151496. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új izotiazol-származékok előállítására

151496 mikarbazont kapunk, amely 237—238 C°-on bomlás közben olvad. A fentiek során kiindulóanyagként felhasználásra került izotiazol-származékok többsége új vegyület és így ezek előállítása is a jelen 5 találmány egy részét képezi. E kiindulóanyagok előállítási módjait közelebbről az alábbi példák szemléjtetik. 8. példa: 10 A 3-metil-4-(2'-benzolszulfonil-hidrazino-karbonil)-izotiazol (az 1. példa szerinti eljárás kiindulóanyaga) előállítása. 46 g 3-metil-izotiazol-4-metilkarboxilát, 21 g 15 hidrazinhidrát, 90 ml etanol és 20 ml víz elegyét 4 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Lehűtés után 28 g 3-metil-4-hidrazinokarbonil-izotiazol különíthető el, amely 149—152 C°-on olvad. 20 Vízből történő átkristályosítás útján 154— 157 C°-on olvadó színtelen tűkristályok alakjában kapjuk a fenti terméket. 28 g 3-metil-4-hidrazinokarbonil-izotiazolt —5 C°' hőmérsékleten 200 ml piridinben szusz- 25 pendálunk és a szuszpenzióhoz 30 perc alatt hozzáadunk 33,5 g benzolszulfonilkloridot, miközben a reakcióelegy hőmérsékletét —5 C°-on tartjuk. Azután a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, majd jég és tö- 30 meny sósav (200 ml) elegyébe ötnjük. Ily módon 49 g 3-metil-4-(2'-benzolszulfonil-hidrazinokarbonil)-izotiazolt kapunk, amely 191—193 C°on olvad. A fentiek során közbenső termékként felhasz- 35 nálásra kerülő 3-metil-izotiazol-4-metilkarboxilát előállítása az alábbi módon történik: 198 g 3-metil-izotiazolt (előállítva Adams és Slack, J. Chem. Soc. 613, 3061—3072 (1959) szerint) 700 ml ecetsavban 100 C° hőmérsékleten 40 hevítünk és 2 óra alatt hozzáadunk 320 g brómot. Az elegyet további 6 óra hosszat hevítjük ' 100- C° hőmérsékleten, majd lehűtjük és jégre öntjük. Az elegyet éterrel extraháljuk, az éte- 45 res kivonatot vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk és leszűrjük. A szüredéket szárazra bepároljuk és a kapott olajszerű maradékot csökkentett nyomás alatt desztilláljuk. Ily módon 214 g 4-bróm-3-metil-izotiazolt (az elméleti 50 hozam 60%-a) kapunk, amely 22 mm Hg-oszlop nyomás alatt 84—85 C°-on forr. 184 g 4-bróm-3-metil-izotiazol és 130 g réz(I)-cianid elegyét olajfürdőben 200 C° hőmérsékleten hevítjük. Erélyes reakció következik be, 55 mialatt a hőmérséklet 230 C°-ra emelkedik. 30 perc múlva a reakcióelegyet csökkentett nyomás alatt ledesztilláljuk; ily módon 116 g 3-metil-4-ciano-izotiazolt kapunk (az elméleti hozam 90%-a), amely 10 mm Hg-oszlop nyomás alatt 60 81—83 C°-on forr. 116 g 3-metil-4-ciano-izotiazol és 700 ml 2 n nátriumhidroxidoldat elegyét 30 percig forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Azután a reakcióelegyet lehűtjük és .megsavanyítjuk; ily módon 65 122 g 3-metil-izotiazol-4-karbonsavat kapunk (az elméleti hozam 91%-a), amelynek olvadáspontja 230—234 C°. 22 g 3-metil-izotiazol-4-karbonsav és 50 ml tionilklorid elegyét 1 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Azután a tionilklorid feleslegét elpárologtatjuk és a kapott folyékony maradékot csökkentett nyomás alatt desztilláljuk. Ily módon 19 g 3-metil-izotiazol-4-karbonilkloridot kapunk (az elméleti hozam 77%-a), amely 11 mm Hg-oszlop nyomás alatt 94—95 C°-on forr. 55 g 3-metil-izotiazol-4-karbonilkloridot éterben oldunk és az oldatot hozzáadjuk 100 ml forró metanolhoz. Frakcionált desztilláció útján 44,5 g 3-metil-izotiazol-4-metilkarboxilátot kapunk, (az elméleti hozam 79%-a), amely 12 mm Hg-oszlop nyomás alatt 101—102 C°-on forr. i 9. példa: 3-metil-4-formil~izotiazol (a 2. példa szerinti eljárás kündulóanyaga) előállítása. Egy kondenzátorral, hőmérővel (alacsony hőmérsékletek mérésére), keverővel és beadagolótölcsérrel felszerelt 500 ml-es lombikba 30 ml dietilénglikol-dimetilétert viszünk be, amelyben előzőleg feloldottunk 8,0 g 3-metil-izotiazol-4--karbonilkloridot (előállítva a 8. példában leírt módon). A lombikban száraz nitrogén-gázáramot keringtetünk és a lombikot acetonos szilárd szénsav-fürdőben —70 C° hőmérsékletre hűtjük le. Azután 45 perc alatt hozzáadjuk tri-terc. butoxi-alumínium-lithiumhidrid oly leszűrt oldatát, amelyet 11,1 g terc. butanolból és 2,0 g litiumalumíniumhidridből 150 ml dietilénglikol-dimetiléterrel készítettünk. A kapott elegyet kb. 600 g jégre öntjük, majd 3X200 ml éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatokat egyesítjük és vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk. Az oldószert elpárologtatjuk és a maradékot csökkentett nyomás alatt desztilláljuk. Ily módon 4,0 g 3-metil-4-formil-izotiazolt kapunk, amely 0,05 mm Hg-oszlop nyomás alatt 52 C°on forr. 10. példa: 4-acetil-3-metil-izotiazol (a 3. példa szerinti eljárás kündulóanyaga) előállítása. Ezt a terméket az alábbi módszerek valamelyike szerint állíthatjuk elő: a) 7,2 g magnéziumból, 42,6 g metiljodidból és 73,2 g kadmiumkloridból ismert módon előállított és 300 ml benzolban oldott dimetilkadmiumhoz szobahőmérsékleten 10 perc alatt hozzáadunk 12 g ,3-metil-izotiazol-4-karbonilkloridot. A reakcióelegyet 2 óra hosszat hevítjük visszafolyató hűtő alatt, majd lehűtjük és jég és 2 n kénsavoldat (300 ml) elegyébe öntjük. Az elkülönült szerves oldószeres réteget elválasztjuk, vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk és bepároljuk. Olajszerű maradékot kapunk, ezt frakcionált desztillálásnak vetjük alá. Ily mó-4