152369. lajstromszámú szabadalom • Eljárás többrétegű lemezek gyártására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1962. XII. 10. (WE—285) Közzététel napja: 1965. III. 22. Megjelent: 1966. III. 01. 152369 Szabadalmi osztály: 7 a Nemzetközi osztály: B 21 b Decimal osztályozás: Weigl Ernő oki. vasikohómérnök, Budapest Magda Etelka oML vaskohórnérnök, Miskolc Okos Bertalan oki. vaskohómórnök, Miskolc Neuhöffer Ernő oki. gépészmárnök, Borsodnádasd Gyárfás János igazgató, Borsodinédasd Eljárás többrétegű lemezek gyártására Ismeretes, hogy többrétegű — kompound, duplex, triplex, plattirozott stb. lemezek gyártását két csoportba sorolható technológiákkal végzik. Az egyik csoportba sorolható eljárások az 5 összekötésre kerülő fémek '(ötvözetek) egyikéből — rendesen iá drágább és kisebb mennyiségű anyagból — megfelelő méretű tömböt készítenek, azt fémesre tisztítják és köréje, illetőleg hozzáöntik a másik — rendszerint az 10 olcsóbb és nagyobb mennyiségű — fémet {ötvözetet, lágyacélt stb.). A másik csoportba sorolható eljárások platinákból (vastagabb lemezekből, vagy hasonlókból) indulnak ki és mindkét fém összehegesz- 15 tendő felületét fémtisztára megtisztítják, azután úgy helyezik azokat egymásra, hogy a megtisztított felületükkel feküdjenek egymáson. A két érintkező felület közé hegedést elősegítő anyagot helyeznek és megfelelő magas hőmér- 20 sékleten végrehajtott hengerléssel a két anyagot Mhengerlik lemezzé, vagy hasonló anyaggá. Bár az így előállított többrétegű lemezek számtalan felhasználásban — éppen a helyettesítő olcsóbb anyag kedvezőbb egységára foly- 25 tán — versenytársaik lettek a homogén .(egyfémből készült) lemezeknek, azonban nagymértékű elterjedésüknek gátat vetettek; hátrányai. Az első csoportbeli eljárások közös nagy hátránya az, hogy az öntőcsatmoki nagyüzemi ter- 30 melőmunkát a körülöntéshez, illetőleg a hozzáöntéshez szükséges aprólékos és nagy pontosságot kívánó előkészítő munkák erősen gátolják. Hátrányuk továbbá, hogy ha a második fém hőmérséklete nem elegendő magas, úgy a két összekötendő fém nem forr tökéletesen össze, ha viszont túl magas, úgy nemcsak az összekötéshez szükséges kis vastagságú réteget olvasztja le az első fémtömbből, hanem ennél nagyobb mennyiséget, miáltal egy nem kívánatos nagyobb méretű átmeneti fémréteg képződik az első nemesebb fém megkívánt vastagságának rovására. Ennek következtében a két fém aránya ilyen esetben nincsen biztosan kézben és ez az arány egy lemezen, í(vagy más tárgyon) belül is változó, továbbá nagyon nehéz az általában piszkos és főleg poros és gázos öntőcsarnokiban a jó összehegesztés feltétlenül fémtiszta felületeit biztosítani. Ezek a hátrányok lehetetlenné teszik a femrétegelési tervek rétegvastagságainak biztosítását. Hasonlók a hátrányai a pörgetve, csőformájára leöntött első fémhez az ugyancsak pörgetve hozzáöntött második fém megbízható összeheggedésének és a két fém (Ötvözet) részesedési arányának tervszerinti biztosítása, amely hátrányokat ennél az eljárásnál tetőzi még azon körülmény is, hogy a második fémet az első fémre, annak megdermedése után hamarosan rá kell önteni, mert különben kielégítően nem 152369
