151271. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hidrogén és éghető hidrogéntartalmú gázok és gőzök levegőbeni jelenlétének megállapítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1962. V. 11. (GA—649) Olaszországi elsőbbsége: 1961. VIII. 03. Közzététel napja: 1963. X. 23. Megjelent: 1965. V. 01. 151271 Szabadalmi osztály: 42 1 4 Nemzetközi osztály: G 01 n Decimái osztályozás: Feltaláló: Bacilieri Elio mérnök, Bologna, Olaszország ' Tulajdonos: Gasdetector S.p.A. cég, Bologna, Olaszország Eljárás és berendezés hidrogén és éghető hidrogéntartalmú gázok és gőzök levegőbeni jelenlétének megállapítására A találmány egy eljárásra vonatkozik a hid­rogén és éghető hidrogéntartalmú gőzök vagy gázok légköri levegőbeni jelenlétének megálla­pítására, vagy más gázvizsgálatokra, melyeknél a vizsgálandó levegőt egy égési csőben egy izzó 5 elektromos ellenálláson és egy oxidáció katali­zátoron vezetjük át úgy, hogy a hidrogén és az éghető hidrogéntartalmú alkotók vízképző­dés mellett elégnék. Az eljárás elsősorban szén­hidrogének (metán, etán, propán, bután, ben- 10 zin, benzol, acetilén vagy hasonlók) alkoholok, aldehidek vagy ketonok (metil-etilalkohol, ace­ton vagy hasonlók) kénhidrogén vagy hasonlók megállapítására alkalmazható. Ismeretesek olyan gázszivárgás vizsgáló ké- 15 szülékek, melyek afoszarbeiós jelenségen ala­pulnak. A keresett gázkomponenst e készülé­keiknél speciális folyadékban abszorbálják, mely azután további fizikai mérésnek lesz alá­vetve. Ezen berendezéseknek megvan az a hi- 20 bájuk, hogy nagyon szűk érzékeléstartomány­ban reagálnak. Az abszorbciós folyamatnál ui. nagyon nehéz, gyakorlatilag szinte lehetetlen, a vizsgált levegő minden éghető hidrogéntar­talmú komponensét kémiai reakcióval ugyan- 25 azon folyadékban abszorbálini és ezt követően fizikai vizsgálattal meghatározni az éghető hidrogéntartalmú gázok összességét. E beren­dezések tehát nem használhatók kellő bizton­sággal robbanásvédő eszközként, amikor a le- 30 vegőben levő éghető hidrogéntartalmú gázok összmennyisége a mérvadó. Ismeretesek olyan eljárások is. melyek a vizsgált levegő éghető anyag tartalmának el­égetésével működnek. Az éghető anyag tartal­mat itt az égéskor előálló hőmérséklet alapján állapítják meg. Ezen eljárások — különösen kis gázszennyeződés esetén — nem adnak ki­elégítően pontos eredményt. A mérési ered­mény pontossága függ a környezet hőmérsék­letétől és az elégetéshez használt elektromos fűtőellenállás saját hőfokától is. A fűtőellen­állás saját hőfoka viszont az áramerősség vagy feszültség ingadozásával változik. Végül ismeretes még olyan eljárás, ahol az éghető hidrogéntartalmú gázok közelítő meny­nyiségi meghatározására a keletkező vizet hasz­nálják fel oly módon, hogy a vízgőztartalmú égésterméket egy hűtött tükörre fújják, melyen a vízgőz kondenzálódik. A tükör hőmérsék­letének mérésével határozzák meg a harmat­pontot, melyből azután az égéskor keletkezett vízmennyiséget állapítják meg. A találmány szerinti megoldásnál az ellen­őrizni kívánt környezet gáz- vagy gőztartalmát alakítjuk át a neki megfelelő elektromos ér­tékre. Ez az elektromos jel felerősítve közvet­len működtethet egy kapcsoló relét, riasztást vagy vészkioldót. Az éghető gáz vagy gőz oxidációs folyamatából keletkezett vízgőzt a 151271

Next

/
Thumbnails
Contents