151815. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szintetikus, vagy mesterséges vágott műszálaknak és tömlőknek a szálképzést, illetve a tömlőképzést követő folytonos üzemi kialakítására és berendezés az eljárás kivitelezésére
5 151.815 6 .azonos alapanyagú tömlők végső kialakításánál lényegében a már ismertetett műszaki problémákkal találkozunk. Ez esetben is a tömlőalakzat elnyerése után — ami megfelel a műszálak előállításánál a szálképzés műveletének — szükséges a tömlő kialkítása céljából annak alapanyagától függően, pl. a szénkéneg eltávolítása, kénmentesítése, közömbösítése, illetve savtalanítása, poliamidok esetében pedig a viszszamaradt vízoldható monomerek eltávolítása. Mindezek mellett a tömlők * kialakításának olyan módja, amely bármelyik esetben még a tömlő szilárdsági tulajdonságait és kívánt lágyítást is biztosítani képes. A hűsiparban felhasznált tömlők nagy része ún% viszkózr-elj árassal készül és a műanyagtömlők területén ismert eljárások is legfőképpen ilyen típusú anyagok kialakítására vonatkoznak. Sok eljárás ismert, pl. a viszkóz-módszerrel készült tömlők szilárdságának növelésére. Ennek egyik módja, hogy a tömlők átmérőjét koagulációs utánkezelés közben növeljük, tehát a tömlőfalakat nemcsak hossz-, hanem harántirányban is nyújtjuk. Ezt a hatást azzal érjük el, hogy a képződött tömlőt rövid távon a nyújtóhengeren vezetjük át és a tömlőt á viszkóz regenerálása közben keletkező gázok, fújják fel. Természetesen a szükséges gáznyomás levegő befúvatással is biztosítható. Mindkét megoldás a tömlőt harántirányban nyújtja, miáltal a cellulóz láncmolekulák orientációját elősegíti. A varratmentes tömlőket általában kör alakú tömlőképző szervek segítségével állítják elő. Nem mindegy, hogy a tömlőképzés mely fázisában alkalmazzák a gáz-, vagy levegőnyomás révén a tömlőfal haránt-irányú nyújtását, illetve szilárdságának növelését. A koaguláció után közvetlenül ugyanis a tömlőfal még túl gyenge és túl képlékeny ahhoz, hogy megnyújtása a cellulóz micellák orientálódásával is járna. A teljesen kialakult tömlők levegővel való fel'f'úvása pacüg ugyancsak nem vezet célhoz, mert ebben a fázisban a túlzottan megszilárdult tömlőfal belső levegőnyomásának még jól ellenáll. A tömlőfúvára olyan eljárást is használtak, amelynél előállítás közben a tömlőt 2 nyomóheng érpár között vezetik át és a két nyomóhengerpár között felmelegítik, hogy ezáltal a tömlő belsejében az oldószer elpárologjon és a tömlő felfúvását idézze elő. Ezek a omódszerek is a micellák harántirányú elrendezéséhez, az átmérő és a falszilárdság növeléséhez vezetnek. Ez az eljárás azonban csak cellulózészter és cellulózéter-alapú tömlők gyártásánál alkalmazható. Ezek az eljárások mind figyelmen kívül hagyják azt, hogy az utánkezelésnél a párhuzamos hengerek, illetve bélvezető csövek, nyomóhengerpárok stb. a bélgyártás közben széleket alakítanak ki. Ezek a szélek 60—80 hengeren való áthaladás után még nedves állapotban bevésődnek a tömlőbe. E széleknél nedves kezelés esetén a folyadékdiffúzió rosszabb és kémiai, valamint fizikai szempontból inhomogenitás alapját képezi.. Ez a hiba akármilyen ha-rántirányú szilárdságnövelés és egyéb eddig ismerj eljárással a tömlők végső kialakításánál fellép. ' Egyes eljárásoknál úgy próbálnak védekezni, hogy miután a tömlő áthaladt a puhító fürdőn, eredeti irányától 30-4-40 fokkal eltérítik, és így tekercselik fel, azonban az így feltekercselt és később megszárított tömlő nedves utánkezelésénél eredetileg kialakult szélek a tömlő felületén jói látszanak, s így nemcsak 2, hanem 4 szélcsík jelentkezik. Az anyag megtörése ezeknél a széleknél annak szilárdságát csökkenti és az ismert eljárások ezen a körülményen nem képesek segíteni. A találmány az ismertetett eljárások hátrányait van hivatva kiküszöbölni azáltal, hogy mind a szálkábelek, mind a tömlők végső kialakítása során egyidejűleg biztosítja a kezelő oldatok leghatóképesebb mozgását és a műszálat, illetve a tömlőt alkotó amorf láncmolekulák kellő orientációját és ezáltal a kívánt mechanikai és minőségi jellemzőit. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben a szálképzést, illetve a tömlőképzést követően a szálkábelt, illetve a töm' iőt rugalmas nyúlásuk tartományában feszíteti állapotban, alkalmas vezető szervek által irányítottan úgy vezetjük át a kívánt kezelőoldatokon, hogy a szálkábel, illetve a tömlő a vezető szerveken irányát változtatva, közben még a kezelő oldatnak a szálkábelben, illetve a tömlőben olyan mértékű áramlását ( is létesítse,: amely azt az áramlási helyen fellazítani képes, akkor lehetővé válik, hogy minden ilyen esetben az elliptikus keresztmetszetű szálkábel, illetve a tömlő, az irányváltást előidéző szerveken felfekvési éleit is változtassa. Ily módon az az ideális, és ezideig egyetlen eljárással el nem ért szál% illetve tömlőkialakítási állapot létesíthető, amely a kezelés korlátozott értékű feszes voltánál fogva a mechanikai, illetve minőségi jellemzőket javítja, a vezető szerveken való ismétlődő irányváltásaival pedig egyidejűleg a kialakítást teszi hatásossá. A találmány szerinti eljárás esetében egyik igen lényeges követelmény a szálkábel, illetve tömlő feszítettségi állapotának kívánt mértékű beállítása és állandósítása, amely az üzemi alkalmazhatóság alapkövetelménye. Az eljárás során gyakorlatilag elkerülhetetlen, hogy az egyes kezelőkádakon áthaladó szálkábel, illetve tömlő feszítettségi állapota ne változzék meg. A találmány szerinti eljárás a feszítettségi állapot beállítására a már ismertetett eljárási módszerek mellett a kezelő oldat folyadékféke"ző tulajdonságát használja ki. Ezáltal nem szükséges bonyolult, mechanikus megoldású feszültségszabályozó berendezéseket alkalmazni, hanem egyszerű módon magával a kezelő oldattal — nívószabályozással — történhet a feszültség beállítása. A találmány szerinti eljárás szintetikus, vagy mesterséges vágott műszálaknak és tömlőnek 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
