151658. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fluortartalmú, hőrelágyuló és rugalmas kopolimérek előállítására

3 zációja útján nyert elasztomerek (ilyeneket ismertet pl. Rubber Age 76, 543—550, 1955). Az ilyen elasztomerek jó kémiai ellenállóképességűek, hőállóságuk azonban gyakorlatilag nem terjed túl a 200 C° hőmérsékleten. Jobb hőállóságot mutatnak a vinüidénfluoridhexafluorpropilén-kopolimérek, amilyeneket pl. az Ind. Eng. Chem. 49, 1687—1690, 1957 közlemény ismertet. Megfelelő módon történő vulkanizálás esetén az ilyen termékek jó elasztomer-tulajdonságokat mutatnak és ezek az előnyös tulajdonságok 200 C° feletti hőmérsékleteken történő huzamosabb hevítés után is megmaradnak. A fentiek alapján feltételezhető volt, hogy csupán a vinilidénfluoridnak valamely valamennyi hidrogénatomja helyett halogénatomot tartalmazó más olefinnel való kopolimerizációja útján lehetne olyan polimer-termékekhez jutni, amelyek nem csupán kielégítő elasztomer-tulajdonságokkal rendelkeznek, hanem kémiai ellenállóképesség és hővel szembeni stabilitás szempontjából is a kívánt tulajdonságokat mutatják. Az így kapott makromolekuiáris termékek másrészről olyan kémiai összetételűéit, hogy csupán nehezen lehet utólagos keményítő-kezelés útján hálókötések kialakulását az ilyen termékekben elérni. Az ilyen kemcnységnövelő kezelésekhez az eddig ismert termékek esetében kb. 200 C° hőmérsékleten történő 16—20 órai hevítés volt szükséges (vö. az Ind. Eng. Chem. idézett közleménye). Meglepő módon azt találtuk, hogy jó kémiai és hővel szembeni tulajdonságokat mutató és emellett a kívánt előnyös fizikai tulajdonságokkal is rendelkező hőre lágyuló elasztomer-termékek előállításához^ nincsen szükség arra, hogy a vinilidénfluoridöt teljesen halogénezett olefinekkel kopolimerizáljuk. Megállapítottuk ugyanis, hogy vinilidénkloridnak valamely olyan monomerrel való kopolimerizálása útján, amely molekulájában megfelelő helyzetben egy CH-kötést tartalmaz, többi hidrogénatomja pedig halogénnel van helyettesítve, olyan hőre lágyuló és rugalmas kopolimérekhez juthatunk, amelyek nagy hővel szembeni stabilitást, igen jó fizikai és mechanikai tulajdonságokat és egyben jó kémiai ellenállóképességet is mutatnak. Ezek a termékek könnyen feldolgozhatók a szokásos berendezésekkel, emellett azt a számottevő előnyt is mutatják, hogy sokkal könynyebben, gyorsabban és tökéletesebben vulkanizálhatok, mint a perhalogénezett olefinekből nyert hasonló termékek. A jelen találmány tárgyát tehát olyan új, fluortartalmú polimer-termékek előállítása képezi, amelyek rendkívül jó tulajdonságokat mutatnak kémiai behatásokkal szembeni ellenállóképességük és magas hőmérsékleteken is fennálló stabilitásuk szempontjából, igen jó elasztomer-tulajdonságaik mellett. A találmány szerinti eljárással kapott új hőre lágyuló, 60 súly-ot meghaladó fluortartalmú polimer-termékek könnyen alakíthatók, a szo-4 kásos feldolgozási módszerekkel a bomlást, ill. elszíneződést előidéző hőmérsékletek alatti hőmérséklettartományban a szokásos feldolgozási módszerekkel jól feldolgozható, emellett szoba-5 hőmérsékleten oldhatók a különféle szokásos szerves oldószerekben. Ezek a 60 súly%-nál nagyobb fluortartalmú új polimer termékek elasztomer-jellegűek és könnyen felvihetők védőbevonatként vagy fe-10 dőrétegként olyan felületekre, amelyeket vegyianyagok vagy korrozív folyadékok hatásával szemben kívánunk megvédeni. A találmány szerinti eljárás termékei emellett könnyen keményíthetők igen jó fizikai és me-15 chanikai tulajdonságokat mutató, kémiailag ellenálló elasztomerekké, amelyek rugalmasságukat még 0 C° alatti hőmérsékleteken is megtartják és magas hőmérsékleteken is ellenállnak a hő lebontó hatásával szemben. 20 Ezeket az új polimer termékeket a találmány értelmében oly módon állíthatjuk elő, hogy 95—5 súlyrész vinilidénfluoridöt 5—95 súlyrész 1,1, 3,3,3-pentaf luorpropilénnel kopolimerizálunk valamely polimerizáció-iniciátor jelenlétében, 25 —20 C° és 200 C° közötti, előnyösen 20 C° és 100 C° közötti hőmérsékleten, a közönséges nyomás és 300 atm közötti nyomás alatt. A vinilidénfluorid 1,1,3,3,3-pentafluorpropilén kopolimerizációjához előnyösen olyan iniciáto-30 rokat alkalmazhatunk, amelyek általában ismeretesek, mint gyök-típusú iniciátorok, vagyis olyan vegyületeket, amelyek szabad gyökök képződése közben bomlanak. Ezek lehetnek pl. a szerves peroxidvegyületek, szervetlen peroxid-35 vegyületek, bizonyos alifás azo-származékok stb. sorába tartozó anyagok. Az iniciátort 100 súlyrész monomér-elegyre számítva általában 0,001 súlyrész és 5 súlyrész közötti, előnyösen 0,01 súl.y% és 2 súly% közötti mennyiségekben al-40 kalmazhatjuk. Az előnyösen felhasználásra kerülő katalizátorok kémiai jellege, valamint az előnyös reakcióhőmérséklet is a kopolimerizáció lefolytatására választott egyéb feltételektől is függ. 45 A kopolimerizációt vagy folytonos munkamenetben, vagy szakaszosan, vagy vizes, vagy nem-vizes rendszerben, szuszpenzióban, emulzióban vagy oldatban folytathatjuk le. Ez utóbbi esetben oldószerként alifás, cikloalifás vagy 50 aromás szénhidrogének vagy pedig oxigéntartalmú oldószerek, mint alkoholok, éterek, észterek vagy ketonok alkalmazhatók oldószerként. Előnyös halogénezett vagy perhalogénezett oldószereket, mint pl. klórral helyettesített rövid-55 szénláncú szénhidrogéneket, fluortriklórmetánt, diklórtetrafluoretánt, perfluorciklobutánt, perfluordimetilciklobutánt, perfluorciklohexánt, perfluorpropilszpiránt stb. alkalmazni. Előnyös lehet az olyan eljárás is, amikor folyékony re-60 akcióközegként magát a monomérelegyet használjuk fel, feltéve, hogy ez a monomérelegy az adott reakciókörülmények között, egyéb oldószerek alkalmazása nélkül is, legalább részben folyékony halmazállapotban van. 65 Mindezekben az esetekben iniciátorként elő-2