151350. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés vastagság mérésére rádióaktív izotópok vagy röntgensugarak segítségével

151350 3 4 sága, illetőleg felületsúlya megegyezik, az erősítő nem kap vezérlést. Egyes ismert berendezéseknek, amelyek sugárzáskompenzációval dolgoznak, finoman állítható rekeszrendszerük van, amely a második sugárzó sugármenetében helyezkedik el. Ezáltal feleslegessé válik egy külön etalon behelyezése. Ehelyett csak az említett rekesszel a preparátum sugárzását az előre meghatározott sugárzási értékre kisebb vagy nagyobb mértekben le kell csökkenteni. Ismeretes továbbá olyan megoldás, amelynél több. például két, az előbbiekben leírt elvi kivitelű villamos- vagy sugárzás-kompenzációs szalagvastagságmérő berendezést kombinálnak differenciamérés céljára. Ezzel lehetségessé válik, hogy méréseket hajtsanak végre rétegelt szerkezeti anyagokon is. Ez például a viaszosvászon előállításánál érdekes, ahol lényeges. hogy a műanyagréteg vastagsága ne ingadozzék a hordozószöveten. Ilyen esetben egy szalagvastagságmérő berendezéssel csak a hordozőszövet vastagságát és egy másik vastagságmérő berendezéssel pedig a hordozószövet és a műanyagréteg együttes vastagságát ellenőrzik. A két mérési eredmény kivonása által az adott esetben a kizárólagosan érdekes felvitt réteg vastagságának ingadozásait, ez esetben a műanyagrétegnek a vastgaságingadozásait olvashatják le egy műszeren anélkül, hogy a hordozórétegnek a vastagságingadozásai a jelzést befolyásolnák. Ehhez mindenesetre az szükséges, hogy a két berendezés közül az egyiknek az érzékenységét folyamatosan, lehetőleg kényszerűen korrigálják. Ha például az első berendezésnek az érzékenységét kell korrigálni, akkor ennek a jelzését mindenkor egy tényezővel kell változtatni, illetőleg megfelelően szorozni. A gyakorlatban ennek a tényezőnek a megállapítása és beállíthatósága nehézségeket okoz. Ennek a tényezőnek az értéke csak a hordozóanyag súlyához képest elhanyagolhatóan vékony felvitt rétegeknél lesz 1 körül, úgyhogy az első szalagvastagságmérő berendezés — amely a hordozóanyag vastagságát méri —• az első szalagvastagságmérő berendezésnél elmarad. Ha ezután mindenkor változatlan értékű hordozóanyag és felvitt-réteg vastagságértékek méréséről van szó, ebben a különleges esetben csak egy meghatározott, egyszeri korrekciós tényező beállításra van szükség és ezt adott esetben, például már a készülékgyártó cég elvégezheti. Ha viszont folyamatosan változó vastagságú hordozóanyagokat és felvitt rétegeket kell mérni, ezt a tényezőt szükségből kísérletileg vagy erre a célra készített diagram segítségével kell megállapítani. A korrekciós tényezőnek ilyenfajta megállapítása azonban időtrabló és körülményes. Figyelembe kell venni azt is, hogy ilyen járulékos beállításra nincsenek külön szakemberek, hanem csak a kalander, vagy hengerek kiszolgáló személyzete áll rendelkezésre. Ilyen esetekben tehát fennáll az a veszély, hogy hibás beállítás és leolvasás történik és ezzel már elejétől fogva számolni kell, különösen akkor, ha a hordozóanyag és a felvitt réteg vastagságát gyakran változtatják és ezáltal a korrekciós tényezőt mindenkor utána kellene állítani, amit könnyen elfelejtenek. Az említett esetekben nincs biztosítva, hogy a hordozóanyag súlyingadozása ne befolyásolja az említett differenciamérés eredményét. így adott esetben könnyen előfordulhat a felvitt réteg olyan ingadozásait állapítják meg, amelyek egyáltalán nincsenek is, A találmány szerinti elrendezéssel különösen ezen hiányosságokat kívánjuk kiküszöbölni. Ezt azáltal érjük el, hogy mindkét vastagságmérő előírtérték-adójának mindenkori állásától függően egy ellenálláshálózat feszültségáttételi viszonyát csatolt állítótagok útján kényszerűen együtt változtatjuk és ez a változtatás a két berendezés közül az egyiknek érzékenységét a felvitt réteg felületsúly eltéréseinek mérése szempontjából korrigálja. A találmány szerinti elrendezés alkalmazásával feleslegessé válik a differenciamérő berendezések méréshatárának nemkívánt szűkítése, amit ez ideig nemigen lehetett kikerülni. Ugyancsak elmarad az érzékenységi tényezőnek külön beállítása a felvitt rétegvastagság változásainak pontos mérésére. Ezzel megszűnik az a veszély is, hogy az előírt érték változásánál ennek a tényezőnek újra való megállapítását és utánállítását hibásan végzik, vagy pedig teljesen elfelejtik. Természetesen ezáltal ilyen berendezések megbízhatósága nagymertékben emelkedik. Emellett járulékosan beállítási és átállítási időt is nyerünk. A találmány tárgyát rajz alapján kiviteli példán ismertetjük részletesebben. Az 1. ábra egy lehetséges ismert sugárintenzitás-konipenzációs mérés elvi vázlata. A 2. ábra blokk-kapcsolásban ábrázolja a találmány szerinti érzékenység-korrekcióval ellátott differenciaméro berendezésnek elvi működésmódját egy első szalag vastagságmérő berendezésnél. A 3. ábra a korrekciós tényező beállítására szolgáló különleges beállítótagot ábrázolja, míg a 4. ábra a korrekciós tényező beállítására szolgáló mérőkészüléket mutatja. Amint az 1. ábrában látható, az 1 sugárforrás kiinduló sugárzás ismert módon keresztülhatol a 2 mérendő anyagon és 3 sugárzásdetektorba jut. Az ide bejutó sugárzásintenzitástól függően és ezzel a mérendő 2 anyag • vastagságától, illetőleg felületsúlyától függően gyenge áramot vált ki, amely a 4 munkáéi] enáláson folyik keresztül és eközben ezen feszültségesést kelt. Az utánakötött 5 potenciométeren a 6 feszültségforrásból beállítható feszültség lehet, amely • a 3 sugárzásdetektor által keltett áram következményeként a 4 munkaellenálláson keletkező feszültséggel szembe van kapcsolva. Ezáltal csak a két 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2