151845. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aromás szénhidrogének kivonására folyékony fázisban aromás szénhidrogéneket tartalmazó szénhidrogén elegyekből

3 151845 4 het növelni és amelynek ez a két jellemzője a hőmérséklettel változtatható. Az első szakasz célja az, hogy az adagban levő aromás alkatrészek kivonását a legkisebb oldószer/adag aránnyal érjük el, függetlenül a kivonatban levő aromás anyagok tisztaságától, mert ennek a tisztaságnak a megvalósítása a második szakasz feladata. Az első kivoriószakaszban ezért a szokásos folyadékot-folyadékkal kivonó rendszerben lényegileg vízmentes oldószerrel vagy lényegileg vízmentes oldószerek elegyével dolgozunk, amelynek a kellő szelektivitás mellett a lehetséges legnagyobb oldóképessége van, hogy a folyamat következő szakaszában a lehető legkedvezőbb gazdaságosságot érhessük el. Az említett első szakasz termékei tehtit a következő szakaszba kerülő aromás kivonat és a lényegileg aromás alkotórészektől mentes finomítvány, amelyet a szokásos módszerekkel kezelünk, az esetleg magával vitt oldószer visszanyerésére. A második szakasz célja az, hogy a kivonatban növeljük az aromás anyagok arányát az összes szénhidrogénekhez képest és a végső kivonatban az aromás vegyületeket a lehető legnagyobb hozammal kapjuk meg. Ebben a második szakaszban vizet adunk az első szakaszból jövő kivonathoz, szükség szerint változtatjuk a kapott elegy hőmérsékletét és elválasztjuk egymástól az új körülmények x hatására kialakuló két fázist; ezáltal két réteget kapunk: a felső réteg a finomítvány, amely nem-aromás és aromás vegyületeket tartalmaz olyan arányban, hogy a nem-aromás alkotórészek aránya az aromáshoz nagyobb, mint ami az első szakaszból jövő extrahált fázis egyensúlyi helyzetének megfelel, az alsó réteg pedig a kivonat, amely az oldószerben oldva nem-aromás és aromás vegyületeket olyan arányban tartalmaz, hogy a nem-aromás alkotórészek aránya az aromáshoz viszonyítva kisebb, mint ami az első szakasz extrahált fázisa egyensúlyának megfelel. A víz hozzáadása után a hőmérséklet változtatása általában hűtésből áll, aminek az a célja, hogy a víz hozzáadásával elért szelektivitást fokozzuk, de különleges esetekben melegíteni is lehet vagy a hőmérsékletet az első szakasz szintjén lehet tartani, különösen akkor, ha az alkalmazott oldószer nagyon szelektív. A hozzáadott víz mennyisége nem lehet kevesebb bizonyos meghatározott mennyiségnél. A második szakaszt az el választóból jövő két fázis ellenáram kivonásával zárjuk le. Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy az elválasztóból kapott két fázisnak magasabb hőmérsékleten egy vagy több szakaszban való ismételt érintkeztetését az aromás vegyületek esetleges visszavezetésével és adott esetben a paraffinsorozatba tartozó könnyű szénhidrogének oldástgátló hatásával együtt alkalmazva, jelentékeny javulás érhető el és kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező kivonat kapható, mint amikor egyébként azonos üzemi körülmények között a szokásos technológiát alkalmazzuk. Eszerint az oldószer oldóképességét határozottan fokozni tudjuk anélkül, hogy a szelektivitásnak a régebbi eljárásokkal szerzett tapasztalatok alapján várható csökkenése bekövetkezhetne. A gyakorlatban az elválasztóból jövő kivonatot bevezetjük egy közbülső ponton egy folyadékból folyadékot kivonó rendszerbe, a Végtermék egy részét képező aromás vegyületeket pedig refluxként a fenék oldalán vezetjük be. A rendszer egy pontjára egészen vagy részben visszavezetjük az elválasztó finomított termékét, vagy pedig az elválasztó összes finomított termékét másképp használjuk fel, mint az első extraháló szakaszba visszavezetve, pl. benzinhez keverjük vagy más hasonló célra használjuk. A végső extraháló szakasz aljáról így olyan kivonatot kapunk, amely oldószerből, aromás vegyületekből — ezek tisztasági fokát a körülménynek megfelelően növelni lehet — és vízből áll. Az említett kivonatot a szokásos módon kezeljük a vízmentesen visszavezetésre kerülő oldószer visszanyerésére és a kívánt aromás termék kinyerésére. A végső szakasz felső részéről olyan finomított termék kerül ki, amelyet adott esetben az első szakaszba vezetünk vissza, ha még kellő mennyiségben tartalmaz aromás vegyületeket, vagy a kivonó rendszer más közbülső pontján vezetjük vissza vagy más módon hasznosítjuk. A találmány szerinti kivonó eljárásban az ilyen célra általánosan használt oldószereket alkalmazzuk. Az ilyen oldószerek jellegzetes példái a következők: metanol, etanol, propanol, izopropanol, butanol, izobutanol, pentanol, hexanol, etilénglikol; glicerin, dietilénglikol, dipropilénglikol, trietilénglikol, tetraetilénglikol, feniletanolamin; polietilén- és polipropilénglikol, glikolok- vagy etilénpoliglikolok éterei (metil-, etil-, butil-, fenil-Cellosolve vagy metil-, etil-, butil-, fenil-carbitol); mono-, di-, trietanolamin, amidok nitrilek és dinitrilek, oxidinitrilek, fenol; monó-, di- és trinitrofenol, krezolok, nitrokrezolok, acetofenon, dioxán, benzofenon, formamid, dimetil- és dietilformamid és általában az olyan vegyületek, amelyek az aromás vegyületek kivonására alkalmas oldószerek jellegzetes tulajdonságaival rendelkeznek, ne^vezetesen részben vagy teljesen elegyíthetők vízzel, érzékenyek hőváltozással szemben és víz hozzáadására növekszik az aromás vegyületek iránti szelektivitásuk. Az említett oldószerek elegyeit is lehet használni, ha az oldóképességét ós szelektivitást növelni kívánjuk. Az oldószereknek vagy oldószer elegyeknek különösen annak a követelménynek kell eleget tenniök, hogy aromás és nem-aromás szénhidrogénekkel olyan ternér elegyedés! diagramot mutassanak, amelyben az elválás két metszéspontú görbéi nyitottak és meghatározott hőmérséklet és víztartalom mellett minden esetben nyitott alakúak maradnak. Az eljárás első kivonó szakaszából jövő aromás kivonathoz vizet adva, az említett szakasz-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2