152048. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szervez bázisok, különözen bipiridil előállítására

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADAL LEÍRÁS Bejelentés napja: 1982. V. 25. (CE—404) Nagy-Britannia-i elsőbbsége: 1961. V. 26. Közzététel napja: 1964. XII. 23. Megjelent: 1965, XII. 01. §52048 Szabadalmi osztály: 12 p 1—5 Nemzetközi osztály: C 07 d9 Decimái osztályozás: Feltalálók: Baines Albert, Campbell Alastair, Windes, Lancashire, Nagy-Britannia Tulajdonos: Imperial Chemical Industries Limited cég, London Eljárás szerves bázisok, különösen bipiridil előállítására A találmány eljárás bipiridilek, különösen 4,4'-bipiridiI előállítására. Ismeretes, hogy a bipiridileket, ideértve különösen a 4,4'-bipiridilt is, úgy állíthatjuk elő, hogy a piridin és nátrium reakciójából szár- 5 mázó terméket oxidáljuk. A bipiridilek ily módon való előállítását az teszi nehézkessé, hogy egyrészt a nátrium és piridin gyors reakcióját szabály ózható an kell lejátszatni, másrészt az oxidációs szakaszban az el nem reagált nát- 10 rium jelenléte robbanást okozhat. Ezért javasolták a nátrium-piridin reakció hidegen és piridin igen nagy feleslegében való lefolytatását, vagy a piridin-nátrium reakció termékének hosszú időn át való hevítését, hogy a reakció 13 kielégítő ellenőrzése lehetségessé váljon, vagy a bipiridil kitermelés javuljon. Ezek a javaslatok azonban nem gazdaságosak, vagy megfelelőek és az ily módon kapott bipiridilekben a kitermelés nem nagy. 20 A korábban már ismeretessé vált eljárások hátránya az is, hogy a kis kitermeléssel kapott bipiridil izomérek a 4,4'-izomerhez keveredve tekintélyes mennyiségű 2,2'- és 2,4'-izomert is s,5 tartalmaznak. A 4,4'-izomer különösen értékes közti termék gyomirtószerek előállítására, ezért a további izomérek keletkezése a drága kiindulási anyagok szempontjából veszteséget jelent. Ezért fontos, hogy a bipiridilek kitermelését és 30 a 4,4'-izomer arányát a lehető legnagyobb mértékben növeljük. Azt találtuk, hogy a 4,4'-izomer és a többi bipiridil izomérek aránya — melyet a nátrium és piridin reakciotermékének oxidálása útján kaptunk — változik a reakciófeltetelekkel, különösen a nátrium és piridin közötti bevezető reakció hőmérsékletével. Azt is találtuk, hogy az oxidációs lépés termékeinek elkülönítése — ami azáltal válik bonyolulttá, hogy a nátriumhidroxid diszperziója kolloid és nem szűrhető alakban keletkezik — leegyszerűsíthető, ha az oxidált reakcióelcgyhez vizet adunk és ezt a rendszert rövid ideig hevítjük. Ezért a találmány szerinti eljárást bipiridilek előállítására az jellemzi, hogy a piridint nátriummal legalább 50 C°-on hozzuk reakcióba és a nátrium-piridin reakciója során kapott terméket oxidáljuk. Az eljárást í'olyadékfázisban hajthatjuk végre és azt találtuk, hogy különösen, ha piridinként magát a piridint használjuk, a piridin és nátrium reakciójára legalkalmasabb hőmérséklet 50—120 C°, előnyösen 75—100 C° között van. A példák, amelyek a találmány tárgyát szemléltetik, világosan mutatják, hogy a nem kívánatos 2,4'- és 2,2'-iz,omérek mennyisége csökken, ha a nátrium és piridin közötti reakció hőmérsékletét 115 C°-ról 80 C°-ra csökkentjük. 115 C°-os reakció esetén a 4,4'-izomer aránya 152048