151155. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénhidrogén-elegyek hidrogénezésére
151155 gául célszerűbben a gőzzel krakkóit benzin egy szűk frakcióját használjuk. így tehát a találmány tárgya elsősorban olyan eljárás, amelynek során a nyers gőzzel krakkóit benzinből desztilláció útján a molekulánként túlnyomórészt 6—8 szénatomot tartalmazó szénhidrogénekből álló frakciót kinyerjük, majd ezt a túlnyomórészt aromás szénhidrogénekből és monoolefinekből, kisebb részben pedig gyantaképző alkotórészekből álló szénhidrogén-frakciót felemelt hőmérsékleten, hidrogén jelenlétében valamely hordozóra felvitt nikkelkatalizátorral hozzuk érintkezésbe, amely az adott reakciókörülmények között a nikkelt nagyobbrészt elemi alakban tartalmazza, ezáltal a gyantaképző alkotórészeket legalábbis nagyrészt elroncsoljuk, majd az eljárás olefin-eltávolító szakaszában a kapott terméket vagy ennek egy frakcióját felemelt hőmérsékleten, hidrogén jelenlétében egy hidrogénező katalizátorral hozzuk érintkezésbe, ami által a monoolefineket legalábbis nagyrészt paraffinokká alakítjuk át, majd kinyerjük az aromás szénhidrogéneket. Kívánt esetben a gőzzel krakkóit nyers benzint közvetlenül vethetjük alá a nikkel-katalizálorral való kezelésnek, a fent említett szűk frakció előzetes elkülönítése nélkül. A találmány kiterjed tehát az olyan eljárásra is, amelynek során a gőzzel krakkóit nyers benzint, amely túlnyomórészt aromás szénhidrogéneket és monoolefineket, kisebb részben pedig gyantaképző alkotórészeket tartalmaz, felemelt hőmérsékleten, hidrogén jelenlétében valamely hordozóra felvitt nikkelkatalizátorral hozzuk érintkezésbe, amely az adott reakciókörülmények között a nikkelt nagyobbrészt elemi alakban tartalmazza; ezáltal a gyantaképző alkotórészeket legalábbis nagyrészt elroncsoljuk, majd az eljárás olefineltávolító szakaszában a kapott terméket vagy ennek egy frakcióját felemelt hőmérsékleten, hidrogén jelenlétében egy hidrogénező katalizátorral hozzuk érintkezésbe, ami által a monoolefineket legalábbis nagyrészt paraffinokká alakítjuk át, majd kinyerjük az aromás szén-! hidrogéneket. A gőzzel krakkóit benzint — amennyiben ez kívánatos — előzőleg egy , enyhe hidrogénező kezelésnek is alávethetjük, hogy így a desztilláció előtt a gyantaképző alkotórészek egy részét eltávolítsuk, majd a desztilláció útján kapott szűk frakciót visszük a második hidrogénezési műveletbe, a nikkel-katalizátor jelenlétében, hogy a visszamaradt gyantaképző alkotórészeket most már teljesen eltávolítsuk. Az eljárás egyik célszerű kiviteli módja esetében e két hidrogénezési művelethez a hidrogént külön-külön tápláljuk be; ezáltal megkönnyítjük a reakció lefolyásának szabályozását. Ebben az esetben a hidrogént mindkét hi drogénező-szakaszba a sztöchiometrikus szükségletet némileg meghaladó mennyiségben tápláljuk be. Így a betáplált szénhidrogén-elegyet a gyantaképző alkotórészek elbontásához sziöchicmetrikusan szükséges mennyiségnél valamivel több hidrogénnel keverve vezetjük a nikkel-katalizátorra. Ha azonban a nikkelkatalizátorra vezetett elegy lényeges mennyi-5 ségű hidrogénfelesleget tartalmaz, alacsonyabb reakciőhőmérsékletre van szükség, mint olyan esetekben, amikor a jelenlevő hidrogén menynyisége megközelítően megegyezik a gyantaképző alkotórészekkel való reagáláshoz sztöchio-10 metrikusan szükséges mennyiséggel. Kívánt esetben a két hidrogénezési művelethez szükséges teljes hidrogénmennyiséget már hozzáadhatjuk a nikkel-katalizátor felett elvezetésre kerülő széahidrogén-elegyhez és az 15 e műveletből kapott terméket a jelenlevő hidrogénfelesleggel együtt vezethetjük tovább az olefin-eltávolítási művelet katalizátorához. Az eljáráshoz felhasználásra kerülő nikkelkatalizátor előállítása és aktiválása bármely 20 ismert és az adott körülmények között célszerű módon történhet; az alább leírt három ilyen módszer csupán a lehetséges eljárásmódok példaképpeni szemléltetését célozza. a) A katalizátort impregnálási módszerrel 25 vihetjük fel a hordozóanyagra oly módon, hogy valamely nikkelsót, pl. nikkelnitrátot vízben oldunk és a hordozóanyagot ezzel a vizes oldattal átitatjuk. A hordozóanyagot célszerűen szemcsézett vagy tablettázott, vagy pedig 30 egyéb alaktestekké formált alakban alkalmazzuk; a hordozóanyag szemcséket, bármely kívánt méretben készíthetjük a megőrölt hordozóanyagból. Az átitatás után a katalizátort megszárítjuk; ebben az állapotban a nyers ka-35 talizátor hosszú ideig tárolható romlás nélkül. Felhasználás előtt a katalizátort hevítés útján aktiválni kell a jelenlevő nikkelsó elbontása céljából; nikkelnitrát alkalmazása esetén ez kb. 50í)—550 C° hőmérsékleten történhet, amikor 40 is a nikkel oxiddá alakul át. A nikkeloxid fém-nikkellé való redukálása útján történő végső aktiválás hidrogénáramban vagy valamely hidrogéntartalmú gáz áramában folytatható le, 150 C° és 600 C° közötti hőmérsék-45 léten, a légköri nyomástól kb. 14 atm túlnyomásig terjedő nyomás alatt. A kezelés tartama a kezeléshez alkalmazott hőmérséklettől függ. Szépiolit-hordozóra felvitt katalizátorok esetében célszerűen 16 órai kezelést alkalmazó zunk 500 C° hőmérsékleten, légköri nyomás alatt; a szepiol.it azonban nem szenved semmilyen károsodást abban az esetben sem, ha a katalizátort 600 C°~ot meghaladó hőmérsékletre hevítjük. 55 b) Elkészíthetjük a katalizátort oly módon is, hogy száraz nikkelformiátot összeőrlünk a porított katalizátor-hordozóval, majd a keverékei tablettázzuk. Ennek a módszernek az az előnye, hogy az olyan sók, mint a nikkelgg formiát, nem-oxidáló légkörben, pl. valamely közömbös gáz vagy hidrogén áramában, 150 C° és 3öQ C° közötti hőmérsékleteken kezelve közvetlenül nikkellé redukálódik, anélkül, hogy közbenső termékként nikkelcxid keletkeznék. $5 250 C° hőmérsékleten történő kezelés esetén a 2
