151462. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rákellenes hatású antibiotikum előállítására

25 151462 26 szerves anyagok, mint kazein, laktalbum, siker és ezek hidrolizátumai, szójaliszt, földidióliszt, halliszt, húskivonat, élesztőkivonat, cefre-sűrítmény, kukoricalekvár és hasonlók. Ásványi só-adalékként alkalmazhatunk bizonyos puffer-hatású vagy semlegesítő hatású anyagokat, mint alkáli- vagy földalkáli-foszfátokat, kalcium- vagy magnéziumkarbonátot is. Egyéb ásványi sók a Streptomyces 8899, ill. Streptomyces 31.723 fejlődéséhez és antibiotikum-termeléséhez szükséges ion-egyensúlyt biztosítják; ilyenek pl. az alkáli- és földalkálikloridok és -szulfátok. Bizonyos sók specifikusabban a Streptomyces 8899 és Streptomyces 31.723 anyagcsere-reakcióinak aktívátoíaiként szerepelnek, ilyenek a cink-, .kobalt-, vas-, rezes mangánsók. A fermentáció kezdetén a fermentációs közeg pH-értéke 6,0 és 7,8 között, előnyösen 6,5 és 7,5 között lehet. A legelőnyösebb fermentációs hőmérséklet 25—28 C°, azonban kielégítő antibiotikum-termelés érhető el a 23 C° és 35 C° közötti hőfoktartományban. A fermentáció során a szellőztetés mértéke eléggé széles határok között változhat. Azt találtuk, hogy különösen jól megfelel a szellőztetés mértéke, ha a fermentációs közeg egy literére számítva percenként 0,3—2 liter levegővel szellőztetünk. A maximális antibiotikum-hozamot 2—5 napi fermentáció után érjük el; a legkedvezőbb fermentációs időtartam lényegileg a felhasznált táptalajtól függ. A fentiek. alapján látható, hogy a Streptomyces 8899 és Streptomyces 31.723 kultúrákkal történő antibiotikum-terme/lő fermentáció körülményei eléggé széles határok között változtathatók és messzemenően az adott szükségleteknek megfelelően választhatók meg. A fermentációs léből a termelt 9.865 R.P. an-r tibiotikumot különféle módokon különíthetjük el. Eljárhatunk oly módon, hogy a fermentációs terméket 1,5 és 9 közötti pH-értéken leszűrjük; ilyen körülmények között a termelt hatóanyag legnagyobbrészt a szüredékbe megy. A szűrőn maradt szilárd rész vízzel való mosás után gyakorlatilag már nem tart vissza antibiotikus aktivitást. Előnyös a szűrést savas közegben végezni, különösen célszerű, ha a leszűrendő oxálsav segítségével 1,5 és 2 közötti pH-értékre savanyítjuk. Lefolytatható a szűrés 2 és 7 közötti, előnyösen 2 körüli pH-értéken is, valamely 1—3 szénatomot tartalmazó alifás alkohol jelenlétében. A fent említett elkülönítési módszer esetében a 9.865 R.P. antibiotikumotN vizes vagy vizesalkoholos oldatban kapjuk és ebből valamely vízzel nem keveredő szerves oldószerrel, mint butanollal, metilizobutilketonnal, etilacetáttal vagy kloroformmal, 5,5 és 9 közötti, előnyösen 7,5 körüli pH-értéken lefolytatott extrakció útján szerves oldószeres közegbe vihetjük át. Az extrakciós megelőzően ioncserélő gyantával is kezelhetjük az oldatot; ebben az esetben a vizes oldatot 4 körüli pH-értékre állítjuk be, majd karboxil-típusú ioncserélő gyantán, előnyösen savas ciklusban alkalmazott Amberlite IRC 50 gyantán kötjük meg a hatóanyagot. Az eluálást sav- vagy sótartalmú vizes alkoholos közeggel, előnyösen 10%. vizet és 1% nátriumkloridot tartalmazó metanollal végezzük. Az eluátumot azután az alkohol eltávolítása céljából bepároljuk, majd a fent említett módon szerves oldószerrel extraháljuk. Eljárhatunk oly módon is, hogy a fermentációs levet 5,5 és 9 közötti, előnyösen 7,5 körüli pH-értéken valamely vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel, mint butanollal, etilacetáttal vagy kloroformmal extraháljuk. Ebben az esetben a hatóanyag a szerves fázisba megy át, amelyet a szokásos módszerekkel különíthetünk el a vizes fázistól. Bármely módszerrel történjék is a 9.865 R.P. antibiotikumnak a fermentációs termékből való elkülönítése, a hatóanyagot végül is szerves oldószeres oldatban kapjuk. Ebben az állapotban előnyös lehet egy további tisztítási műveletet beiktatni, amelynek során az antibiotikumot a.pH-érték megfelelő módosítása útján vizes, majd ismét szerves oldószeres oldatba viszszük át. Azután. a szerves oldószeres' oldatból az antibiotikumot az oldat betöményítése útján, vagy valamely, a hatóanyagot rosszul oldó szerves folyadék, mint hexán hozzáadásával nyerjük ki. A hatóanyag elkülönítésének egy különösen előnyös módszere értelmében a szerves oldószeres oldatot, előnyösen ecetsav segítségével 4 körüli pH-értékre savanyítjuk, majd csökkentett nyomás alatt kis térfogatra pároljuk be. A 9.865 R.P. antibiotikumot rosszul oldó szerves folyadék, mint hexán hozzáadásával azután a nyers antibiotikumot lecsaphatjuk az oldatból. A 9.865 R.P. antibiotikum tisztább alakban való kinyerése céljából a szokásos klasszikus módszereket, mint a különféle adszorbens anyagokon történő kromatografálást, az ellenáramú megosztást vagy a különféle oldószerek közötti megosztás módszerét alkalmazhatjuk. Különösen előnyösnek bizonyult az alábbi két módszer valamelyikének alkalmazása: l..a nyers antibiotikum butanolos oldatban, 4 pH-értéken, alumíniumoxidon történő kromatografálása; 2. a nyers antibiotikum oldása metilénklorid, széntetraklorid és víz 5 :1 : 6 arányú rendszerében, majd á vizes fázis dekantálássál való elkülönítése, metilénkloriddal való extrakció ja, a szerves fázisok egyesítése, csökkentett nyomás alatti betöményítése és hexánnak a kapott koncentrátumhoz való hozzáadása, a tisztított antibiotikum lecsapása céljából. Az utóbb említett eljárásmód során a metilénkloridot etilacetáttal is helyettesíthetjük. A 9.865 R.P. antibiotikum kinyerésére és elkülönítésére fentebb leírt különféle módszereket a gyártási szükségletektől függően az egyes műveletek többszöri megismétlésével is lefolytathatjuk, hogy ily módon a szándékolt fellő 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 13