152013. lajstromszámú szabadalom • Üzemeljárás függőkötélpályák üzemeltetéséhez és ehhez való berendezés
152013 egy feszített szakasz tartókötelének minkét végére olyan kézi erővel működtethető szerkezetet alkalmazunk, amelyekkel a tartókötelet az egész feszített szakasz hosszában — akár üzem közben is — tengelye körül tetszőleges szögelfordulással elforgassuk. A két forgó elem legcélszerűbb beépítési helye a lehorgonyzásnál levő végkarmantyú és a feszítőműnél levő átmeneti karmantyú, de a végkarmantyú és a feszítőműnél levő átmeneti karmantyú, de a végkarmantyú helyett beépíthető a forgó elem a lchorgonyzás közelében levő eltérítő saru és a lehorgonyzás közti kötélszakaszban is, amennyiben a körülmények azt indokolják. A csatolt rajz a találmány foganatosítására való berendezés kiviteli példáját szemlélteti, melynek leírásából részletesebben megismerhető az eljárás is. A rajzon az 1. ábra a függőkötélpálya egy feszített szakaszát szemlélteti vázlatosan, a 2. ábra az átmeneti karmantyúk helyén alkalmazandó forgató szerkezetet mutatja hossztengelye mentén felerészében metszetben, a 3. és 4. ábrák pedig a tartókötél végkarmantyújaként alkalmazandó íorgatószerkezetet szemléltetik oldalnézetben és részbeni metszetben. A feszített —Kj— tartókötélszakaszt és a feszítőszerkezethez csatlakozó —K2 — kötelet összekötő —A— átmeneti karmantyút a 2. ábra mutatja. A —Kx — tartókötélvég az —1— félkarmantyúba van befogva, melynek külső menetes palástjára a —2—ellenanya és a —3— fordítótárcsa van rácsavarva. Az —1—- félkarmantyú hengeres részére van rátolva az önbeálló —4— gördülőcsapágy és a csapágyházzá kialakított üreges —5— anya, mely befelé nyúló peremes részével közrefogja a —4— gördülőcsapágyat és csőszerű részével pedig tokszerűen burkolja a csapágyat. Az —5— csapágyházba van becsavarva a —K2 — feszítő kötél felőli —6— félkarmantyú. A —3— fordítótárcsa egy vagy több —3a—• csavar révén elfordulás ellen biztosítható az elfordítás utáni üzemi állapotban. A —3— fordítótárcsába a hengeres —3b— csapok vannak menettel beerősítve, melyekre tolható kulccsal a —3— fordítótárcsa és vele együtt a feszített —Kx — tartókötél is elforgatható. A —K3 — tartókötél elfordítása után a —3— fordítótárcsa a —Kj.— kötél karmantyújával együtt a —3a— csavar, ill. csavarok révein összeerősítendők. az —5— csapágyházzal. A —Kx — tartókötélnek a lehorgonyzó műnél levő végkarmantyúja helyett a végoldali —B— forgatószerkezetet alkalmazzuk, mely a 3. és 4. ábrákon látható és a következő alkatrészekből áll: —7— végkarmantyú, melyre a —8— ellenanya és a —9— forditótárcsa van rácsavarva, mely egyben rögzítőtárcsa is és a —9a— csavar révén a —10— rögzítőkarral összeerősíthető. A —7— végkarmantyú peremével az önbeálló —11— görgőscsapágynak támaszkodik, melyet a —12— csapágyház fog közre, amely külső oldali gömbfelületével a —.13— gömbfészekbe van illesztve. A —9— fordítótárcsába a —9a— csavar számára csavarlyukak és közöttük váltakozva a hengeres —9b— csapok van-5 nak elrendezve, melyekre nyílásával a —14— fordítókar tolható. Ilyen fordítókar használható a 2. ábrabeli —3— fordítótárcsánál is. A —13— gömbfészek a —Kx — kötelet lehorgonyzó •—15— vasszerkezetnek támaszkodik és ehhez van erőit) sítve a —10— rögzítőkar is. A leírt szerkezetek működtetése és a függőkötélpályák ezek alkalmazásával végezhető üzemeltetése a következőképpen történik: Amint a szerkezetek leírásából látható, a kö-15 télvégeket rögzítve befogó félkarmantyúk a tartókötél végét kikötve tartó, ill. lehorgonyzó —B— végkarmantyúban és a következő feszítőkötéllel összekötést létesítő —A— átmeneti karmantyúban foroghatóan vannak ágyazva, mi-20 nek révén azok a közöttük kifeszített —K^— tartókötélszakasszal együtt hossztengelyük körül elforgathatok. Az elforgatás tetszőleges szögértékkel történhetik, a kötélszakasz egyik vagy mindkét vége felől végezhető és a szán-25 dékolt szögértékű elfordítás után a kötélvégek rögzíthetők. Az elforgatási művelet pl. elkezdve a lehorgonyzó —B— karmantyúban a —9a— rögzítőcsavart kicsavarjuk és ezután a —14— fordító-30 kart nyílásával a —9— fordítótárcsa egyik —9b— csapjára tolva, azzal a kívánt szögértékkel elforgatjuk a —7— végkarmantyúhüvelyt kötelével együtt, majd utánna visszaszerelve a —9a— csavart, rögzítjük a —9— for-35 dítótárcsát. Ugyanígy az átmeneti karmantyúnál, oldjuk a —3a— csavart, majd a —14— fordítókart a —3— fordítótárcsa egyik —3b— csapjára illesztve, elforgatjuk az —1— félkarmantyút a befogott kötéllel együtt és utána a 40 visszaszerelt —3a— csavarral rögzítjük a —3— fordítótárcsát. A kötél elfordításánál ügyelni kell arra, hogy az elfordítás mindig a kötél sodrási irányában, vagyis elemi szálaira záró hatást kifejtő irányban történjék. 45 A leírt módon eljárva, ha a tartókötelet megengedhető felületi kopás után pl. 60°-kal fordítjuk el, ez hatszor végezhető el és ily módon hatszoros mértékben növeltük meg annak használati időtartamát. Előnyös, ha a —3, ill. 9— 50 fordítótárcsákon a —3a, ill. 9a— rögzítőcsavarok lyukait ennek megfelelő körívosztással rendezzük el, ami biztosítja a kötélszakaszok végeinek mérés nélküli egyenlő nagyságú szögelfordulását. 55 A kötélszákaszok elfordítása elvégezhető a —14— fordítókar révén kézi erővel is, továbbá más körívosztással, az adott pályaviszonyoknak megfelelően. A szerkezetek beépítése után a lehorgonyzás-60 nál levő elemet előnyösen elfordulás ellen biztosítjuk, a feszítőműnél levő forgó elemnek pedig szabad forgást engedünk, abból a célból, hogy a kötélben maradó feszültségek és az alátámasztás helyén ébredő súrlódó erők kiegyen-65 ütődjenek. Ezt követően a pályát pl. 1—3 hó-2
