152376. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektrolízis-termékek előállítására
25 152376 26 ványi zagy kezelésére hasznosítható. A második torony alsó részén távozó elegyet az első torony felső részébe tápláljuk be. A torony alsó része oly módon van kiképezve, hogy a feltárt iszapot kb. 15 percig visszatartsa; ezalatt az ásványi anyag szárazanyagának oly része táródik fel és lúgzódik ki, amely a rendes körülmények között forró tömény sósavval feltárható és kilúgozható rész kb. 90%-ának felel meg. Ez a 15 perces tartózkodási idő jóval rövidebb, mint az az időtartam, amely egyébként a kalcinált ásványi nyersanyagok szokásos módon, sósavgáz helyett tömény sósavoldattal történő kilúgzására szükséges lenne; a szokásos eljárásokkal ugyanis az ilyen kilúgzási művelet 2—12 órát vesz igénybe. A (301) toronyból kilépő feltárt iszap a (305) centrifugába halad tovább, amely a feltáratlan anyagot elkülöníti és a (306) mosóba továbbítja. A feltáratlan anyagot, amely szilikátos iszap alakjában van jelen, a (309) vezetéken át belépő vízzel mossuk, a mosófolyadékot azután a (307) csővezetéken keresztül vezetve egyesítjük a (305) centrifugából kilépő oldattal. Ha a feldolgozásra kerülő ásványi nyersanyag 10% feletti sziliciumdioxidtartalmú bauxit volt, akkor ez a szilikátos iszap főként sziliciumdioxidból áll, és igen jól felhasználható tűzálló téglák előállítására. A (306) mosóból és a (305) centrifugából kapott egyesített oldatot a (308) oldószeres extrahálóba tápláljuk be, ahol azt izopropiléterrel érintkeztetjük. A vas(III)klorid az éteres fázisban oldódik, míg az egyéb kloridok a vizes rétegben maradnak oldva. A (308) extraktorból távozó éteres fázis a (311) étereiválasztóba kerül, ahol az étert lehajtjuk és a (312) vezetéken keresztül visszavisszük a (308) extraktorba. A visszamaradt vas(III)kloridot az elkülönítőből a (313) kemencébe továbbítjuk, ahol azt vas(III)oxiddá kalcináljuk, sósavgáz és vízgőz képződése közben. A vas(III)oxidot a (314) úton elvezetjük, míg a forró sósavgáz és vízgőz a (302) vezetéken keresztül visszajut a (301) feltáróba további ásványi nyersanyag kezelése során történő hasznosítás céljából. A (311) elválasztóban visszamaradt vas(III)kloridot — amennyiben ez előnyösebb — elektrolíziscellákba vihetjük, amint ezt a 6. ábrán szemléltetett üzemi berendezés ismertetése során említettük, és itt elektrolitvasat és sósavat termelhetünk a vasklorid kalcinálása helyett. A (308) extraktorból kilépő vizes fázist a (315) étereiválasztóba visszük, ahol az étert lehajtjuk, és a (312) vezetéken keresztül visszavisszük a (308) extraktorba. A visszamaradt folyadék az alumínium, vas(II), titán, mangán és kalcium kloridjait tartalmazza. A visszamaradt folyadékot a (315) elválasztóból a (316) telítőbe vezetjük, ahol azt a (302) vezetékből a (317) csövön át belépő sósavgázzal telítjük az alumíniumklorid lecsapása céljából. Minthogy az itt végbemenő reakció exoterm jellegű, hűtővizet is vezetünk be a (316) telítőbe a (318) vezetéken keresztül, hogy a hőmérsékletet a telítőben állandóan 26—27 C° körül tartsuk. A fémkloridok elegyét tartalmazó oldat a 5 (316) telítőből a (320) centrifugába áramlik tovább, ahol a leválasztott alumíniumkloridot elkülönítjük, és a (321) mosóban a (302) vezetéken át kapott 34—36%-os sósavoldattal mossuk. A mosófolyadékot egyesítjük a (320) oentri-10 fugából távozó folyadékkal, és a (322) bepárlóba tápláljuk be. A (321) mosóból kapott alumíniumkloridot a (323) kalcinálóba visszük, ahol azt hőhatás segítségével elbontjuk, és így alumíniumoxidot (A12 0 3 ), amelyet a (324) úton el-15 vezetünk, továbbá sósavgázt és vízgőzt kapunk, ez utóbbiakat a (302) vezetékbe keringtetjük vissza. A (322) bepárlóban a fémkloridok oldatát teljesen bepároljuk, és így sósavgázt és vízgőzt 20 kapunk, ezek elegyét a (323) csövön keresztül visszavezetjük a (302) vezetékbe. A bepárlóban maradt szilárd anyag titándioxidot tartalmaz, amely a titánklorid elbontása útján képződik. Ezt a szilárd maradékot a (324) mosóba visszük, 25 ahol azt vízzel mossuk a fémkloridok újbóli oldása és az: oldhatatlan titándioxid elkülönítése céljából; ez utóbbi szilárd állapotban visszamarad s a (325) helyen összegyűjthető. A (324) mosóból a fémklorid-oldatot a (326) 30 bepárlóba vezetjük, ahol azt csaknem szárazra pároljuk be, és így nedves masszát kapunk bepárlási maradékként. Ezt a (305) oxidálóba továbbítjuk, ahol először levegőt fújtatunk rajta keresztül a (327) vezetékből, és így a vas(II)klo-85 ridot vas(III)kloriddá és vas(III)hidroxiddá alakítjuk, majd ezt a masszát a (328) vezetéken át belépő vízzel keverjük. Ennek következtében az oldatban vas(III)hidroxid csapadék képződik, amelyet a (330) centrifuga segítségével elkülö-40 nítünk. A (330) centrifugából kilépő oldatot a (406) csővezetéken át kapott sósavval megsavanyítjuk, majd egy másik (331) izopropiléteries extraktorba visszük, ahol az esetleg visszama-45 radt vas(III)klorid az éteres rétegbe kerül, míg a kalcium- és mangánklorid a vizes rétegben gyűlik össze. Az éteres réteget a (332) étereiválasztóba viszszük, ahol az étert lehajtjuk, és visszavisszük a 50 (331) extraktorba. A visszamaradt vas(III)kloridot a (333) pörkölőbe visszük a (330) centrifugából jövő vas(III)hidroxiddal együtt, ahol azok vas(III)oxiddá (Fe20 3 ), hidrogénklorid-gázzá és vízgőzzé bomlanak; e két utóbbit visszatáplál-55 juk a (302) vezetékbe. A (331) extraktorból kilépő vizes réteg főként mangán- és kalciumkloridot tartalmaz, Ezt a (334) éterszeparátorban kezeljük, és az étert innen visszavezetjük a (331) extraktorba, 60 A (334) szeparátorból kapott maradékot vízben ismét oldjuk, és ha csupán kevés foszfát van jelen, az oldatot a (336) kilépőnyíláson át a razjon nem ábrázolt cellába vezetjük, amely a 8. és 9. vagy a 10. és 11. ábra szerinti szer-65 kezetű. Ebben az esetben ez az oldat a tenger-13
