151893. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cianurklorid előállítására

151893 magas hőmérsékleten, ennek pedig az a követ­kezménye, hogy a reaktorhoz alkalmas szerke­zeti anyagok kiválasztását nagymértékben kor­látozni kell. A találmány kdolgozása során, a cianur-klo­rid gyártásban sok tapasztalattal rendelkező feltalálók azt találták, hogy a cianur-kloriS előállításánál a sziliciuim-dioxid^alumíniumoxid szintézis katalizátor erős katalizátorhatást fejt ki és kiváló katalizátorhatása érvényesül a po­limerizálás során, és e tény eredményezte a jelen találmány kidolgozását. Ez utóbbi annyit jelent, hogy a találmány értelmében a chanur-kloridot úgy állítjuk elő, hogy valamely szilidumdioxid-alumíniumoxid szintéziskatalizátort 190—500 C°-ra, célszerűen 190—350 C°-ra hevítünk fel és cián-kloridot vagy hidrogéndamidot és klórt gőzfázisban a katalizátorral érintkezésbe hozunk. « A szilidumdioxid-alumíniumoxid szintéziska­talizáitor alatt jelen találmány szempontjából oly katalizátorokat értünk, amelyeket a kőolaj katalitikus krakkolásánál használnak. E katali­zátor előállítását és tulajdonságainak leírását sok helyen meg lehet találni a szakirodalom­ban. Például számc^ eljárást közöl Dr. Tozo Amemiya szerző „Sekiyu Kagaku" (Kőolajké­mia) c. könyvében: 1. Ily eljárás a nátriumszilikát 'és az alumí­niumszulfát vizes oldatainak vegyítésekor kép- . ződő fcopredpitált vagy kozselatinált termék előállítása, amelyet vízzel mosnak és a katali­zátor kinyerésére megszárítanak, vagy 2. amikor nátriumszilikát és kénsav reakdója ' folytán nyert szilikagélt, alumíniumszulfáttal és ammóniával kezelnek, hogy a szilikagél felüle­tére alumíniumhidroxidot válasszanak ki, majd a terméket vízzel mossák és szárítják a kata­lizátor kinyerésére. Jóllehet a találmány szerint felhasználható sziliduimdioxid^aiumíniumoxid szintéziskatalizá­tor összetételét nem korlátozzuk egy bizonyos határok közé, megjegyezzük mégis azt, hogy 10—70% alumíniumoxidot tartalmazó kombi­náció fejti ki a legnagyobb aktivitást.. Ugyan­csak megemlítjük azt is, bogy kismennyiségű fémoxid vagy fémsó hozzáadásával a szilidum­dioxid-alumíniumoxid katalizátor tulajdonságait meg lehet változtatni. Mivel a szili ciumdioxid­alumíniumoxid szintéziskatalizátor erősen hig­roszkopos, 'ezért a tárolás közben nedvesség behatolásának lehetőségét ki kell zárni. Ha a katalizátor a tárolás vagy feldolgozás folytán némi nedvességet adszorbeál, akkor ezt a be­került nedvességet dl kell távolítani oly mó­don,, hogy a katalizátort iners gázzal kezeljük 400—600 C°-on. A találmány szerinti cianur-klorid előállítási eljárás eredményes kivitelezése szempontjából lényeges körülmény az, hogy a gőzfázisú nyers­anyagokkal (dán-klorid vagy hidrogéncianid és klór) érintkezésbe kerülő katalizátor hevítesd. körülményeit vagy a reakció hőm'érséküietét mi­képpen szabályozzuk. Az előnyös műveleti hő­mérséklet 190—500 C°, különösképpen azonban a 200—350 C° közötti hőmérséklettartomány bizonyult igen hatásosnak. Még 200 C° körüli hőmérsékleten is a szilidumdioxid-alumínium­oxid szintézisfcatalizátor erős aktivitást fejt ki, 5 azonban 190 C° alatti hőmérsékleten a képző­dött danur-klorid folyékony állapotba való át­menete tapasztalható. Ha pedig a hőmérsékletet tovább csökkentjük, csak részben is, a cianur­klorid megömlési pontja (146 C°) alatti hőmér-10 sékletre, akkor a danur-klorid megszilárdul, és összetapad a reaktorban, amely a folyamatos polimerizálási műveletet rendikívül megnehezíti. Ha viszont a reafetíó hőmérséklete a 450 C°. hőmérsékletet meghaladja, akkor a cianur-klo-15 rid képződésén kivül mellékreakció is lefut, amely a reakció hozamát, valamint a termék minőségét csökkenti. Ezért 500 C° feletti hő­mérsékleten gyakorlatilag nem lehet a reakciót eredményesen kivitelezni. Mivel a találmány 20 szerinti eljárás során alkalmazott szilidumdi­oxid-alumíniumoxid szintéziskatalizátor ala­csony hőmérsékleten is nagy aktivitást fejt ki, ellentétben az aktívszénnel, így ez a jelenség rendkívül előnyösen kihasználható a reaktor 25 megépítése és a raakcióhőmérséklet szabályo­zása tekintetében. Ha a cianúr-klorid „előállításánál közvetlenül hidrogénciamidet és klórt reagáltatunk, akkor a beadagolt gáz mólaránya is lényeges műszaki .30 jellemzőt képez, A hidrogéncianid és klórgáz mól arányának megválasztása céljából, vagy a két gázt egyenlő mólarányban alkalmazzuk, vagy a klórgázból az. ekvivalensnél valamivel többet viszünk a rendszeribe. Ha a hidrogén-35 cianidet feleslegben alkalmazzuk, akkor mel­léktermékként didán képződik, amely a da­- nur-klorid hozamot csökkenti, a cianur-kloridot ' sárgára . színezi, vagyis a termék minőségét rontja. A klórfeleslegnek nincs közvetlen ba-40 tása a reakció lefolyására és az könnyen le­választható a cianur-Morid mellől a kondenzá­lási fázisban, A hidrogéndainid és klór reak­dója a következő reakcióegyenlettel szemléltet­hető: 45 3 HCN + 3 Cl2 — -• (CNCl)3 + 3 HCl Ha a cianur-kloridot dán^-kloridból képezzük, akkor a kiindulási anyagként szolgáló cián­kloridot csaknem kvantitatív hozammal, pl. 50 úgy nyerjük, hogy a hidrogéncianidgázt a klór­gázzal' aktívszén katalizátor jelenlétében 150— 200 C°-on reakcióba visszük. A találmány sze­rint felhasználásra kerülő dán-kloridot nem szükséges külön tisztítási műveletnek alávetni, 55 ha a hidrogéndanid és klórgáz reakdójét meg­felelő körülményék között végezzük, ilyen eset­ben a nyers szintézisigáz; további tisztítás nél­kül tovább feldolgozható, .*?' A. találmány szerinti eljárás részleteit .alábbi 60 példák kapcsán ismertetjük: 1. példa: ' '••••.' 150 ml, 4—6 mesh angol szitafinomságú és 65 25 sűly% alumíniumoxidot tartalmazó, ismert 2

Next

/
Thumbnails
Contents