151951. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefin-kopolimérek előállítására

3 151951 4 kadmium-dietil, kadmium-di-n-propil, kadmium­-di-n-butil, kadmium-diizobutil, kadmium-dife­nil, alumínium-monoklórmonoetil-monoetoxid, alumínium-dietilpropoxid, alumínium-dietilamil­oxidok, alumínium-monoklórmonopropil-mono­propoxid, alumínium-monoklórmonopropil-met­oxid. A fent említett szerves fémvegyületekkel együtt alkalmazható vanádiumvegyületek ebben az esetben is ugyanazok, amelyek a törzsszaba­dalom, ill. az 1. pótszabadalom értelmében a katalizátor elkészítésére alkalmazhatók voltak. Vanádiumvegyületként célszerűen szénhidro­génekben oldódó vanádiumvegyületeket, mint vanádium-halogenideket és vanádium-oxihalo­genideket (pl. VC14 , VBr 4 , VOCl 3 ), továbbá oly vanádiumvegyületeket alkalmazhatunk, ame­lyekben a fém vegyértékeinek legalább egyike heteroatomhoz van kötve (oxigénhez vagy nit­rogénhez), amely heteroatom viszont egy szerves csoporthoz kapcsolódik; ilyenek pl. a vanádium­-triacetilacetonát, vanadil-diacetilacetonát, vaná­dium-tribenzoilacetonát, vanadil-halogénacetil­acetonát, vanadil-trialkoholátok és -halogénalko­holátok, továbbá a vanádium-triklorid, vaná­dium-tetraklorid és vanadil-triklorid tetrahidro­furanátjai, éterátjai, aminátjai, piridinátjai és kinolinátjai. Alkalmazhatók azonban szénhidrogénekben oldhatatlan vanádiumvegyületek, mint a szerves vanádiumsók, pl. vanádium-triacetát, vanádium­-tribenzoát és vanádium-trisztearát is. Míg a vanádium-halogenidekkel vagy -oxi­halogenidekkel (VC14 , VOCl3 , VBr 4 ) a fent emlí­tett szerves fémvegyületek bármelyike alkal­mazható a katalizátor elkészítésére, addig azok­kal a vanádiumvegyületekkel, amelyekben a fém vegyértékeinek legalább egyike egy szerves csoporthoz kapcsolódó oxigén- vagy nitrogén­atommal van lekötve, a jegjobb eredményeket akkor kapjuk, ha a katalizátor elkészítésére szerves fémvegyületként halogéntartalmú szer­ves fémvegyületeket használunk. A találmány szerinti kopolimerizációs eljárást —80 C° és +125 C° közötti hőmérsékleten foly­tathatjuk le. Olyan esetekben, amikor a katali­zátort vanádium-triacetilacetonátból, vanadil­-diacetilacetonátból vagy vanadil-halogénacetil­acetonátokból, vagy pedig ha általában vala­mely vanádiumvegyületből fémalkilhalogenidek jelenlétében készítjük, a katalizátor súlyegysé­gére számított nagy kopolimér-hozam elérése érdekében előnyös, ha mind a katalizátor el­készítését, mind pedig a polimerizációt 0 C° és —80 C° közötti, célszerűen —10 C° és —50 C° közötti hőmérsékleten folytatjuk le. Ha ilyen körülmények között dolgozunk, ak­kor a katalizátor sokkal nagyobb aktivitást mu­tat, mint ha ugyanilyen katalizátor-rendszert magasabb hőmérsékleten készítünk el. Emellett az ilyen alacsony hőmérsékleteken dolgozva, a katalizátor aktivitása az idő múlásával gyakor­latilag nem változik. A jelen találmány szerinti kopolimerizációs eljárást alifás, cikloalifás vagy aromás szén­hidrogén-jellegű oldószer, pl. bután, pentán, hexán, heptán, cik]ohexán, benzol, toluol, xilol vagy ezek elegyei jelenlétében folytathatjuk le. Halogéntartalmú szénhidrogéneket is alkal-5 mázhatunk polimerizációs oldószerekként, amennyiben azok a polimerizáció reakciókörül­ményei között nem lépnek a katalizátorral re­akcióba; ilyen halogénezett szénhidrogének pl. a kloroform, triklóretilén, tetraklóretilén, klór-10 benzol stb. lehetnek. A katalizátor súlyegységé­re számítva különösen magas kopolimér hoza­mokat érhetünk el, ha a kopolimerizációt kö­zömbös oldószer alkalmazása nélkül folytatjuk le, amikoris maguk a folyékonyállapotban levő 15 monomerek szolgálnak kopolimerizációs közeg­ként; így ha etilén-alfa-olefin-polién ter-poli­mért készítünk, akkor az alfa-olefin és polién (vagy alkilpolién) elegyében oldott etilénnel dolgozunk és ezt a folyékony elegyet polimeri-20 záljuk. Nagymértékben homogén összetételű kopoli­mérek nyerése érdekében célszerű, ha a kopoli­merizálandó monomereknek a folyékony fázis­ban fennálló egymásközötti koncentráció ará-25 nyát a kopolimerizáció folyamán a lehetőség­hez képest állandó értéken tartjuk. Ebből a cél­ból előnyös lehet, ha a kopolimerizációt folyto­nos módon folytatjuk le, folytonosan táplálva be az állandó összetételű monomér-elegyet és 30 nagy térsebességgel dolgozva. Az alkalmazásra kerülő katalizátor-rendszert külön, a monomerek távollétében készíthetjük el, de eljárhatunk oly módon is, hogy a kopoli­merizálandó monomerek jelenlétében hozzuk 35 össze egymással a katalizátor alkotórészeit. A katalizátor alkotórészeit folytonosan is be­táplálhatjuk a kopolimerizáció folyamán. Monomerként a jelen találmány szerinti ko­polimerizációs eljárásban ugyanazokat alkalmaz-40 hatjuk, amelyeket a törzsszabadalomban és az 1. pótszabadalomban említettünk. A jelen kopolimerizációs eljárás során felhasz­nálható poliének és alkilpoliének példáiként a következőket említhetjük: cikloheptadién-(l,4), 45 ciklooktadién-(l,5), ciklooktadién-(l,4), ciklode­kadién-(l,6), ciklododekadién-(l,7), 1-metil-cik­looktadién-(l,5), 3-metil-ciklooktadién-(l,5), 3,4--dimetil-ciklooktadién-(l ,5). Egy vagy több ilyen monomer poliénnel 50 együtt — amint ezt már a törzsszabadalomban és az 1. pótszabadalomban is említettük •— egy­vagy többfajta monomert kopolimerizálhatunk az alábbiak közül: etilén és R—CH=CH2 általá­nos képletű alifás alfa-olefinek, (ahol R 1—6 53 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot képvisel), főként propilén és butén-1. Különösen jó eredményeket kapunk a talál­mány szerinti eljárással, ha az etilénnel propi­lén (vagy butén-1) és ciklooktadién-(l,5) kerül C0 kopolimerizálásra. A törzsszabadalomban, ill. 1. pótszabadalom­ban említettekkel azonos feltételek mellett jut­hatunk a jelen esetben is amorf kopolimérek­hez. 65 Ha amorf kopolimér eket kívánunk egy poli-2

Next

/
Thumbnails
Contents