151369. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új szulfamid-származékok előállítására

151369 3 4 savas vagy sósavas közegben vas segítségével is redukálhatok. Aminocsoporttá redukálható csoportként a három vegyértékének egyikével a benzolgyűrűhöz kapcsolódó nitrilo-gyök is tekintetbe jöhet. Ebben az esetben a (II) általános képlet egy kétvegyértékű gyököt képvisel, amely egy középponti helyzetű azocsoport képzésével, még egy ugyanilyen gyökkel azobenzol-4,.4'-diszulfonamiddá kapcsolódik, amelyet azután a (III) vagy (IV) általános képletű pirimidin-származék 2 molekulájával reagáltatunk. A (III) általános képletnek megfelelő kiinduló anyagok előállítása pl. oly módon történhet, hogy 2,4,6-tríkIőr-pirímidínt 1 mól alkálifém-alkoholáttal reagáltatunk (III, Y = Cl), vagy 2,4-diklór-6-metoxi-pirimidint valamely alkáli fém-alkümerkapüddal hozunk reakcióba, majd a terméket a (III) képletnek megfelelő alkilszulfonil-vegyületté (Y = SCValkil) oxidáljuk, vágy pedig S-alkil-tiobarbitursavat valamely szervetlen savkloriddal reagáltatunk és a kapott 2-alkilLio-4,8-diklór-pirimidint valamely alkálifém-alkoholál 1 móljával hozzuk reakcióba, a kapott terméket pedig oxidáljuk (TIT. Y ------ SO.r-alkil). A (IV) általános képletnek megfelelő kiinduló anyagokhoz pl. oly módon juthatunk, hogy valamely 2,4-díkiór- ß-alkoxi-pirimidint valamely erre alkalmas oldószerben, pl. benzolban 1 mé)l trimetüaminnal reagáltatunk. A fentebb ismertetett eljárás egyik változata érteimében oly módon is előállíthatjuk az (I) általános képletnek megfelelő vegyületeket, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti (V) általános képletnek megfelelő vegyületet — amelyben X' egy aminocsoporttá átalakítható nitrogéntartalmú csoportot; jelent :— valamely, a csatolt rajz szerinti (VI) általános képletnek megfelelő helyettesített 2-aminopirimidinnel — amelyben R jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel — reagáltatunk savlekötőszer jelenlétében, majd az X' csoportot szabad aminocsoporttá alakítjuk át. Az (I) általános képletű új szulfanil-származékok belső vagy külsőleges alkalmazásra szolgáló, pl. Gram-pozitfv baktériumok, mint Staphylococcusok, Streptococeusok, Pneumococcusok, Escherichia coli, Klebsiella pneumoniae, továbbá Gram-negatív baktériumok, mint Salmonella typhi által okozott fertőzések gyógykezelésére alkalmas gyógyszerek készítésére használhatók fel. E vegyületek előnye, hogy orális alkalmazás esetén rövid idő alatt magas vérszintet eredményeznek és ennek ellenére huzamos ideig megmaradnak a kezelt szervezetben; szabad állapotban, valamint N-acetil-származékok alakjában is nagyfokú oldhatóságot mutatnak a 6 és 8 közötti fiziológiás pH-tartományban. Ezeket a vegyületeket megfelelő vivőanyagokkal kombinálva pl. tabletták, drazsék, végbélkúpok vagy szirupok, továbbá pl. hintőporok alakjában készíthetjük el, vagy pedig egy-egy adagnak megfelelő mennyiségben kapszulákba tölthetjük; adott esetben sók, pl. nátrium-, kálium-, lítium-, magnézium- vagy kalciumsók, vagy pedig szerves bázisokkal, mint etilaminnal, dimetilaminnal, dietilaminoetanollal, morfolinnal, etiléndiaminnal, aminoetanollal, dietilaminnal, dietanoláminnaí vagy trietanolaminnal képezett sók alakjában alkalmazhatjuk e vegyületeket; ezek a sók semleges vagy gyengén alkalikus kémhatásúak és vízben részben oldódnak, így vizes oldatok alakjában injekciók készítésére is felhasználhatók. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; e példákban a hőmérsékleti adatok Celsius-fokokban vannak megadva. 1. példa: a) 20,99 g 4,fi-diklór-2-metiltio-pirimidint 135 ml vízmentes metanolban oldunk, az oldathoz szobahőmérsékleten, keverés közben cseppenként hozzáadjuk 2,5 g nátrium 30 ml vízmentes metanollal készítet oldatát. Az. elegyet: szobahőmérsékleten éjjelen át keverjük, majd az oldószert vákuum alatt ledesztilláljuk. A maradékot éterrel extnaháljuk és az ét eres oldatot bepároljuk. 39—-41°-on olvadó kristályok alakjában kapjuk a 4-klór-ö-metoxi-2-rnetiltio-pirimidin t. b) 13,2 g fenli tioétert kb. 100 ml vízben szusznendálunk, a szuszpenzióba jéghűtés mellett feleslegben levő mennyiségű klórgázt vezetünk be, majd 45 percig állni hagyjuk. Ezután a csapadékot leszűrjük és benzol-hexán elegyből kristályosítjuk; 90—91°-on olvadó 4-klór-6-metoxi-2~metilszulfonil-pirimidint kapunk. c) 7,15 g fenti szulfonvegyületet 60 ml dimetilformamidban oldunk, majd 12,6 g szulfanilamid-nátriumot adunk hozzá és a kapott szuszpenziót éjjelen át keverjük szobahőmérsékleten. Ezután néhány óra hosszat 100° hőmérsékleten melegítjük az elegyet, utána pedig vákuum alatt bepároljuk. A maradékot nátriumkarbonátoldattal extraháljuk, a kivonatot megsavanyítjuk és ezután etilacetáttal exraháljuk. Az etilacetátos kivonatot szárítjuk, az oldószert elpárologtatjuk, a maradékot pedig vizes etán óllal eldörzsöljük. A képződött csapadékot aceton és hexán elegyéből átkristályosítjuk. Az így kapott 4-kIór-6-metoxi~2--szulfanilamido-pirimidin 163—165°-on olvad. 2. példa: 431 g szulfanilamidból és 100 g nátriumhidroxidból vizes oldatban szulfanilamid-nátriumot állítunk elő, ezt alaposan megszárítjuk, majd 700 ml dimetüformamidban szuszpendáljuk. A szuszpenzióhoz 179 g 2,4-diklőr-6--metoxi-pírimídint adunk, az egészet 1 óra hosszat szobahőmérsékleten, rnajd 2 óra hoszszat 40° hőmérsékletű fürdőben, 14 óra hosszat pedig 60° hőmérsékletű fürdőben keverjük. Ezután az oldószert nagyvákuumban ledesz-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2