151420. lajstromszámú szabadalom • Eljárás proteolitikus enzimek előállítására

Í5 151420 1« Á fent leírt eljárás egymagában való alkal­mazása csak olyan \esetekben volt kielégítő, amikor csupán a proteázok egymástól való el­választása és a szennyezések legnagyobb részé­nek eltávolítása volt a célunk. A proteázok to-, vábbi tisztítása azonban csupán dietilaminoetil­cellulózon végzett ioncserélő-kromatógráfiával volt megoldható. Ez a további tisztítás az alábbi módon került kivitelezésre: 4. példa: Ioncserélő-kromatografálás A dietilaminoetil-cellulóz ioncserélőt vagy cellulózporból állítottuk elő Peterson és Sober módszerével, vagy pedig készen szereztük be a kereskedelemben. A felhasznált anioncserélő adszorbensek teljes ioncserélő kapacitása 1 g száraz súlyra számítva 0,4—0,6 milliekvivalens " volt. A dietilaminoetil-cellulóz ioncserélőt az osz­lopba való bevitel előtt kb. tízszeres térfogatú, megfelelő pH-értékű 0,5 mólos foszfát-tompító­oldatban szuszpendáltuk és szobahőmérsékleten 1 óra hosszat élénken kevertük. A cellulózt az­után fél óra hosszat ülepedni hagytuk, majd az oldatot a legkisebb részecskék elkülönítése céljából dekantáltuk. Az adszorbenst azután többízben mostuk 6,0 pH-értékű 0,01 mólos foszfát-tompítóoldattal (ez volt az első lépésben alkalmazott tompítóoldat), majd ismét szusz­pendáltuk ugyanebben a tompítóoldatban. Az egyensúly beállása céljából éjjelén át állni hagytuk, majd az adszorbenst tartalmazó szusz­penziót a kívánt célnak megfelelő méretű, üvegből készült kromatografáló oszlopba öntöt­tük be. Az adszorbenst gravitációs hatás alatt ülepedni hagytuk, majd levegőnyomással to­vább tömörítettük, míg állandó oszlopmagassá­got nem értünk el. Az egyensúly teljes beál­lásának biztosítása céljából az oszlopot 25—30 tf. tompítóoldattal mostuk mindaddig, míg a lefolyó oldat pH-értéke a betáplált tompítóolda­téval teljesen meg nem egyezett.. A kromatografálandó termékeket előzőleg di­alizáltuk, a kezdeti tompítóoldattal szemben. Az itt leírt elválasztási műveletek többségét fo­kozatos eluálással végeztük, amint ez az ábrán látható. A frakciók állandó térfogattal történő felfogására egy e célra alkalmas frakciógyűj­tőt használtunk. A fehérjék eluálásának menetét oly módon ellenőriztük, hogy a lefolyó oldatok optikai sű­rűségét mértük 280 millimikronnál. „Az eluálás menetét könnyebben kísérhettük figyelemmel, ha e célra ibolyántúli abszorpció-mérőt és re­gisztráló mérőműszert alkalmaztunk. Ily mó­don folytonos grafikus regisztrálást tudtunk végezni 254 millimikronnál a lefolyó oldat ab­szorpciójáról, anélkül, hogy az egyes frakciókat külön kellett volna e célból felfogni és meg­elemezni. Az egyes különálló csúcsértékeknek megfe­lelő terméket tartalmazó frakciókat egyesítet­tük, hideg vízzel szemben dializáltuk és ezt kö­vetően liofilizáltuk, vagy közvetlenül tanninnal csaptuk le a fehérjéket. . A kapott termékeket 5 papír-elektroforézissel elemeztük és meghatá­roztuk fajlagos proteolitikus aktivitásukat. Ki­sebb frakciókat Mies-féle kollódium-membrá­non keresztül történő ultra-szűrés útján is kon­centráltunk. A Membranengesellschaft göttlin-10 géni cég által' szállított kollódium-zacskókat alkalmaztunk erre a célra. A dietilamino-etil-cellulózt felhasználás után oly módon regeneráltuk, hogy először 0,5 mól nátriumkloridot és ugyanilyen koncentrációjú 15 nátriumhidroxidot tartalmazó oldattal mostuk, majd nagy mennyiségű vízzel semleges pH-értékre mostuk az adszorbenst. Hosszú idő óta folyt már kutatómunka oly hatásos szerek előállítására, amelyek alkalma-20 sak az intravaszkuláris fibrin-lerakódások gát­lására és a véredényeknek a már képződött thrombusok teljes vagy részleges lebontása út­ján történő felszabadítására. Az ismert való­ságos antikoaguláns szerek, mint a heparin, fel-25 használhatók a képződött rögök további szapo­rodásának, ill. terjeszkedésének meggátlására, a már képződött thrombusokat azonban ezek a szerek nem roncsolják el és így irreverzibilis "* véredény- és szövet-elváltozások következnek 30 be. Ezért az „in vivo" fibrinolízis igen lénye­ges lépést képez a trombózisok gyógykezelése terén. Az olyanfajta termékek, mint a plazmin és a sztreptokináz jó eredményeket ígértek ugyan, 35 ezek azonban nem voltak egyértelműek és így az ilyen anyagok egyike sem váltja valóra a hatásos trombolitikus szerekkel szembeni ösz­szes követelményeket. Az I proteáz azonban olyan anyag,' amely antikoaguláns hatásossága 40 mellett erős proteolitos fibrinolitikus hatással is rendelkezik; ezzel a termékkel önmagában, vagy pedig a II proteáz és III proteáz egyikével vagy mindkettejével kombinálva igen jó ered­ményeket tudtunk elérni. 45 Az I és II proteáz, úgyszintén bizonyos mér­tékig a III proteáz; is gyorsan fel tudja oldani az emberi vagy állati eredetű fibrin-olvadéko­kat. Feloldják a plazmaolvadékokat is, ebben az esetben azonban kimutatható a szérum gátló 50 hatása. Ez utóbbi esetben tehát nagyobb meny­nyiségű enzimet kell alkalmazni ahhoz, hogy olyan gyors oldódást érjünk .el, mint szérum távollétében. Széleskörű kísérleteket végeztünk különösen 55 az I proteázzal; hatásos olvadék-feloldást és a véredények újbóli megnyílását tapasztaltuk. Különböző módszerek, pl. venográfia, a J133-tar­talmú fibrin-olvadékok csökkenő radioaktivi­tásának mérése, valamint a thrombus által el-60 zárt véredény közvetlen vizuális vizsgálata út­ján is kimutatható az olvadékok oldódása. Nyu­lakon, macskákon és kutyákon nagy kísérlet­sorozatokat végeztünk; a macskákon végzett kísérletek eredményeit az alábbi III. táblázat-65 ban foglaltuk össze. R

Next

/
Thumbnails
Contents