151420. lajstromszámú szabadalom • Eljárás proteolitikus enzimek előállítására

17 151420 III. táblázat 18 Venográfia útján kimutatott olvadék-oldódás. Az egyes csoportokban az állatok számát az összes állat számának százalékarányában fejeztük ki. Kezelés Idő órákban Teljes olvadék, átfolyás nincs Csökkent olvadék átfolyás nincs átfolyás van Nincs olvadék Ellenőrző csoport 3 6 48 100 100 100 I proteáz 1—4 mg/kg 80 25 0 8 15 0 12 60 40 Q 0 60 Hasonló eredményeket kaptunk más vizsgálati módszerek, valamint más állatokon végzett kísérletek, esetében is. Az I proteáz egymagában vagy II proteázzal való kombinációban mutatott fibrinolitikus aktivitása nagymértékben fokozható heparin hozzáadásával; a heparint a proteázokkal egyidejűleg, 2 mg/kg mennyiségben adjuk be. A heparin itt nem csupán antikoaguláns szerként hat, hanem valamely más, eddig nem tisztázott mechanizmus útján is .hatni látszik. A heparin hasonló hatását mutatták ki pl. heparin és plazmin kombinációja esetében is. A jelenség okát eddig nem sikerült az egyik esetben sem megtalálni. A gyakorlatban a proteázokat célszerű tehát heparinnal kombinációban alkalmazni, ha egyébként a heparin használata nincsen kontraindikálva. Az I proteáz, valamint az I, II és III proteázok kombinációi nem. a plazminogén-plazmin rendszer útján fejtik ki fibrinolitikus aktivitásukat és. ezért alkalmazásuk lényeges előnyt jelent az olyan termékekéhez viszonyítva, mint a plazmin, a sztreptokináz és az urokináz (ez utóbbi egy vizeletből elkülönített plazminogénaktivátor). A sztreptokináz és az urokináz hatása közvetve nyilvánul meg, a plazminogén plazminná való átalakítása útján. A olvadék feloldódása itt a plazmin oldó aktivitásának az eredménye, azé a plazminé, amely a fibrinszerkezeten közvetlenül adszorbeált plazminogénből képződött. A véráramban keringő plazmin egyáltalán nem, vagy csupán elhanyagolható mértékben mutat olvadék-oldó hatást. Valamely plazminogén-aktivátorral egy bizonyos ideig történő kezelés után a plazminogén teljés egészében átalakul plazminná, amelynek hatását a szérum-inhibitorok inaktíválják. A kezelés folyamán képződött olvadékok már nem tartalmaznak plazminogént és ezért aktivátorok beadásával már nem támadhatók meg hatásosan. Ez a körülmény hosszú ideig nehéz problémát okozott és nagyon megnehezíti az olvadékok hatásos leküzdését. Ha azonban I proteázt egymagában, vagy az I, II és III proteáz valamilyen kombinációját alkalmazzuk, akkor ezek a nehézségek kiküszöbölődnek és a plazminogént nem tartalmazó olvadékok is feloldhatók a proteázok által. Ezek az enzimek tehát nem. aktiválják a plazminogén-plazmin rendszert. 20 Az I,, II és III proteázt a szérum szintén gátolja ug5'an, de sokkal kisebb mértékben, mint a plazmint, tripszint vagy egyéb proteolitikus enzimeket; ez a tény igen nagy előnyöket biztosít ezeknek az enzimeknek a trombolitikus 25 szerekként való alkalmazása esetében. A proteázoknak a találmány értelmében történő alkalmazása során a jó eredmények eléréséhez szükséges proteáz-mennyiség nagymértékben függ attól, hogy mekkora a szérum-in-30 hibitorok koncentrációja a kezelendő egyénben. Ezt a koncentrációt szérum-elemzések alapján kell kiszámítani. Az enzimek beadása intravénásán történik és igen gondosan végzendő. A véráramban huzamosabb ideig fenntartott 35 proteolitikus aktivitás a vér különböző alkotórészeinek, bomlását okozhatja és ezáltal komoly zavarokra vezethet. (Ez a helyzet a plazminnal és sztreptokinázzal való kezelés esetében is fennáll.)' Ezért a proteázokat kis mennyiségek-40 ben kell alkalmazni; hatásukat így is kifejtik, valószínűleg azáltal, hogy a vérfehérjével reverzibilis komplexet képezve keringenek a véráramban, ez a komplex könnyen felhasad és , akkor a felszabadult enzimek a fibrin-mole-45 kulákhoz kötődhetnek, amelyek irányában az affinitásuk nagyobb. A legtöbb esetben kb. 2—4 mg I proteáz vagy ' ugyanilyen mennyiségű II proteázt is tartalmazó kombináció és 2 mg heparin az 1 kg test-50 súlyra számított adag helyes mértéke. A proteázok hatására vérnyomás-csökkenés nem tapasztalható és a testhőmérséklet növekedése is csak igen csekély mértékben lép fel. Ez az. utóbbi hatás az enzim-aktivitás következménye; 55 pirogén anyagok a felhasznált készítményben nincsenek'jelen. Az I proteáz önmagában vagy II proteázzal kombinálva „in vivo", nem csupán fibrinoliti-50 kus hatású, hanem határozott antithrombinhatást is mutat. A plazmin és a tripszin ezzel szemben nagyobb adagokban meggyorsítja a thrombinnak a prothrombinból való , képződését, aminek következtében fibrin-lerakódás ta§5 pasztaiható folytatólagosan és ez nágymérték-9