151951. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefin-kopolimérek előállítására
3 151951 4 kadmium-dietil, kadmium-di-n-propil, kadmium-di-n-butil, kadmium-diizobutil, kadmium-difenil, alumínium-monoklórmonoetil-monoetoxid, alumínium-dietilpropoxid, alumínium-dietilamiloxidok, alumínium-monoklórmonopropil-monopropoxid, alumínium-monoklórmonopropil-metoxid. A fent említett szerves fémvegyületekkel együtt alkalmazható vanádiumvegyületek ebben az esetben is ugyanazok, amelyek a törzsszabadalom, ill. az 1. pótszabadalom értelmében a katalizátor elkészítésére alkalmazhatók voltak. Vanádiumvegyületként célszerűen szénhidrogénekben oldódó vanádiumvegyületeket, mint vanádium-halogenideket és vanádium-oxihalogenideket (pl. VC14 , VBr 4 , VOCl 3 ), továbbá oly vanádiumvegyületeket alkalmazhatunk, amelyekben a fém vegyértékeinek legalább egyike heteroatomhoz van kötve (oxigénhez vagy nitrogénhez), amely heteroatom viszont egy szerves csoporthoz kapcsolódik; ilyenek pl. a vanádium-triacetilacetonát, vanadil-diacetilacetonát, vanádium-tribenzoilacetonát, vanadil-halogénacetilacetonát, vanadil-trialkoholátok és -halogénalkoholátok, továbbá a vanádium-triklorid, vanádium-tetraklorid és vanadil-triklorid tetrahidrofuranátjai, éterátjai, aminátjai, piridinátjai és kinolinátjai. Alkalmazhatók azonban szénhidrogénekben oldhatatlan vanádiumvegyületek, mint a szerves vanádiumsók, pl. vanádium-triacetát, vanádium-tribenzoát és vanádium-trisztearát is. Míg a vanádium-halogenidekkel vagy -oxihalogenidekkel (VC14 , VOCl3 , VBr 4 ) a fent említett szerves fémvegyületek bármelyike alkalmazható a katalizátor elkészítésére, addig azokkal a vanádiumvegyületekkel, amelyekben a fém vegyértékeinek legalább egyike egy szerves csoporthoz kapcsolódó oxigén- vagy nitrogénatommal van lekötve, a jegjobb eredményeket akkor kapjuk, ha a katalizátor elkészítésére szerves fémvegyületként halogéntartalmú szerves fémvegyületeket használunk. A találmány szerinti kopolimerizációs eljárást —80 C° és +125 C° közötti hőmérsékleten folytathatjuk le. Olyan esetekben, amikor a katalizátort vanádium-triacetilacetonátból, vanadil-diacetilacetonátból vagy vanadil-halogénacetilacetonátokból, vagy pedig ha általában valamely vanádiumvegyületből fémalkilhalogenidek jelenlétében készítjük, a katalizátor súlyegységére számított nagy kopolimér-hozam elérése érdekében előnyös, ha mind a katalizátor elkészítését, mind pedig a polimerizációt 0 C° és —80 C° közötti, célszerűen —10 C° és —50 C° közötti hőmérsékleten folytatjuk le. Ha ilyen körülmények között dolgozunk, akkor a katalizátor sokkal nagyobb aktivitást mutat, mint ha ugyanilyen katalizátor-rendszert magasabb hőmérsékleten készítünk el. Emellett az ilyen alacsony hőmérsékleteken dolgozva, a katalizátor aktivitása az idő múlásával gyakorlatilag nem változik. A jelen találmány szerinti kopolimerizációs eljárást alifás, cikloalifás vagy aromás szénhidrogén-jellegű oldószer, pl. bután, pentán, hexán, heptán, cik]ohexán, benzol, toluol, xilol vagy ezek elegyei jelenlétében folytathatjuk le. Halogéntartalmú szénhidrogéneket is alkal-5 mázhatunk polimerizációs oldószerekként, amennyiben azok a polimerizáció reakciókörülményei között nem lépnek a katalizátorral reakcióba; ilyen halogénezett szénhidrogének pl. a kloroform, triklóretilén, tetraklóretilén, klór-10 benzol stb. lehetnek. A katalizátor súlyegységére számítva különösen magas kopolimér hozamokat érhetünk el, ha a kopolimerizációt közömbös oldószer alkalmazása nélkül folytatjuk le, amikoris maguk a folyékonyállapotban levő 15 monomerek szolgálnak kopolimerizációs közegként; így ha etilén-alfa-olefin-polién ter-polimért készítünk, akkor az alfa-olefin és polién (vagy alkilpolién) elegyében oldott etilénnel dolgozunk és ezt a folyékony elegyet polimeri-20 záljuk. Nagymértékben homogén összetételű kopolimérek nyerése érdekében célszerű, ha a kopolimerizálandó monomereknek a folyékony fázisban fennálló egymásközötti koncentráció ará-25 nyát a kopolimerizáció folyamán a lehetőséghez képest állandó értéken tartjuk. Ebből a célból előnyös lehet, ha a kopolimerizációt folytonos módon folytatjuk le, folytonosan táplálva be az állandó összetételű monomér-elegyet és 30 nagy térsebességgel dolgozva. Az alkalmazásra kerülő katalizátor-rendszert külön, a monomerek távollétében készíthetjük el, de eljárhatunk oly módon is, hogy a kopolimerizálandó monomerek jelenlétében hozzuk 35 össze egymással a katalizátor alkotórészeit. A katalizátor alkotórészeit folytonosan is betáplálhatjuk a kopolimerizáció folyamán. Monomerként a jelen találmány szerinti kopolimerizációs eljárásban ugyanazokat alkalmaz-40 hatjuk, amelyeket a törzsszabadalomban és az 1. pótszabadalomban említettünk. A jelen kopolimerizációs eljárás során felhasználható poliének és alkilpoliének példáiként a következőket említhetjük: cikloheptadién-(l,4), 45 ciklooktadién-(l,5), ciklooktadién-(l,4), ciklodekadién-(l,6), ciklododekadién-(l,7), 1-metil-ciklooktadién-(l,5), 3-metil-ciklooktadién-(l,5), 3,4--dimetil-ciklooktadién-(l ,5). Egy vagy több ilyen monomer poliénnel 50 együtt — amint ezt már a törzsszabadalomban és az 1. pótszabadalomban is említettük •— egyvagy többfajta monomert kopolimerizálhatunk az alábbiak közül: etilén és R—CH=CH2 általános képletű alifás alfa-olefinek, (ahol R 1—6 53 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot képvisel), főként propilén és butén-1. Különösen jó eredményeket kapunk a találmány szerinti eljárással, ha az etilénnel propilén (vagy butén-1) és ciklooktadién-(l,5) kerül C0 kopolimerizálásra. A törzsszabadalomban, ill. 1. pótszabadalomban említettekkel azonos feltételek mellett juthatunk a jelen esetben is amorf kopolimérekhez. 65 Ha amorf kopolimér eket kívánunk egy poli-2
