugába kerül, ahol a cellában esetleg képződött és az oldat által továbbvitt anódiszapot elkülöníthetjük az oldatból. Ezt az anódiszapot a (264) iszapkezelőbe visszük a finom eloszlásban je- 10 lenlevő hasznosítható fémek szokásos módon történő kinyerése céljából. Az alumíniumklorid-oldat a (263) centrifugából a (265) bepárlóba folyik tovább; itt az oldatot kb. .1,2 fajsúlyúra töményítjük. Innen a 15 betöményített oldat a (266) kristályosítókádakba folyik, ahol lehűlés közben alumíniumszulfát, A12 (S0 4 ) 3 , kristályosodik ki. A kivált alumíniumszulfát elkülönítését — amennyiben ez szükséges — centrifugálással segíthetjük elő. 20 A tömény oldatot ezután egy második (267) bepárlóban még tovább töményítjük, majd a további (268) kristályosítókádakba visszük, ahol az alumíniumklorid kristályosodik ki. A visszamaradt folyadékot ezekből a kádakból a (270) 25 vezetéken keresztül visszakeringtetjük az első bepárló (265) belépőnyílásához, és így visszavisszük a bepárlási és kristályosítási folyamatba. A (268) kristályosítási kádakból kapott víztartalmú alumíniumklorid-kristályokat pl. cent- 30 rifugálással elkülönítjük és a (271) kalcinálóba visszük, ahol a víztartalmú alumíniumkloridot elbontva alumíniumoxidot, hidrogénkloridgázt és vízgőzt kapunk. A hidrogénkloridgázt és vízgőzt tömény sósav alakjában foghatjuk fel, 35 vagy ásványi anyagok, pl. bauxit feltárására használhatjuk fel egy (az ábrán fel nem tüntetett) feltáró-toronyban, ha a berendezést ásványkezelő üzemmel kapcsolatban üzemeltetjük, amint ezt fentebb más ábrák ismertetése során 40 említettük. A (271) kalcinálóból az alumíniumoxid a (272) mosóba kerül, ahol híg sósavval mossuk. Ezt a savat a (271) kalcinálóból távozó forró gázok vízzel való megfelelő hígítása útján nyer- 45 hetjük. A mosófolyadékot visszavezetjük a (270) vezetéken keresztül a (265) első bepárlóba. A mosás után az alumíniumoxidot a (269) szárítóban megszárítjuk; ez a termék így már elegendő tiszta arra, hogy minden további kezelés 50 nélkül ipari felhasználásra kerüljön. A (250) cella üzeme során a (256) alumíniumanód felhasználódik, és időnként új anóddal cserélendő ki. Az új alumíniumanódokat a (273) berendezés- 55 ben öntjük a (274) olvasztóban megolvasztott alumíniumból. A (274) olvasztóba a (275) helyen hulladékalumíniumot táplálunk be; ugyanide visszük be a (250) cellából eltávolított és a (276) tisztítóberendezésben megtisztított elhasz- 60 nál (256) alumíniumanódokat is. A használt alumíniumanódokról a (276) tisztítóban eltávolítjuk a rájuk tapadt anódiszapot, amelyet azután a (264) iszapkezelőbe továbbítunk. A 12. ábrán bemutatott folyamatábra szerint. 65 dolgozó üzem tehát, amint ez a fenti leírásból látható, termékként finoman elosztott értékes fémeket, továbbá magnéziumoxidot, alumíniumszulfátot, alumíniumoxidot és hidrogénkloridgázt szolgáltat, vagyis csupa könnyen értékesíthető terméket, egyszerű tengervízből és alumíniumhuüadékból kiindulva. Az anódiszapból azokat a fémeket kapjuk finoman elosztott állapotban, amelyek a (274) olvasztóba betáplált alumíniumhulladékban eredetileg jelen voltak. A 13. ábra olyan üzemi berendezés folyamatábráját szemlélteti, amelyben bauxitból vagy más viszonylag kis alumíniumoxidhidrát tartalmú, de más anyagokat, mint alumíniumvegyületeket, titán-, vas(II)-, mangán- és kalciumvegyületeket nagyobb mennyiségi arányban tartalmazó ásványi nyersanyagból nyerhetünk ki hasznos termékeket. Ha az ásványi nyersanyag nem olyan alakban áll rendelkezésre, mint a könnyen zaggyá alakítható bauxit, akkor ezt a nyersanyagot előbb összezúzzuk, majd a (300) helyen vizes zagy alakjában bevezetjük a tűzálló téglákkal bélelt és lazán megtöltött (301) feltárótorony felső részébe. A torony alsó részébe a (303) vezetéken keresztül forró sósavgáz és vízgőz elegyét vezetjük be; ezt a sósavgáz-vízgőz: elegyet a rajzon az egyszerű (302) csővezeték alakjában ábrázolt csővezetékrendszeren keresztül kapjuk. A (302) csővezeték — hasonlóan a 6. ábra szerinti (130) csővezetékhez — olyan elrendezésű, hogy a kívánsághoz képest sósavgázt és sósavoldatokat képes szolgáltatni. A forró sósavgázvízgőz elegy feltárja a toronyban lefelé haladó zúzott ásványi nyersanyagot, és az alábbi reakció szerinti exoterm folyamat megy végbe: HClgáz + H 2 0 = vizes HCl + kb. 450 kcal/kg sósavgáz, és így a kilúgzási, ill. feltárási folyamathoz megfelelő koncentrációjú sósavoldatot kapunk. A feltárótoronyban felszabaduló hő egy részét a toronyban képződött sósavoldat és a feltárandó ásványi anyag különféle alkotórészei között végbemenő exoterm reakciók is szolgáltatják. A (301) toronyban felszabaduló teljes hőmennyiség nagyobb, mint amennyi a toronynak a legkedvezőbb, pb. 90—110 C° hőmérsékleten való tartására szükséges, és ezért . a toronyba a (304) csövön át hűtővizet is vezetünk a toronynak a legkedvezőbb hőmérsékleten történő üzemeltetése érdekében. Megjegyzendő, hogy a torony külső hűtésére nincs szükség és nem szükséges a feldolgozandó nyers ásványi anyagot megőrölni vagy kalcmálni sem a (301) toronyba való betáplálás előtt. A torony üzemeltetésére az a hőmérséklet a legkedvezőbb, amelyen az ásványi nyersanyagban jelenlevő oxidok és oxid-hidrátok kloridok alakjában könynyen oldódnak a toronyban képződött tömény sósavban. Egy más elrendezési mód esetében a (301) torony helyett két vagy több sorbakapcsolt tornyot alkalmazhatunk oly módon, hogy az első toronyban nem oldódott vagy nem reagált hidrogénklorid a második toronyba halad tovább, és itt a második torony felső részén belépő ás-12
