151582. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,6-diklórpiridazin egészségvédelmi szempontból biztonságos feldolgozására és stabilizálására

3 ságos elvégzése csak költséges berendezésék­ben lenne megvalósítható. Szabadalmunk tárgya egyrészt a 3,6-diklór­piridazin egészségvédelmi szempontból bizton­ságos feldolgozása a reakcióelegyben levő mel­léktermékeknek az eddigiektől eltérő módon való elkülönítésével másrészt pedig a 3,6-di­klórpiridazin önfcondenzációjának megakadályo­zása stabilizátor adagolásával. Azt találtuk, hogy igen gazdaságosan és egész­ségvédelmi szempontból biztonságos módon dolgozhatjuk fel a 3,6-piridazindiol és foszfor­oxiklorid reagáltatásával nyert reakcióelegyet és/vagy stabilizálhatunk 3,6-diklórpiridazint, ha a 3,6-diklórpiridazint tartalmazó reakcióelegyet zárt csőrendszerben víz és benzol keverékébe nyomjuk, a fázisókat szétválasztjuk, a benzolos fázisban levő kondenzált melléktermékeket lú­gos vízzel való mosással elkülönítjük, majd a benzolos fázisból az oldószer lehajtásával nyer­jük a tiszta 3,6-diklórpiridazint és/vagy a ben­zolos fázisban levő, ül. az elkülönített 3,6-di­klórpiridazint savmegkötő anyag hozzáadásával stabilizáljuk. Találmányunk a reakcióelegyben a 3,6-piri­dazindiol és foszforoxiklorid reagáltatásakor ke­letkező reafecióelegyben, ill. a végtermék kelet­kezése során a további reakció következtében keletkezett termiékék és melléktermékek tulaj­donságainak tanulmányozásán alapul. A mellék­termékek, ill. azok keletkezési körülményei az irodalomból nem ismeretesek és azok egy részé­nek izolálása ugyancsak ^lapját képezte el­járásunk kidolgozásának. Megállapítottuk, hogy a I. képletsorral leírható főreakció mellékterméKe­kónt a kiindulási anyagok és a végtermék, ül. a közbenső vegyületek kondenzációja folytán több kondenzált molekulatípus keletkezik, amely a végterméket szennyezi a korábban ismert el­járások alkalmazásakor. Megállapítottuk azt is, hogy legnagyobb mennyiségben egy feltehetően II. képletű kondenzált termék szennyezi a vég­terméket. Ezt az anyagot a régi eljárások egyi­kével készült termék finom vákuumban való desztillálása során nyert kátrányból izoláltuk. Op.: 154—156 C°. Analízise: C% = 40,4; N% = = 22,37; Cl% = 29,48. [(Számított: C% = 39,6; N% = 23,1; Cl% = 29,2.) Az anyag hidegen gya­korlatilag nem oldódik, a lúgos oldat megsava­nyításfcor színtelen. Ha azonban a diklórpiri­dazint nem vákuumban való desztillációval tisz­títjuk, nem benzolos oldatát 10%-os lúggal ke­verjük ki, a lúgos oldat megsavanyításakor aranysárga kristályok válnak ki. Op.: 161 C°. Analízis: N% = 21,0; Cl% = 13,96 (számított: N% = 21,52; Cl% = 13,60). Nátriumsója fehér kristályos termék; vizes oldatának pH-értéke kb. 6. A termék eljárásunk segítségével elkü­löníthető és további kémiai, vagy gyógyszer­feldolgozási eljárásnak vethető alá, gyógyhatású 4 végtermék előállítása céljából. Szerkezete fel­tehetően megfelel IV-nek. Megállapítottuk továbbá, hogy a teljesen tiszta, tehát finom vákuum frakcionálással tisz-S tított 3,6-diklórpiridazinban zárt edényben szobahőmérsékleten való tárolás esetén is ön­kondenzáció indul meg, ami sósavfejlődéssel jár. A reakció savanyú katalízis hatására indul be, ill. gyorsul fel, különösen a tiszta anyagban 10 vagy reakcióömledékben. A reakció menete fel­tehetően a következő: III. Megállapítottuk, hogy ezt a reakciót meg-15 akadályozhatjuk, ha a 3,6-diklórpiridazinhoz, ül. a termék oldatához a feldolgozás valamely fázisában savmegkötő anyagot adunk. Savmeg­kötőként alkalmazhatunk 0,5—5%-nyi mennyi­ségben alkáli, vagy földalkáli karbonátokat, 20 vagy bikarbonátokat, ül. más szerves, vagy szervetlen bázi'kus anyagot. Különösen előnyös­nek bizonyult az alkálikarbonátak alkalmazása. A találmányunk szerinti eljárás első lépése­ként a feles foszforoxiklorid lehajtása után a 25 reakcióelegyet a korábbi eljárásoktól eltérően és a foszforoxikloridos reakcióknál általánosan ismert imódszerrel ellentlétben nem jégre, vagy vízre öntjük, a reakcióelegy egyszerű felhígítása céljából, hanem zárt csőrendszeren át benzol 30 és víz keverékébe nyomatjuk. A benzol-víz keverék mennyisége előnyösen a reakcióelegy 2—í20-szorosa. A benzolban jól oldódó diklór­piridazin ily módon a benzolos fázisba jut, míg az erősen foszforsavas víz számos színes kon-35 denzált mellékterméket old fel. Ennek követ­keztében a vizes fázis sötét színű, míg a ben­zolos fázis csupán gyengén színezett, világos sárgás. A két fázist alapos elkeverés után üle­pítjük és az alsó vizes fázist leeresztjük. 40 Eljárásunk második lépéseként a reakció edényben levő benzolos oldatot vizes lúgoldat­tal mossuk és alapos átkeverés után ismét el­távolítjuk az alsó vizes fázist. Ily módon á hólyaghúzó hatású terméknek a reakcióedény-45 bői való eltávolítása nélkül elválasztjuk a lúg­ban oldódó kondenzált melléktermékeket. A reakcióed'ényben levő diklórpiridazin, amely többé nem tartalmaz számottevő mennyiségű szennyezést, a termék további alkalmazásától 50 függően kezelhető tovább. A termék tiszfán, kristályos állapotban nyerhető a benzolos oldat bepárlásával. Ezt a műveletet is magában a reákcióedényben célszerű elvégezni, vagy oly módon, hogy a benzolos oldatot zárt csőrend-55 szeren keresztül desztillációs üstbe nyomatjuk. Az oldószer lehajtása előtt célszerűen stabili­záljuk a 3,6-diklórpiridazint. Ebből a célból a fentiekben megadott néhány %-nyi mennyi­ségű savmegkötő anyagot adjuk az oldatba. 60 A stabilizátor jelenléte biztosítja, hogy a ben­zol lehajtása során egyre töményebb oldatban jelenlevő diklórpiridazin örikondenzációja nem indul be. A végtermék stabilizációja megvaló­sítható azonban az oldószer lehajtása után is. 65 Amennyiben a diklórpiridazint tárolni kíván-2

Next

/
Thumbnails
Contents