152210. lajstromszámú szabadalom • Javítások antibiotikumok előállításával kapcsolatban

132210 3 vagy acetont adhatunk a vízhez, bár ez csökkentheti a kitermelést. Az alkalmazott reakció-hőmérséklet célszerűen legalább 15 C°, azonban általában alacsonyabb 70 C°~nál. A reakció lejátszásának időtartama az alkalmazott hőmérséklettől függ, de előkísérlet segítségével meghatározható. A reagáló vegyületeket előnyösen olyan arányban alkalmazzuk, hogy a III képletű vegyület 1 mól-ekvivalensére a IV általános képietű nukleofil vegyület 1—10 mól-ekvivalense jusson. Az oldat pH-ját előnyösen 5 és 8 közötti, célszerűen 6 és 7 közötti értéken tartjuk. Az oldat pH-értékét szükség esetén pufferanyag, mint pl. ammónium-acetát hozzáadásával, vagy abban az esetben, amikor a III általános képletű 'vegyület alkálifémsóját alkalmazzuk, pl. ecetsav hozzáadásával állítjuk be a kívánt értékre. A reakcióterméket a szokásos eljárásokkal, ideértve a kristályosítást, az elektroforézist, a papírkromatográfiát vagy az ioncserélő gyantával való kezelést, különíthetjük el a reakcióelegytől, amely tartalmazhat pl. változatlan állapotban III képletű vegyületet és egyéb anyagokat. Egy megfelelő eljárási mód abban áll, hogy a IV általános képletű vegyület feleslegét a III képletű vegyülettel vízben reagáltatjuk, amíg a II általános képletű vegyületet optimális kitermeléssel meg nem kapjuk. Ezután a IV általános képletű vegyület feleslegét és a III. képletű vegyület reagálatlan részének egy hányadát szerves, oldószerrel, pl. metilén^kloriddal extraháljuk, és a visszamaradó oldatot ioncserélő gyantán perkoláljuk, hogy eltávolítsuk az oldatból a szabad karboxil-vegyületeket és a reagálatlan III vegyület maradékát, mimellett az ioncserélő gyanta pl. acetát-alakban lehet jelen. A maradék oldatot ezután betöményítjük, pl. rotációs bepárlóban, és gyorshűtéssel szárítjuk. Ezután a maradékot megfelelő oldószerből, pl. metanolból kristályosíthatjuk, vagy kicsapással, pl. aeetonnak a metanolos oldathoz való hozzáadásával tisztíthatjuk. A III képletű vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy a 7-amino-cefalosporánsavat egy tienil-acetilező szerrel reagáltatjuk. Általában azok a tienil-acetilező szerek használhatók fel, amelyek alkalmasak amino-amidok tienil-acetilezésére, így pl. peptidek tieml-acetilezésére. Előnyösen felhasználhatunk ilyen célra tienil-acetil-haloidokat, főleg tienil-acetil-kloridot vagy -bromidot, valamint vegyes anhidrideket, amelyek pl. tienil-ecetsav és egy alkil-haloformiát származékai. Az acilezést célszerűen vizes közegben, pl. vízzel elegyedő keton, így aceton vagy tetrahidrofurán vízoldatában hajthatjuk végre, előnyö^sen savmegkötő szer, pl. nátrium-hidrogén-karbonát jelenlétében. A reakció közben a pH-t előnyösen 5 és 7 közötti értéken tartjuk. A reakciót 0 és 25 C° közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. Az acilezést szerves oldószeres közegben, pl. etil-acetátban is. lefolytathatjuk, például visszafolyó hűtő alatt végzett egyszerű forralással. Miként a kiviteli példák alapján is látni fog-5^ juk, a találmány szerinti vegyületeket célszerűen úgy állíthatjuk elő, hogy először a 7-amino-cefalosporánsavat reagáltatjuk a IV általános képletű kiválasztott nukleofil vegyülettel, és így az V általános képletű vegyületet állít— 19 juk elő, majd a kapott vegyületet tienil-acetilező-szerrel acilezzük. Ezeket a reakciókat általában a fentebb a nukleofil és az acilező reakciókkal kapcsolatban leírt körülmények között hajthatjuk végre. , " 15 A találmány szerinti eljárás .egy másik foganatosítási módja szerint az V általános képletű vegyületeket a VI általános képletű vegyületekből állíthatjuk elő olyan módszerekkel, amelyek ismertek a cefalosporin C-nek 7-amino-2ö -cefalosporánsawá történő átalakításával kapcsolatban. A VI általános képletű vegyületet célszerűen úgy állíthatjuk elő, hogy a cefalosporin C-t a IV általános képletű nukleofil vegyü' letekkel reagáltatjuk ugyanolyan módszerekkel, 25 mint amilyeneket a III képletű vegyületek és a IV képletű vegyületek reakciójával kapcsolatban fentebb leírtunk. Az itt leírt különleges vegyületek nevüket a „cefam" nevű anyagtól [1. J. A. C. S. 84, 3400 30 (1962)] kapták. A találmány szerint előállítható vegyületek közül különleges jelentőséggel bír az ,N-(7-2'-tienil-acetamido-cef-3-em-3-il-metil)-piridinium-4-karboxilát, amelynek képletét a csatolt 35 rajzon VII jelöléssel adjuk meg. Ez a vegyület széles spektrummal rendelkezik in vivo aktivitással, és az érzékeny organizmusok közé sorolhatjuk az alábbi törzseket: Staph, aureus (beleértve a penicillinnel szemben rezisztens törzse-40 ket), Streptococcus pneumoniae, Strept, pyogenes, Strept. viridans, Corynebacterium diphtheriae, Neisseria catarrhalis és N. gonorrhoeas, Clostridium septicum, Cl. welchii, E. Coli, Salmonella typhi, S. typhimurium, S. paratyphi, 45 különböző Shigella-fajok, Proteus mirabilis, H. pertussis, Leptospira icterohaemorrhagiae, L. pomona és L. canicola. Megállapítottuk, hogy ez a vegyület nagymértékben rezisztens a stafilokokkuszok penicillináz enzimjével szemben, 50 in vivo magas szérumszinteket képes tartani, és in vivo sokkal nagyobb stabilitással rendelkezik, mint a megfelelő III képletű vegyület (amit a vizeletben mutatkozó magas szintek bizonyítanak), és vízoldhatósága is nagyobb 55 mértékű (kb. 20% 20 C°-on). Az N-(7-2'-tienil-acetamido-cef-3-em-3-il-metil)-piridinium-4--karboxilát laboratóriumi állatokon alacsony szintű akut szisztemikus toxicitással rendelkezik. Az egereken meghatározott intravénás és 60 szubkután LDgo-értékek 1,3 g/kg és 8,5 g/kg voltak, és a szubkután LDso-érték patkányok esetében 5,5 g/kg volt. Különálló intramuszkuláris adagok nem idéztek elő szisztemikus vagy lokásis toxicitási jeleket nyulakon (0,2 g/kg);, 6S macskákon (0,2 vagy 1 g/kg), kutyákon (0,1, 2