151843. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új kinolinszármazékok előállítására

5 dikarbonsavklorid — e képletben A'2 egy nem szimmetrikus kétvegyértékű, legfeljebb 10 szénatomot tartalmazó szénhidrogén-gyököt képvisel — egy mólnyi mennyiségével kondenzáltatjuk, majd a kapott (XIX) és (XX) általános képletű vegyületeket .szétválasztjuk egymástól és a (XIX) vagy a (XX) képletű vegyületet a (XVII) általános képletnek megfelelő vegyülettel kondenzálta tjük. 4/a. Olyan vegyületek esetében, amikor a kívánt termék képletében szereplő A jel egy legfeljebb 12 szénatomos alkiléncsoportot képvisel, oly módon is eljárhatunk, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti (XXI) általános képletnek megfelelő vegyületet — e képletben A" egy legfeljebb 12 szénatomos alkinilén- vagy alkeniléncsoportot jelent, míg a többi általános jel jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel — teljes hidrogénezésnek vetünk alá. Ezt a reakciót előnyösen katalitikus redukció útján folytathatjuk le Raney-nikkel vagy Adams-féle platinaoxid katalizátor jelenlétében, szobahőmérsékleten és légköri nyomáson. 4/b. Olyan vegyületek előállítása esetén, amelyek képletében A alkenilén-csoportot képvisel, egy oly (XXI) általános képletű vegyületet, amelynek képletében A" alkiniléncsoportot jelent, részlegesen hidrogénezhetünk. Az (I) általános képletnek megfelelő vegyületeket önmagukban ismert módszerek alkalmazásával különféle savakkal képezett addíciós sókká is átalakíthatjuk. E sók előállítása oly módon történhet, hogy az (I) általános képletnek megfelelő vegyületet valamely erre alkalmas oldószerben, mint alkoholban, éterben, ketonban vagy vízben a kívánt savval reagáltatjuk. A képződött só — esetleg a reakcióelegy bepárlása után — kicsapódik az oldatból; elkülönítése szűréssel vagy dekantálással történhet. Az (I) általános képletű új származékok és .ezek sói érdek*es kemoterápiás hatásokkal rendelkeznek; e vegyületek különösen maláriaellenes, anthelmintikus (féregellenes) és amöbaellenes szerekként mutatnak jó hatást. Ezek az új kinolin-származékok a gyógyászatban szabad bázis vagy valamely gyógyszerészeti szempontból elfogadható addíciós só, tehát valamely, az alkalmazott adagban nem toxikus só alakjában kerülhetnek alkalmazásra. A gyógyszerészeti szempontból elfogadható addíciós sók példáiként ásványi savakkal (mint sósavval, kénsavval, salétromsavval vagy foszforsavval) vagy szerves savval, mint ecetsavval, propionsavval, borostyánkősavval, beiizoesavval, fumársavval, maleinsavval, szalicilsavval, metilén-bisz-^-hidroxi-naftoesavval vagy gentizinsavval, képezett sókat említhetünk. A találmány értelmében előállításra kerülő gyógyszerkészítmények az (I) általános képletnek megfelelő vegyületet szabad bázis vagyvalamely só alakjában, tiszta állapotban vagy valamely hígítószer jelenlétében, adott esetben valamely bevonattal ellátva tartalmazhatják; az ilyen gyógyszerkészítmények a találmány érteifi mében főként orális, rektális vagy parenterális beadásra alkalmas alakban készíthetők el. Ä találmány szerinti hatóanyagok gyógyászati adagja a kívánt gyógyhatástól, a beadás mód-5 jától, a kezelés időtartamától és a kezelendő állat fajtájától függően változhat. Ezek az adagok a kezelendő állat testsúlyára számítva általában 0,5 mg/kg és 15 mg/kg között lehetnek. Klinikai alkalmazásban a találmány szerinti 10 hatóanyagokat orális beadás esetén 0,1 g és 1,5 g közötti nagyságú napi adagokban alkalmazhatjuk (a hatóanyagra számítva). A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szem-15 léltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre nincsen ezekre a példákra korlátozva. 20 1. példa: 79,2 g 4,7-diklór-kinolin, 42,4 g 1,3-biszxpiperazino-propán és 75,3 g fenol elegyét olajfürdőben 110 C° hőmérsékleten hevítjük. A reakció-25 elegy hőmérséklete azután magától emelkedik tovább, ekkor az olajfürdőt eltávolítjuk és ügyelünk arra, hogy a hőmérséklet ne emelkedjék 140 C° fölé. Ha a reakció már elcsendesedett, a reakcióelegyet 20 óra hosszat 115—120 C° hő-30 mérsékleten hevítjük, majd kb. 90 C°-ra lehűlni hagyjuk és beleöntjük 40 g nátriumhidroxid • 500 rm desztillált vízzel készített oldatába. A nyers bázis ennek hatására lecsapódik; 500 ,ml butanolt adunk hozzá, amikoris néhány perces 35 keverés után a bázis kristályos alakban leválik. A kapott kristálypépet leszívatjuk és desztillált vízzel mossuk mindaddig, míg a szüredék már nem mutat alkalikus reakciót. Ezután a terméket 20 mm Hg-oszlop nyomás alatt 45 C° 40 hőmérsékleten 16 óra hosszat szárítjuk. Ily módon 105 g terméket kapunk, amely 198—200 C°-on olvad. Az így kapott terméket 450 ml dimetilformamidban oldjuk 120—130 C° hőmérsékleten. Az 45 oldathoz 5 g derítőszenet adunk és forrón leszűrjük. Lehűléskor a bázis kikristályosodik, ezt leszívatjuk, 100 ml dimetilformamiddal, majd 1,25 liter desztillált vízzel mossuk. A terméket ezután csökkentett t

(20 mm Hg-oszlop) nyomás 50 alatt 24 óra hosszat szárítjuk 50 C° hőmérsékleten. Ily módon 59 g l,3-bisz-[l-(7-klór-kinolil-4)-piperazinil-4]-propánt kapunk, amely 198— 200 C°-on olvad. 55 A fenti eljárás során kiindulóanyagként felhasználásra kerülő 1,3-bisz-piperazino-propán 0,1 mm Hg-oszlop nyomás alatt 125—127 C°-on forr; 216 g mennyiségben kapjuk ezt a terméket, ha 369 g l,3-bisz-(l-etoxikarbonil-piperazi-60 nil-4)-propánból (amely 0,1 mm Hg-oszlop nyomás alatt 195—200 C°-on forr) indulunk ki; ez utóbbi vegyületet 303 g 1,3-dibróm-propán 474 g 1-etoxikarbónil-piperazinnal trietilamin jelenlétében lefolytatott kondenzációja útján állít-65 ható elő. 3