151844. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új hidroxiguanidin-származékok előállítására
151844 3 - • • 4 kb. ekvimolekuláris mennyiségével reagáltatjuk. Ezt a reakciót előnyösen ugyanolyan körülmények között folytathatjuk le, mint az • 1. pontban leírt reakciót. Ha a (III) általános képletű alkilizotiokarbamidot vagy a (II) általános képletű oxiamint só alakjában alkalmazzuk, akkor a reakciótermékként az (I) általános képletű hidroxiguanidinszármazék megfelelő sóját kapjuk. Ezt azután a szokásos módszerekkel alakíthatjuk át az (I) általános képletnek megfelelő bázissá. Az (I) általános képletű új hiroxiguanidinszármazékok önmagukban ismert módszerekkel alakíthatók át savakkal képezett addíciós sókká. Az ilyen sókat tehát oly módon állíthatjuk elő, hogy az (I) képletű vegyületet valamely erre alkalmas oldószerben, mint valamely alkoholban, éterben, ketonban vagy vízben a megfelelő savval reagáltatjuk; a képződött só — esetleg az oldat bepárlása után — kiválik és szűréssel vagy dekantálással elkülöníthető. Az (I) általános képletnek megfelelő új vegyületek és sóik értékes farmakológiai tulajdonságokat mutatnak, így analgetikus (fájdalomcsillapító), anti-depresszor (élénkítő), serkentő, köhögéscsillapító és étvágyszabályozó hatásúak. Egyes ilyen vegyületek emellett előnyös hipotenzív (vérnyomáscsökkentő) és gyulladásgátló, különösen pedig ödéma-ellenes aktivitást is mutatnak. Különösen a benziloxiguanidin mutat igen határozott analgetikus és stimuláns hatást. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre nincsen ezekre a példákra korlátozva. \ 1. példa: 33 g 4-klórbenziloxi-amin és 23,2 g S-metilizotiokarbamid-szulfát 250 ml etanol és 165 ml víz elegyével készített oldatát 20 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Lehűlés után a reakcióelegyet kb. 20 mm Hg-oszlop ^nyomás alatt szárazra pároljuk be. A kapott kristályos maradékot 330 ml éterrel eldörzsöljük, leszűrjük és kb. 20 mm Hg-oszlop nyomás alatt szo^bahőmérsékleten megszárítjuk. Ily módon 35,5 g 4-klórbenziloxi-gúanidin-szulfátot kapunk, amelynek tapasztalati képlete (C8 H 10 QN 3 C1) 2 • H2 S0 4 , a vegyület vízből történő átkristályosítás után 156—158 C°-on olvadó fehér kristályos port képez.. A fenti eljárás kiindulóany agául szolgáló 4-klórbenziloxi-amin 0,15 mm Hg-oszlop nyomás alatt 78—85 C°-ori forr, előállítása McKay és mtsai (Can. J. Chem. 38, 343, 1960) szerint történik. 2. példa: 1 21 g 3,4-diklórbénziloxi-amin és 12,2 g S-metilizotiokarbamid-szulfát 130 ml etanol és 90 ml víz elegyével készített oldatát 7 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Lehűlés Után az 1. példában leírthoz hasonló módon dolgozzuk fel a reakcióelegyet. Ily módon 21,8 g 3,4-diklórbenziIoxi-guanidinszulfátot kapunk, amelynek tapasztalati képlete (C8 H 9 ON 3 Cl 2 ) 2 •H 2 S0 4 ; a termék vízből történő átkristályosítás után fehér kristályos port képez, amely 204—205 Cd -on olvad.. A fenti eljárás kiindulóanyagául szolgáló 3,4--diklórbenziloxi-amin 0,1 mm Hg-oszlop nyomás alatt 79—80 C°-on forr, előállítása McKay és mtsai (Can. J. Chem. 38, 343, 1960) szerint történhet. 3. példa: 3,3 g 1-fenil-propiloxi-amin és 2,8 g S-metilizotiokarbamid-szulfát 25 ml etanol és 20 ml víz elegyével készített oldatát 22 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Lehűlés után a reakcióelegyet kb. 20 mm .Hg-oszlop nyomás alatt szárazra pároljuk be. A kapott amorf maradékot 100 ml vízben oldjuk, majd az oldatot 2X30 ml éterrel mossuk és" csökkentett nyomás alatt újból szárazra pároljuk be. A kapott szilárd maradékot vízből kétszer átkristályosítjuk; 3 g" 1-fenil-propiloxi-guanidint kapunk, amelynek tapasztalati képlete (C10 H 15 ON3)2 • H2 S0 4 , a termék 125 C° körül olvadó fehér kristályos port képez. A fenti eljárás kiindulóanyagául szolgáló 1-fenil-propiloxi-amin 0,08 mm Hg-oszlop nyomás alatt 61 C°-on forr; előállítása oly módon történhet, hogy 1-fenil-propiloxi-uretánt vizes izopropanolos oldatban káliumhidroxiddal 8 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forralva hidrolizálunk. Az 1-fenü-propüoxi-uretán 0,07 mm Hg-oszlop nyomás alatt 118—120 C°-on forr, előállítása oly módon történhet, hogy 1-fenilpropíl-kloridot (fp.u .' = 77—78 C°) dimetilformamidos közegben 100 C° hőmérsékleten hidroxiuretán-nátriumsóval kondenzálunk. 4. példa: 45 10,2 g benzhidriloxiamin és 6,4 g S-metilizotiokarbamid-szulfát 100 ml etanol és 70 ml víz elegyével készített oldatát 23 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Lehűlés után a 50 reakcióelegyet a 3. példában leírthoz hasonló módon dolgozzuk fel. Etanolból történő átkristályosítás után 4,5 g benzhidriloxiguanidin-szulfátot kapunk, amelynek tapasztalati képlete (Ci4 Hi 5 ON 3 ) 2 • H2 S0 4 ; a 55 termék fehér kristályos port képez, amely 165 C° körül olvad. A fenti eljárás kiindulóanyagául szolgáló benzhidriloxiamin 0,15 mm Hg-oszlop nyomás alatt 126—128 C°-on forr; előállítása oly mó-60 don történik, hogy N-benzhidriloxi-f tálimidet hidrazinhidrát feleslegével, dimetilf or mamidban, 60 C° hőmérsékleten hidrolizálunk. A N-benzhidriloxi-ftálimid 167—168 C°-on olvad, előállítása céljából benzhidril-bromidot dimetil-65 formamidban, , trietilamin jelenlétében, 70 C° 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 l
