151765. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fehérjealapú műanyagbelek szárítására

3 séklet és a — fehérjealapú műbelekre kritikus — 22 C° alatt korlátozott nedves hőmérséklet előírása sem. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy az anyag hőmérsékletét jelentősen befolyásolja a szárítás teljes tartama alatt fennálló levegő relatív gőznyomás, amelyet viszont a szárítólevegő nedvességváltozása — tehát mennyisége és a légcsere — is befolyásol. Az anyag hőmérséklete mindemellett jelentősen függ a szárítólevegő sebességétől is. A változatlan légtechnikai feltételek mellett felvett hőmérsékleti görbék pedig azt mutatják, hogy az anyag hőmérséklete csak az állandó száradási sebességű — kezdeti — szakaszon állandó, majd ezt követően növekszik és a szárítás végén a száraz hőmérsékletet közelíti meg. A szárítás kezdeti szakasza cca 20—25% szárazanyagtartalom eléréséig tart, de még ez alatt sem feltétlenül egyezik meg az anyag hőmérséklete a levegő nedves hőmérsékletével, hanem azt a levegő száraz és nedves hőmérséklet, légsebesség, légcsere stb. jellemzőktől függően többé-kevésbé meghaladhatja. Egyes anyagoknál az állandó sebességű szakasz tartama a levegő relatív gőznyomásától és sebességétől függően változik, más műbél- alapanyagóknál teljesen hiányzik. Mindezekből látható, hogy az ismert eljárásokkal a kitűzött műszaki cél: az anyaghőmérséklet megadott érték alá való korlátozása, nem biztosítható. Az anyag minőségi jellemzőire azonban a szárítás egyéb — eddig figyelembe nem vett — viszonyai is jelentős befolyással bírnak. Fontos pl., hogy a száradás során mekkora a nedvességi gradiens, — hogyan folyik le a zsugorodás —; fontos, hogy milyen az anyagban a hőmérsékleteloszlás és milyen jelleggel és mértékben léphet fel thermodif fúzió; lényeges, hogy mekkora a tömlőbe fújt levegő nyomása és ennek függvényeként milyen mértékű nyúlás jön létre relative a száradás során radiális irányban és az is lényeges, hogy mekkora az anyag végnedvessége a cserzőfürdőbe való belépés pillanatában. A szárítás elején fellépő nagy nedvességi gradiens hátrányos, mert így a külső réteg zsugorodása lényegesen hamarabb végbemegy, mint a belső rétegeké s ez a fibrilláris szerkezet rendezetlenségére, belső elhúzódásokra és ezáltal a szilárdsági jellemzők romlására vezet. Hátrányos a hagy nedvességi gradiens azért is, mert a száraz felületi réteg —- kéreg — kialakulása folytán a belső rétegek nedvességének felületre jutása megnehezül. Célszerű ezért, ha a felületi nedvességi gradiens — az alapanyag jellegétől függően — a 3,0—4,0 kp/kp m értéket nem haladja meg. Előnytelen, ha a szárítás során az anyagban nagy a hőmérsékleti gradiens, mert a hatására fellépő thermodiffúzió a folyadékalakban történő nedvességvándorlást nehezíti. Bár a száradás későbbi szakaszában a gőzdiffúziót elősegítheti, mégis hátrányos, mert a felületi póru-4 sokból a belső rétegek felé levegő bejutására vezethet, az anyag „levegőssé" válik. A szárítás végén az anyag — száraz súlyra vonatkoztatott — víztartalma szűk —- célsze-5 rűen 12—17% — határok között kell, hogy legyen. A megadottnál nagyobb nedvességű anyagrészek a cserzésnél károsodhatnak, míg a kisebb nedvességű anyag rideggé, törékennyé válik. Az alapanyag jellegében — és így jel-10 lemzőiben — kismértékű ingadozás el nem kerülhető. Ennek és a szárítási körülmények kismértékű változásai a végnedvességnek a megadottnál nagyobb határok között való ingadozására vezet. Ennek kiküszöbölésére a tömlő-15 kinyomás sebessége változtatható, azonban ez azzal a hátránnyal is jár, hogy vele összhangban az egész továbbítórendszer sebességét is változtatni kell. Ez részben üzemviteli nehézségekre vezethet, részben pedig — csökkentés 20 esetén — a termelékenységet károsan befolyásolja. A találmány szerinti eljárás a szárítástechnikai folyamat összes vonatkozásait figyelembe véve épül fel és a felsorolt valamennyi köve-25 telménynek megfelel. A találmány eljárás főleg nyersbőrökből előállított, fehérjealapú műbél szárítására, amelynél a felfújt tömlővé formált anyagot 35 ±1 C° száraz hőmérsékletű és 15—19 C° határok kö-30 zötti nedves hőmérsékletű és célszerűen 5,5 m/s — de 4,0 m/s-nál nem kisebb — légsebességű légáramban szárítjuk addig, amíg nedvességtartalma legalább 420%-ra lecsökken, majd azonos légállapot és célszerűen 6,5 m/s — de 35 5,0 m/s-nál nem kisebb — levegősebesség alkalmazásával szárítjuk, amíg nedvessége 330% alá lecsökken, ezt követően az anyag nedvességének 260%' alá való lecsökkenéséig változatlan légsebességet és infravörös hősugárzás, 40 vagy dielektromos melegítéssel olyan hőközlést alkalmazunk, amelynél a szárítás időtartamának előnyösen 1/60-ad részét meg nem haladó időtartamú hőközlést hőközlési szünet követ és a hőközlési és szünetszakaszok időaránya 45 1 : 1,5-nél nem nagyobb és eközben 21 ± 1 C° száraz hőmérsékletű és 10—15 C° határok közé eső nedves hőmérsékletű levegőt alkalmazunk, majd az anyag nedvességének legalább 170%ra való lecsökkenéséig 3 : 2-nél nem nagyobb 50 hőközlési időarányt, de egyébként változatlan légsebességet, légállapotot és hőközlési módot alkalmazunk, ezt követően az anyagnedvesség 100% alá való lecsökkenéséig változatlan légsebességet, hőközlési módot, de 3: I-nél nem 55 nagyobb hőközlési időarányt, 40 ±2 C° száraz hőmérsékletet és 17—22 C° határok közötti nedves hőmérsékletet biztosítunk, végül az anyag nedvességének 12—17% határok közé való lecsökkenéséig 45 ±2 C° száraz hőmérsék-60 let és 20—25 C° határok közötti nedves hőmérséklet, változatlan légsebesség, hőközlési mód és hőközlési időarány alkalmazásával szárítunk és a szárítás teljes folyamán a levegő nedvességfelvételét úgy korlátozzuk, hogy 170% 65 anyagnedvesség felett 2,5 ± 0,5 p/pk értéket, 2