151599. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefin-kopolimérek előállítására
5 1515Ö9 6 logént is tartalmazó szerves alumíniumvegyületeket használunk fel a. katalizátor elkészítésére. A találmány szerinti kopolimerizációs eljárást •—.80' C° .és 125 C° közötti hőmérsékleten folytathatjuk le. Olyan esetekben, amikor v.anádiumvegyül étként vainádium-triacetilacetonátból, vanadil-diaeetilaeetoinátból vagy -halogénacetilacetonátokból készítjük el a katalizátort, vagy pedig amikor bármilyen vanádiumvegyületet alumínium-dialkilmonohalogeniddel együtt alkalmazzuk a katalizátor elkészítésére, a katalizátor súlyegységére viszonyítva nagyobb kopolimér-hozamot érhetünk általában el, ha mind a katalizátor elkészítését, mind pedig a kopolimerizációt 0 C° ós —80 C°, előnyösen —10 C° és —50 C° közötti hőmérsékleten végezzük. Ilyen körülmények között dolgozva a katalizátorok sokkal nagyobb aktivitást mutatnak, mintha magasabb hőmérsékleten elkészített katalizátor-rendszerrel dolgoznánk. Emellett, ha az említett alacsony hőmérséklet-tartományban dolgozunk, a katalizátor aktivitása az idő folyamán gyakorlatilag nem változik. Ha oly katalizátorokkal, amelyeket alumínium-alkilhalogenidekből és vanádium-triacetilacetonátból, vanadil-triarkoholátakból vagy halogénalíkoholátokból készítettünk, 0 C° és 125 C° közötti hőmérsékleten: dolgozunk, előnyös a nagyobb kopolimér-hozam elérése érdekében különleges komplexképzőszerek, mint éterek, tioéterek aminők vagy legalább egy elágazó szénláncú alkilcsoportot vagy egy aromás, csoportot tartalmazó triszuhsztituált foszfinek jelenlététben dolgozni. A felhasználásra kerülő kamplexképzőszer mennyisége 1 mól alummium-alkilhalogenidre számítva előnyösen OyOS mól és 1 mól között lehet. A találmány szerinti eljárásban felhasználásra kerülő katalizátorok aktivitása a katalizátor elkészítésére felhasznált vegyületek mólarányától függően változik. Azt találtuk, hogy alumínium-trialkil és vanádium-halogemdék vagy -oxihalogenidek felhasználása esetén előnyös, ha oly katalizátort alkalmazunk, amelyben az alumínium-trialkil és a vanádiumvegyület közötti mólarány értéke 1 ós 5 között, előnyösen 2 és 4 között van. Ezzel szemben, ha alumíniurn-dietilmonokloridot és vanádium-triacetilacetonátot használunk a katalizátor elkészítésére, a legjobb eredményeket olyan esetekben kapjuk, amikor az említett két vegyület mólaránya 2 és 20 között, előnyösen 4 és 10 között van. A találmány szerinti eljárás esetében a kopolimerizációt valamely szénhidrogén jellegű oldószer, mint bután, pentán, n-heptán, toluol, xilol vagy ezek elegyei jelenlétében folytathatjuk le. Oldószerként halogénezett szénhidrogének is alkalmazhatók, amennyiben ezek az alkalmazott polimerizációs körülmények között közömbösek a katalizátorral szemben; ilyen halogénezett szénhidrogének példáiként a kloroform, triklóretilén, tetraklóretilén, klórbenzolok st'B. említhetők. Különösen nagy kopolimér-hozamokhoz jut-5 hatunk, ha a kopolimerizációt közömbös oldószer alkalmazása nélkül folytatjuk le oly módon, hogy a monomerek folyékony állapotban legyenek, vagyis, a folyékony állapotban tartott kopolimerizálandó ciklusos poliénben ol-10 dott etilénnel dolgozunk. iNagyi'okbaii homogén összetételű kopolimérék előállítása érdekében célszerű, ha a folyékony reagáló fázisban jelenlevő kopolimerizálandó monomerek egymás közötti arányát a 15 kopolimerizáció folyamán a lehetőséghez képest állandó értéken tartjuk. A katalizátor-renidszert a monomerek távollétében, külön készíthetjük el, dolgozhatunk azonban oly módon is, hogy a katalizátor al-2ü kotórészeit a kopolimerizálandó monomerek jelenlétében keverjük össze egymással. A katalizátor alkotórészeit folytonosan is betáplálhatjuk a polimerizáició során. A jelen találmány szerinti eljárással előállít-25 ható kopolimérék, amennyiben azok amorfok, tehát pl. etilén-polién kopolimérék esetében, amennyiben azok 70 mól%-nál kevesebb etilént tartalmaznak, a nem vulkanizált elasztomerekre jellemző tulajdonságokat mutatnak. 30 Kezdeti rugalmassági moduluszuk alacsony, szakadási nyúlásuk pedig igen nagy. A találmány szerinti kopolimérék makromolekuláiban jelenlevő telítetlen kötések lehetővé teszik, hogy ezeket a kopoliméreket vulkani-35 zárjuk, oly módszerek ós keverékek alkalmazásával, amilyeneket a telítetlen gumik, különösen a kismértékben telítetlen típusú elasztomerek vulkanizálására általában alkalmazni szoktak. A 70—80 mól% etilént tartalmazó 40 etilén-polién kopolimérék kismértékű polietilén típusú kristályosságot mutatnak. A kristályosság foka azonban oly csekély, hogy vulkanizálás után a kristályosság eltűnik. íNyújtás alatt azonban ez a kristályosság ismét megje-45 lenhet, ami által az ilyen termékek nagy szakítószilárdságot és igen jó dinamikai tulajdonságokat mutatnak. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák 50 szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre nincsen ezekre a példákra korlátozva. 1. példa: 55 Reaktorként egy keverőművel, valamint gázbevezető és gázkivezető csővel felszerelt háromnyakú körtealakú lombikot alkalmazunk, amelyet —20 C° hőmérsékletű termosztát für-60 dőbe merítünk és nitrogén légkörben tartunk. A reaktorba 50 sml ciklooktadiénJ ('l,5) kerül bevezetésre. Rádióaktív etilént és nitrogént 1 : 85 arányban tartalmazó elegyet vezetünk keresztül a gázbevezető csövön és ezt a gáz-65 elegyet 30 Nl/óra sebességgel keringtetjük. 3
