151713. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyűrűalakú, profilozott sajtolt darabok, főként golyóscsapágygyűrűk előállítására

151713 3 * darabok következményeképpen, esetleg minden egyes darabnál más és más mértékű fogást igényel. Ez nagyobb munkaigényességet is jelent. De nemcsak ezekkel a hátrányokkal jár az a körülmény, hogy a kovácsoláshoz használt kiindulóaríyag nem geometriailag teljesen szabályosan köszörült idomból, hanem két dimenzióban éltéréseket felmutató hengeralakból történik. Ennek a változó térfogatnak következményeképpen jelentkeznek a változó anyagsűrűség, ebből pedig a változó fizikai tulajdonságok, ami a kész termék igen különböző, eltérő használati idejével, élettartamával jár. Ez a körülmény különösen a nagy élettartamot megkövetelő szerkezeteknél felhasznált golyóscsapágyakkal szemben elsőrendű, döntő fontosságú követelmény. Az említett két ismert eljárás, illetőleg gép szerint három, egymást követő művelet szükséges ahhoz, hogy lekovácsoljanak egyetlen egy külső vagy belső golyóscsapágygyűrűt. Az előzőékben vázolt eljárásoknál és gépeknél az acéltárgyak hevítése és kovácsolása során a reveképződés elkerülésére alkalmazható védőgázas munkamódszer megvalósításakor számolni kell a több munkahely következtében szükséges terjedelmesebb géppel, illetve a légzáróan befogott védőgáz nagyobb köbtartalmával, költségével és a tömítési nehézségekkel. Ezeket a hátrányokat egyszerűen, műszakilag fejlett színvonalon szünteti meg a találmány, amely szerint a golyóscsapágygyűrűk és hasonló sajtolt darabok előállításakor kiindulási alapnak a golyót veszik, amelyet sajtolás útján elősajtolt darabbá alakítanak. Ezt az elősajtolt darabot a külső részén további megmunkálásnak már nem kell alávetni. Előnyös, ha ehhez mértanilag pontosan köszörült golyót használnak. Az ilyen fajta golyókat, mint amilyeneket például a golyóscsapágy golyóihoz is használnak, most már igen gazdaságosan és rendkívül pontosan lehet előállítani. A találmány szerint a golyót olyan szerszámban alakítják, amelynek belvilága nagyjából megfelel a golyó átmérőjének. Az alakítási munkát egymásfelé és egymástól távolodó irányban mozgatható sajtolószerszám közt úgy alakítják, hogy a keletkező elősajtolt darabnak az átmérője megfeleljen a golyóscsapágy külső átmérőjének. Eközben a külső és belső gyűrű között csekély szélességű, az említett két gyűrűt egymással öszszekötő közbenső gyűrű, valamint a belső gyűrűben belső tárcsa jön létre. Ennek folytán a sajtolás után csupán csak az marad még hátra, hogy ezt a belső tárcsát a belső gyűrű kifúrásával és az előbb említett közbenső gyűrűt kiszúrással eltávolítsák. A találmány alapja az a meggondolás, hogy a golyóscsapágyak szabványosítása következtében a golyóscsapágyak belső gyűrűjének, valamint a golyóscsapágyak külső gyűrűjének a térfogata valamivel kisebb, mint az olyan golyó térfogata, amelynek átmérője megegyezik a golyóscsapágy külső gyűrűátmérőjével. A térfogatok közötti különbség a sajtolásnál azt az anyagot szolgáltatja, amelyből a közbenső gyűrű és a belső tárcsa keletkezik. A találmány szerinti forgácsoló megmunkálás lényegesen csekélyebb mértékű, könnyebben elvégezhető, hozzá tehát a bevezetőben említett ismeretes eljárásokhoz szükséges gépi berendezések értékének csupán törtrészét kitevő állóeszközt lekötő gépberendezés kell. További előnye a találmány tárgyának, hogy a gyűrűsajtoláshoz kiindulási darabként olyan golyót használ, amely a bejelentő ME—490 alapszámú, Magyarországon és számos más külföldi országban közzétételre nemcsak elfogadott, hanem részben már megadott és gyakorlatilag meg is valósított eljárás szerint geometriailag teljesen szabályos, utánmunkálást nem kívánó alakban, mindig azonos térfogattal állítanak elő. Ebből a golyóból a találmány tárgya szerinti eljárással olyan alakos darab kovácsolható, amelynek külső felületén további forgácsoló, illetőleg esztergáló művelet nem szükséges. Ez a kovácsolt darab azonban nemcsak a külső, hanem a belső golyóscsapágygyűrűt is magában foglalja. A gyűrűket összekötő maradékgyűrű, valamint a belső gyűrű „furatát" fedő tárcsa, viszonylag vékony. Tehát a gyűrűk szétválasztásához és belső elkészítéséhez elenyészően csekély leszúró forgácsolás kell. Ezután a gyűrűk futófelület kialakítására és a hőkezelésre készen állanak. További előnye ennek az eljárásnak, hogy a sajtolószerszám furatának és a kiindulási nyersdarabként alkalmazott golyó átmérőjének egymáshoz helyes arányban álló megválasztása révén a sajtolt darab anyagszerkezetében a szálirány előnyösen a gyűrűk hossztengelyével közel párhuzamosan, de csekély mértékben mégis — a kialakítandó futófelület keresztmetszeti görbületéhez hasonló ívben — halad és ezzel lehetővé teszi, hogy a futófelület esztergálásakor minél kevesebb anyagszerkezeti szálat kelljen átvágni. Ez a körülmény a futófelületnek rendkívül nagy szilárdságot ad. A találmány szerinti eljárásnál a kiindulási darabok egymás közötti térfogatazonosságához hozzájárul az a körülmény, hogy az említett ME—490 alapszámú, közzétételre elfogadott találmányi bejelentésem tárgya szerinti eljárással készített golyónál csak az átmérőt, tehát egyetlen méretet kell pontosan betartani. Itt ezt a követelményt könnyebb kielégíteni, mint az ismert eljárásoknál alkalmazott, két-dimenziós hengeralaknál. A műszaki haladást bizonyítja, hogy az említett eljárásom szerinti golyókból készített gyűrűknél a tűrés csak 0,005 mm, az ismert, hengerdarabokat felhasználó eljárásoknál pedig 0,02 mm. A találmány szerinti eljárás tehát négyszer pontosabb. Az előnyöket összegezve látjuk tehát, hogy a találmány szerinti eljárásnál 1. csekély az utámmmkálás szükségessége, 2. nagy az előállított termék élettartama, 3. a termék minősége egyenletes. A találmány tárgya azonban nem korlátozó-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2