151713. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyűrűalakú, profilozott sajtolt darabok, főként golyóscsapágygyűrűk előállítására
5 dik a golyóscsapágygyártás területére, hanem hőrelágyuló műanyagtermékek előállítására is alkalmas. Eközben a termék felülete, mint ismeretes, nem változik, tehát a félgyártmányokat minden további nélkül készre lehet mun- 5 kálni. Acélmunkadarabok kialakításakor a fémfelület, ha nem alkalmaznak különleges védőintézkedéseket, reveképződésnek van alávetve. Éz természetesen nem csupán a találmány szerinti, 10 hanem minden, hőhatás mellett alakító eljárás kisérő jelensége. A védőgáz-natmoszféra alkalmazásához a találmány szerinti eljárás és gép azonban az ismerteknél előnyösebb, mert a kisebb helyigé- 15 nyű berendezésben kisebb térfogatú és könynyebben tömíthető védőgázteret létesíthetünk. Ez mind az üzembiztonság, mind a gazdaságosság szempontjából igen fontos. Az előbbiekben említett előnyön kivül, hogy 20 ugyanis a találmány szerinti eljárásnál sokkal kevesebb munkával jár a termelés, mind a régebbi gyártási módszernél, különösen lényeges még az az anyagmegtakarítás is, — ami a sorozatgyárátáshoz szükséges nagyszámú golyó 25 előállításával kapcsolatban jelentkezik. A rajz az eljárást vázlatosan szemlélteti. Az 1. ábra a találmány szerinti gyártási eljárás foganatosításához szükséges berendezés metszete, a ,2. ábra kisebb léptékben mutatja 30 az elősajtolt darabot, amelyet az 1. ábra szerinti készülékkel a golyóscsapágygyűrűk gyártása során lehet előállítani. A 3. ábra az ilyen gyűrűknek az eddig szokásos előállítási módját, rúdanyagból, szemlél- 35 téti, ahol a méretek a 2. ábrán levőkkel azonosak. A találmány szerint a golyóscsapágygyűrűk és egyéb, hasonló alakos darabok előállításánál az a golyóból indulnak ki. Ezt a golyót a go- 40 lyóscsapágyak golyóinál szokásos módon állítják elő, tehát mértanilag pontosan köszörülik. A golyót olyan szerszámban alakítják, amelynek a c furata van. A golyó átmérője legfeljebb akkora, mint a c furat átmérője, lehet 45 azonban ennél kisebb is. A c furatban a d1 és d 2 sajtolóbélyegek egymás felé és egymástól távolodó irányban mozgathatók, és az előállítandó alakos darabnak megfelelően profilozottak. A rajzon látható ki- 50 viteli példa esetén olyan két saj tolóbélyegről van szó, amely golyóscsapágyak két gyűrűjének előállítására alkalmas. A sajtolás befejeztével a 2. ábra szerinti elősajtolt darab áll rendelkezésre, amely az e go- 55 lyóscsapágy belső gyűrűből, az f golyóscsapágy külső gyűrűből, azt a két gyűrűt összekötő g közbenső gyűrűből és a h belső tárcsából áll. A kész golyóscsapágy kialakításához tehát már csak a h belső tárcsát kell az i fúróval és a g 60 közbenső gyűrűt a k kiszúróacéllal i(kiszúrókéssel) eltávolítani. Amint a 3. ábrából látjuk eddig az ezzel szemben nemcsak az 1 fúróval kellett a kifúrást és az m késsel a kiszúrást elvégezni, ha- C5 6 nem az n esztergakéssel esztergálni és a c késsel leszúrni is kellett. Emellett az anyagveszteség a hulladék révén a többszöröse volt annak, mint ami a találmány szerinti megmunkálásnál adódik. Ezt a rajzból tisztán láthatjuk; a hulladékba menő anyagrészt mind a 2. mind a 3. ábrán vonalkázás jelzi. Látható továbbá, hogy az régebbi eljárásnál nagyobb távolságon át kellett a kifúrást és a kiszúrást is elvégezni, mint a találmány szerinti eljárásnál. Már említettük, hogy az a golyónak, amelyből kiindulunk, nem kell akkora átmérőjűnek lenni, mint amekkora a c furat belvilága. Csak az a fontos, hogy térfogata egyezzék a 2. ábrán látható elősajtolt darab térfogatával. Ha a golyó lényegesen kisebb, mint a c furat, akkor a 4. ábra szerinti szerszámot alkalmazzuk, amelynek három p tartóbélyege van. Ezek a sajtolási művelet megindulásáig a középvonalban tartják a golyót és visszahúzódnak, amint az egyik saj tolóbélyegző, pl. a da bélyeg érinti a golyót. Itt ajánlatos a d± bélyeget állóhelyzetben rögzíteni, úgy hogy az elősajtolt darabot a p golyótartók vezetékétől oldalt eltolva alakítják ki, amint ezt a rajzon pontozottan láthatjuk. Az előzőekben ismertetett eljárást előnyösen alkalmazhatjuk a hidegalakításban. Lehetséges természetesen, az anyagot meleg állapotban is alakítani. A szabadalom tárgyát képező eljárás mind a két alakítási módszer esetén azonban tovább tökéletesíthető úgy, hogy a készen sajtolt gyűrűben az anyag száliránya előnyösen előre meghatározható legyen. Annak következtében, hogy a kiindulási félkész gyártmányként használt golyót huzaldarabból készítik, amelyben az anyag száliránya, a húzási technológia következtében, hosszirányban halad, az előállított golyóban is ehhez hasonló az anyag száliránya. Ha a késztermékben ugyanilyen anyagszerkezetet akarunk elérni, akkor ezt a golyót csak egy bizonyos^ előre meghatározott helyzetben helyezhetjük a sajtolószerszámba. Ez azonban, már a korszerű tömeges előállítási mód kapcsán is, lényeges szerkezeti költséget és még ennél is nagyobb időveszteséget jelentene. Ha tehát a meghatározott szálirányú golyóból hasonlóan tájolt szálirányú gyűrűt akarunk sajtolni, anélkül, hogy ehhez a golyót az; anyag szerkezetének megfelelően, pontosan tájolt helyzetben kelljen a szerszámba helyezni, a sajtolószerszámot a találmány szerint különleges alakban kell kialakítani. Ez azt jelenti, hogy a gyűrű belső nyilasát lefedő maradványtárcsa a gyűrű homlokfelületeitől az egyik oldalon lényegesen messzebb van, mint a másikon. Ezzel elérjük azt, hogy a saj toláskor a golyó először laposra sajtolódik, a kölyü további behatolásakor pedig az anyag kifelé irányulóan folyik meg, majd pedig a sajtolóbélyeg mozgásirányával ellenkező irányban halad. Ezzel elérjük, hogy az anyag szerkezete teljesen átalakul, a száliránya azonos lesz valaki
