151952. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vulkanizálható nagymolekulájú lineáris amorf kopolimérek előállítására

3 151952 4 jeit, továbbá a periódusos rendszer I és III csoportjába tartozó elemek komplex szerves fémvegyületeit vagy komplex hidridjeit alkalmazhatjuk a katalizátorok elkészítésére. Így tehát a katalizátor másik alkotórészeként pl. a következő vegyületek használhatók: lítiumalkilek, lítiumalumínium-tetraalkilek, lítiumalumíniumhidrid, berillium-dialkilek, berillium-alkilhálogenidek, berillium-diarilok, cink-dialkilek, cink-alkilhalogenidek, kadmium-dialkilek, kadmium-diarilok, alumínium-trialkilok, alumínium-dialkilmonohalogenidek, alumínium-mönoalkil-dihalogenidek, alumínium-alkenilek, alumínium-alkilének, alumínium-cikloalkilek, alumínium-cikloalkil-aikilek, • alumínium-arilok, alumínium-alkilarilok, alumíniumhidridek, valamint az említett szerves fémvegyületeknek az előnyösen gyenge Lewis-féle bázisokkal képezett komplexei. Felhasználhatók továbbá e célra olyan szerves fémvegyületek is, amelyekben a fém fővegyérték útján nemcsak szén- és/vagy halogénatomokhoz kapcsolódik, hanem szerves csoporthoz kötött oxigénatomhoz is; ilyen vegyületek pl. az alumínium-dialkilalkoxidok és az alumínium-alkilalkoxihalogenidek. A katalizátor elkészítéséhez felhasználható szerves alumíniumvegyületek példáiként az alábbiakat említhetjük, megjegyezve, hogy e példaképpeni felsorolás egyáltalában nem korlátozó jellegű: alumínium-trietil, alumínium-dietilhidrid, alumínium-triizobutil, alumínium-trihexil, alumínium-dietilmonoklorid, alumínium-dietümonojodid, alumínium-dietilmonofluorid, alumínium-diizobutilmonoklorid, alumínium-monoetildiklorid, alumínium-butenildietil, alumínium-izohexenildietil, 2-metil-l,4-(alumínium-diizobutil)-bután, alumínium-tri-(ciklopentilmetil), alumínium-tri-(dimetil-ciklopentilmetil), alumínium-trifenil, alumínium-tritolil, di-(ciklopentilmetil) -alúmínium-monoklorid, dif enilalumínium-monoklorid, alumínium-diizobutil-monoklorid anizollal képezett komplexe, alumínium-klórhidrid, lítium-butil, lítiumalumínium-tetrabutil, lítiumalumínium-diizobutil-dihidrid, lítiumalumínium-tetrahexil, lítiumalumínium-tetraoktil, berillium-dimetil, berillium-metilklorid, berillium-dietil, kadmium-di-n-propil, kadmium-di-n-butil, kadmium-diizobutil, kadmium-difenil, alumínium-monoklór-monoetil-monoetoxid, alumínium-dietil-propoxid, alumínium-dietil-amiloxíd, alumínium-monoklór-rnonopropil-monopropoxid és alumínium-monoklór-monopropil-monometoxid. Azt találtuk, hogy a legjobb eredmények elérése érdekében oly halogéntartalmú katalizátor-rendszereket kell használni, amelyeket a periódusos rendszer IV vagy VI csoportjába tartozó átmeneti fémvegyületekből és a periódusos rendszer I, II vagy III csoportjába, tartozó szerves fémvegyületekből, vagy e fémek hidridjeiből, vagy a periódusos rendszer I és III csoportjába tartozó fémek komplex szerves fémvegyületeiből vagy komplex hidridjeiből állítottunk elő, mime'1~-H az említett átmeneti fémek és/vagy a periódusos rendszer I, II és III csoportjába tartozó fémek vegyértékeinek legalább egyike halogénatomhoz kapcsolódik. így a periódusos rendszer IV és VI csoportjába tartozó átmeneti fémek halogéntartalmú vegyületeivel együtt a fentebb említett szerves fémvegyületek bármelyikét használhatjuk a katalizátor elkészítésére, míg az átmeneti fémek halogénmentes vegyületeinek felhasználása esetén a legjobb eredmények elérése érdekében halogéntartalmú szerves fémvegyületet használunk a katalizátor előállítására. A katalizátor említett alkotórészeinek egymás közötti mólaránya széles határok között változhat. Azt találtuk azonban, hogy ha a katalizátor elkészítésére alumíniumtrietilt és oldható titánhalogenideket használunk fel, akkor előnyös az alumíniumvegyületnek a titánvegyülethez viszonyított mólarányát oly módon megszabni, hogy annak értéke 1 és 5 között, előnyösen 2 és 4 között legyen. A kopolimerizáció lefolytatása során alkalmazott hőmérséklet szintén széles határok között változhat. Általában —80 C° és +125 G° közötti hőmérsékleteken dolgozhatunk. A találmány szerinti kopolimerizációt valamely alifás, aromás vagy cikloalifás szénhidrogén oldószerként való felhasználásával folytathatjuk le; ilyen oldószerként pl. bután, pentán, hexán, heptán, ciklohexán, benzol, toluol, xilol vagy ezek elegyei alkalmazhatók; felhasználhatunk erre a célra halogénezett szénhidrogéneket, mint triklóretilént, tetraklóretilérít, metilénkloridot, klórbenzolokat és hasonlókat is. Különösen jó hozammal kapjuk a kopolimért (a katalizátor súlyára számítva), ha a kopolimerizációt közömbös oldószer alkalmazása nélkül folytatjuk le, oly módon, hogy közegként a folyékony állapotban felhasználásra kerülő monomerek kerüljenek felhasználásra; így etilén-alfa-olefin-poliének esetében a polimerizációt oly módon folytatjuk, hogy az etilén a kopolimerizálandó olefin és ciklusos polién elegyében oldott alakban legyen jelen. Nagymértékben homogén összetételű kopolimérek előállítása érdekében előnyös, ha a kopolimerizáció folyamán a folyékony reakciófázisban jelenlevő kopolimerizálandó monomerek egymás közötti koncentráció-arányát a lehetőséghez képest állandó értéken tartjuk. Ebből a célból előnyös lehet a kopolimerizáció folytonos módon történő lefolytatása, olyképpen, hogy az állandó összetételű monomérelegyet nagy térsebességgel folytonosan tápláljuk be és a terméket folytonosan vezetjük el. A katalizátor-rendszer előállítása a monomerek távollétében történhet, de oly módon is eljárhatunk, hogy a kopolimerizálandó monomerek jelenlétében keverjük össze egymással a katalizátor alkotórészeit. A katalizátor alkotórészei a polimerizáció folyamán folytonosan is betáplálhatók. A találmány szerinti kopolimerizációs eljárásban ugyanolyan monomereket használhatunk fel, mint amilyeneket a törzsszabadalomban és 10 15 20 £5 30 35 40 45 50 55 60 2