151189. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyászati hatású kinolizin-származékok előállítására

ÍS1189 Í5 16 VI. táblázat VII. reakcióvázlat szerint előállított 2-piperidon vegyületek R3 Rí Ro Op. C° 3-indolil metil H 174—178 3-indolil fenil H 155—156,5 3,4-dimetoxifenil metil H olaj 3,4-dimetoxifenil fenil H 122,5—123,5« C) Eljárás helyettesített piperidon származékok gyűrűzárására kinolizinum vegyületekké A reakciófolyamatot a VIII. reakcióvázlaton szemléltetjük. A gyűrűzárásra a Bischler—Napieralski re­akciót használjuk fel. Példaképpen az 1,2,3,4,­-6,7-hexahidi<o-2-metil-12H-indolo(2,3-a)kiinolizi­niumjodid vegyület előállítását ismertetjük alábbiakban. 15 g H2-[3-indolil]etil) - 4-metilpiperid - 2-on vegyületet 40 ml toluolban oldunk és vissza­csepegő hűtő alatt 55 ml foszforoxikloriddal 1.5 órán át hevítjük. A felhasznált oldószert és reagenst, egymást követően, vákuumban való desztillálás útján eltávolítjuk. A mara­dékot butanol-kloroform elegyben feloldjuk. 15 Az oldatot telített vizes nátriumkloriddal mossuk és szárítjuk. Az oldószereket desztillálással eltávolítjuk, a maradékhoz kevés acetont adunk. A kvaternér­klorid vegyület kikristályosodik és szűréssel 20 elkülöníthető. 16 g l,2,3,4,6,7-hexahidro-2-metil-12H4ndolo­-(2,3-a)kmoliziniumkloridot kapunk, amelynek op.-ja 190^-200 C°. A kapott vegyület igen higroszkópos és en-25 nek folytán a megfelelő jodiddá alakítjuk át. Az átalakítást úgy végezzük, hogy 1,5 g klo­ridot etanolban oldunk és az oldathoz tömény nátriumjodid oldatot adunk. A kvaternér jodid kikristályosodik és víz 30 hozzáadása után kiszűrhető. 1,6 g (81%) kívánt vegyületet kapunk, amely bomlás közben 270—275 C-on olvad. VII. táblázat VII. reakcióvázlat szerint előállított kvaternér kinolizinium sók Ra Rí Ro Op. C° 3,4-dimetoxibenzo metil H 190—194 indolo metil H 270—275 3,4-dimetoxibenzo fenil H 110—120 indolo fenil H 260—270 D. Eljárás kvaternér kinolizinium sók redukálására kinolizin vegyületekké A reakciófolyamatot a IX. reakciótáblázaton szemléltetjük. A kinolizinium vegyületek kettős kötése kü­lönböző módon redukálható. A redukcióval a molekulában újabb aszimmetrikus szénatomot alakítunk ki, ily módon két izomer (eis és trans) képződése várható. A íedukálószertől függ az, hogy melyik izomer vegyület képző­dik. Hasonló redukciók esetében, pl. a dehidro­reszerpin és dehidrojohimbán vegyületeknél, a kutatók nagy figyelmet fordítottak a redukciós termék és redukciós szer közti összefüggésre. Mivel a találmány szerinti vegyületek bizo­nyos hasonlóságot mutatnak a reszerpinhez és j ohimbánhoz, különösképpen amennyiben az 50 55 60 65 indolokinolizin vegyületekről van szó, feltéte­lezhető volt az, hogy hasonló szerkezeti válto­zások hasonló eredményt vonnak maguk után ez esetben is. Ez a feltételezés infravörös színképelemzés útján bebizonyítható. Másik módszer a feltételezés helyességének bebizonyítására a keverékolvadáspontok meg­határozása, amikor olyan vegyületek keverék­olvadáspontjait vonjuk vizsgálat körébe, ame­lyek azonosak, de különböző eljárással készül­tek. 52 g l,2,3,4,6,7-hexahidro-2-metil-12H-indolo­-i(2,3-a) kinoliziniumkloridot gyenge melegítés közben etanolban oldank. Az oldatot 75 ml vízben oldott 18 g nátriumkarbonáttal meg­lúgasítjuk. Majd 75 ml vízben oldott 18,1 g nátriumbórhidridet csepegtetünk hozzá V2 óra 8

Next

/
Thumbnails
Contents