151645. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vérnyomáscsökkentő hatású anyag előállítására
3 151645 4 sek nagy részét. Utóbbi eljárás egyébként sem terjed ki a hatóanyag tisztítására, csupán élettani kísérletekhez kívánnak anaphilaxiás hatástól mentes készítményt kapni. Az előbbiekben felsorolt ismert eljárások pusztán elvi jelentőségűek, céljuk a hatóanyag kémiai tulajdonságának és hatásának megismerése volt, de semmi esetre se alkalmasak a vérnyomáscsökkentő hatású anyag iparszerű kinyerésére. Vizsgálataink során azt találtuk, hogy a vese vérnyomáscsökkentő hatású anyagának előállítása az ismert módszereknél egyszerűbben és eredményesebben valósítható meg, ha a kivonatolást megfelelően megválasztott körülmények között vizes közegben végezzük. Kísérleteink ugyanis meglepő módon azt mutatták, hogy a vesében a hatóanyag fehérjékhez van kötve úgy, hogy ez a kapcsolat a fehérjék izoelektromos pontja körüli pH értékeknél a legstabilabb, ennél alacsonyabb pH-nál — különösen fehérjekicsapó, ill. denaturálószerként ismert savak jelenlétében — azonban megbontható, ennélfogva a hatóanyag a kicsapódott fehérje mellől vizes közegben megfelelő pH-n oldatba vihető. Ez a felismerésünk lehetőséget ad arra, hogy a felaprított vesét vizes közegben 4,5—6 pH tartományban kivonatolva, a vizes oldattal először a nem kívánatos kisérő szennyezéseket távolítsuk el, majd 1,5—4,5 pH tartományban pedig a hatóanyagot oldjuk ki a nagy tömegben visszamaradó szövetelem mellől. Az eljárást a korábbiaknál jóval kisebb 'mennyiségű extrahálószerrel lehet kivitelezni. A legelőnyösebbnek talált féhérjedenaíurálószerékből, mint pl. a triklórecetsav, szulioszalicilsav, 1—3%-nyi mennyiség elegendő a teljes hatóanyagtartalom fehérjementes kivonására. A fehérjék leválasztásának teljesebbé tételét teszi lehetővé az is, hogy a maradék fehérje a savanyú kivonat semlegesítésénél az oldatból kicsapódik. Kutatásaink során megállapítottuk azt is, hogy az így nyert kivonat alakalmas arra, hogy abból megfelelő adszorbciós művelettel a hatóanyag továbbtisztítását elvégezzük. Azt találtuk, hogy vizes közegből gyengén savas vegyhatás mellett aktív szén vagy alumíniumoxid igen jó hatásfokkal köti meg a vérnyomáscsökkentő anyagot úgy, hogy csak lúgosítással, vagy pedig vízzel elegyedő szerves oldószer magas koncentrációjú vizes elegyével vihető ismét oldatba. Az adszorbció, ill. az elució fajlagossága, továbbá e két művelet közé iktatott zsíroldószeres kezelés lehetővé teszi, hogy egyszerű technológiával, a nehézkesen és veszteséggel kivitelezhető oldószerek közötti megoszlás módszerének kiküszöbölésével számottevő hatóanyagveszteség nélkül történjék a tisztítás. A találmány szerinti eljárással kapott termék fehérje- és lipoidmentes és kromatográfiás vizsgálatok szerint maximálisan 4—5 ninhidrin pozitív komponensből áll. Eljárásunkkal 1 kg veséből 6—10 E hatóanyag nyerhető ki. (Egységnyinek >(E) tekintjük azt a hatóanyagmennyiséget, amely 150—200 g súlyú 160—180 Hg.mm vérnyomású krónikus renalis hipertóniában szenvedő fehérpatkány vérnyomását perorálisan beadva 24 órára normalizálja.) A találmány szerint elérhető tisz-5 títás fokára jellemző, hogy míg Hamilton és Grollman eljárása 18 kg veséből 0,5 g terméket szolgáltat, amelynek hatóanyagtartalma összesen 6 E, addig eljárásunkkal hasonló mennyiségű szervből 0,03—0,10 g 100—180 E 10 összhatóértékű termék nyerhető. A találmány szerinti eljárás értelmében a vérnyomáscsökkentő hatású anyagnak a veséből történő kivonását úgy végezzük, hogy a 15 zsírszövettől a lehetőségek szerint megtisztított és finomra felaprított szervet 1—2 térfogatnyi vízzel kevertetjük úgy, hogy alacsony szénatomszámú szerves sav, előnyösen ecetsav, vagy szervetlen sav, előnyösen kénsav hozzá-20 adásával a pH-t 4,5—6,0 értékek közé állítjuk, az oldatba került részeket eltávolítjuk, az oldatlan maradékot pedig szerves sav — előnyösen halogénezett ecetsav, szulfoszalicilsav, pikrinsav vagy ezek egyike és ecetsav vagy 25 szervetlen sav — célszerűen kénsav vizes oldatával pH 1,5—4,5 értékek között kivonatoljuk. Végezhetjük a kivonást oly módon is, hogy a felaprított szervet közvetlenül a szerves, ill. szervetlen savak vizes oldatával kivo-30 natoljuk úgy, hogy az alkalmazott savakkal, vagy savpárokkal a közeg pH-ját 1,5—4,5 értékre állítjuk be. A kivonatolás szobahőmérsékleten történik és tartama a keverés intenzitásától függően 1—2 perctől 1 óra; ennek 35 letelte után a vérnyomáscsökkentő hatású anyagot tartalmazó kivonatot a szervmaradék mellől elválasztjuk. A kivonatban még visszamaradó fehérjék eltávolítására a közeg pH-ját nátronlúggal semlegesre, vagy gyengén lúgosra 40 állítjuk és a képződő csapadékot eltávolítjuk. Eljárhatunk úgy is, hogy a savanyúan feltárt szervpépet — a kivonat különválasztását megelőzően —• semlegesítjük és csak azután kü-45 lönítjük el centrifugálással vagy szűréssel az oldatlan részeket. A hatóanyag kinyerésére a kivonathoz gyengén savas pH mellett (pH 4,5—7) abszorbenst, célszerűen alümíniumoxidot vagy aktív szenet adagolunk — 1 kg ve-50 sere számítva 5—20 g mennyiségben — és . . 1—2 órás kevertetés után az adszorbenst különválasztva, vízzel, ezt követően pedig vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel, előnyösen klórozott szénhidrogénnel mossuk. A vérnyo-55 máscsökkentő hatású anyagot gyengén lúgos (pH 7,2-—9,0) vizes közegben, vagy célszerűbben vízzel elegyedő szerves oldószer 50—95%os vizes oldatával — lúgosítás nélkül — kevertetve oldjuk le az adszorbensről, vákuum-60 ban 50 C° alatti hőmérsékleten, bepároljuk és a vízben nem oldódó anyagok elkülönítése után a hatóanyagot az oldatból száraz állapotba hozzuk. Eljárásunk kivitelezését az alábbi példák 65 szemléltetik: