151350. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés vastagság mérésére rádióaktív izotópok vagy röntgensugarak segítségével

5 feszültség különbsége jut az utánuk csatlakoztatott 7 erősítőre. Az 5 potenciaméter előírtérték-adóként szolgál. A rajta levő feszültség a tulajdonképpeni mérés előtt szabályozható és ezt úgy választjuk meg, hogy amennyiben a mérendő 2 anyag vastagabb vagy vékonyabb, mint a szükséges előírt érték, akkor feszültségkülönbség keletkezik, amelynek nagysága az eltérés mértékét adja és polaritása mutatja, hogy a mérendő 2 anyag vastagabb vagy vékonyabb, mint az előírt érték. A 8 feszültségforrás látja el a 3 sugárzásdetektort a szükséges üzemi feszültséggel. A 2. ábra a találmány szerinti differenciamérő berendezés egy lehető kivételét mutatja. Az 1 sugárforrásból kiinduló sugarak áthaladnak a mérendő 2 anyag hordozórészén, amelynek meghatározott í'eíületsúlya van és ezután a 3 sugárzásdetektorba jutnak. A 8 feszültségforrás szívóhatása következtében előálló áram a 4 munkaellenálláson feszültség'esést kelt, amelyet az előírt értéket beállító 5 • potenciornéterről és a járulékos 8 feszültségforrásról levett feszültség kompenzál az esetben, ha az előírt érték és a tényleges érték pontosan megegyezik. Különben a 7 erősítőre differenciafeszültség jut. A 7 erősítőnek például VL erősítése van. A ^ második szokásos szalagvastagságmérő berendezés 9 sugárforrásának sugárzása a 2 mérendő anyag mindenkori felületsúlyú hordozórészén, valamint felvitt 10 rétegen is keresztülhatol. A 2 mérendő anyag hordozórészének a felvitt 10 réteggel való bevonását 11 henger végzi. A 12 sugárzásdetektorban azután a maradék sugárzással arányos áram keletkezik a 17 feszültségforrás szívóhatása következtében. Itt a 4 munka ellenállásnak megfelelő 13 munkaellenálláson keletkező feszültségesés az előírt érték beállítására szolgáló 14 potenciométer és 15 feszültségforrás segítségével kompenzálódik az esetben, ha a mérendő 2 anyag hordozórészének és a rá felvitt 10 rétegnek 'felületsúlyösszege az előírt teljes felületsúlynak megfelel. Különben a 16 erősítőre differenciafeszültség jut. Legyen ennek a 16 erősítőnek erősítése például V2

. A találmány értelmében az össz-mérési eredménynek képzése nem a mérési eredmények egyszerű kivonása útján jön létre, hanem a két kimenő jal közül az egviket — jelen esetben például az első berendezésnek a jelét - • folyamatosan - korrigáljuk, mielőtt, a kimenő jelek különbségértékét a 19 mérőműszerre vezetjük. Ha az első mérőberendezés Vi erősítése a második mérőberendezés V2 erősítésévei megegyezik, az elsőnek teljes munkaellenállása (a 4 munkaellenállás --[-5 potenciométer ellenállásának egy része) megegyezik a második m eroberen dezés telj es munkaellenállásával (13 munkaellenállás + 14 potenciométer ellenállásának egyrésze) és végül két sugárdetektor, azaz a 3 sugárzásdetektor és a 12 sugárzás-1350 6 detektor kimenő árama mérendő anyag nem léte esetén egymással megegyezőre vannak választva, akkor az első berendezés mérési érzékenységének korrekciós tényezője a máso-5 dik berendezés előírt értékadója feszültségének és az első berendezés előírt értékadója feszültségének hányadosából adódik: »-' hordozó+felületréteg felületsúly az 5 és 6 ellenállásokon 10 . , TT , ^ hordozó felületsuly a 14 es 15. ellenállásokon A találmányi gondolat megvalósítására tehát a differenciáméra berendezés első szalagvas-15 tagságmérő készülékét olyan 18 hálózattal kell kombinálni, amely ezt a kívánt függőséget szolgáltatja. A találmány értelmében a korrekciós tényező beállítását mindkét készülék adott értékfeszültségeivel, illetőleg az adott 20 értékek előzetes megválasztásával kötjük össze. Erre a célra a 3. ábra szerinti különleges ellenállást alkalmazunk, amely közös 20 ellenálláspályán két 21 és 22 csúszóérintkezőt tartalmaz, amelyek egymástól függetlenül a 20 25 ellenálláspálya két vége között tetszőlegesen állíthatók. Ezzel a 18 hálózat (2. ábra) 23 bemenetén levő feszültségnek a 24 kimenetén levő feszültséghez való viszonya a 21, 22 csúszóérintkezők állásától függ. Ha most a 21 30 csúszóérintkezőt az előírt értékadó 14 potenciométer csúszkájával (2. ábra) mechanikusan összekötjük és a másik előírt értéket adó 5 potenciométer csúszkáját pedig a 22 csúszóérintkezővel kötjük össze mechanikusan, akkor 35 elvben a követelményeknek megfelelő kényszerfüggőség jön létre a két berendezés kimenőfeszültségének részfeszültségei és a két készülék előírt értékei között. A 23 bemeneten levő feszültségforrás ter-40 helése azonban nem állandó, minthogy ezt a 2,2 csúszőérmtkező mindenkori állása határozza meg. Ezt a hátrányt a 4. ábra szerinti elrendezéssel küszöböljük ki. Itt a 3. ábra szerint eddig közös 20 ellenállást felbontottuk 45 két azonos nagyságú 20' és 20" ellenállásra. Most a 20' és 2:0" ellenálláspályák két azonos, változtathatőan szabályozható ellenálláshoz tartoznak. Mindegyik ellenálláspályának két 21' és 21", illetőleg 22' és 22" csúszóérint-50 kezője van és ezek egymás akadályozása nélkül az ellenálláspálya egyik végétől a másikig szabadon állíthatók. A 21' és 21", illetőleg 22' és 22" csúszóérintkezők egymással mereven össze vannak kötve és mindegyik 21' és 21", 55 illetőleg 22' és 22" csúszóérintkezőpár csak azonos irányban és azonos mértékben állítható el alkalmas párhuzamos vezetés segítségével. Mint már a 3. ábra kapcsán említettük, a 21' és 21" csúszóérintkezők az előírt értékadó 14 gg potenciométerrel (második berendezés) és a 22' és 22" csúszóérintkezők az előírt értékadó 5 potenciométerrel (első berendezés) vannak összekötve. A 25' és 25" állandó ellenállások villamos ellenállása azonos értékű. A 4. ábra fic szerinti elrendezésben a 23 bemeneten levő