151120. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új szteroidok előállítására
151120 13 A 2a. és 2b. példákban leírtuk a találmány eme részének egy kivitelezési módját. Ezekben a példákban ismertetjük a XVII és XIX képletű vegyületek előállítását. A IV általános képletű és az előbb említett eljárásokkal kapott vegyületek kiválóan alkalmasak olyan vegyületek előállítására, amelyeknél a szterolváz 17-helyzetében egy acetilcsoport és egy hidrogénatom van. Ezek a vegyületek újak, és a szakirodalom nem írja le őket. Ezek a vegyületek különleges fiziológiai hatásukkal tűnnek ki. Nevezetesen említést érdemel a hormonszerű hatásuk. A találmány ezeknek az anyagoknak előállítási eljárására vonatkozik. A találmány e részének értelmében új szteroidok olyképpen állíthatók elő, hogy a IV általános képletű vegyületeket: mely képletben az R4 R 2 , QIV és Q v az előzőkben ismertetett jelentésű, a VI általános képlettel jellemezhető vegyületekké oxidáljuk: Az előállítás olyképp történik, hogy a IV képlet szerinti vegyületeket mérsékelten oxidáló körülmények között oxidáljuk oly módon, hogy a 17 szénatomon levő oldaláncban csak részleges lebontás menjen végbe. Erre alkalmas oxidálószerek az ózon, krómtrioxid, nátrium- vagy kálium- vagy ammóniumdikromát, káliumpermanganát. Az oxidálás ózonnal rendszerint semleges közegben megy végbe, a többi fent említett anyaggal való oxidálás azonban történhet mind savanyú, mind pedig lúgos közegben is. A reakció hőmérséklete előnyös módon aránylag alacsony, azaz —TOO és +100 C° között van. Az ózonnal végzett oxidáláshoz rendszerint alacsonyabb reakcióhőmérsékletet alkalmazunk, mint az egyéb ,fent említett anyagokkal végzett oxidálás esetén. A szokásos reakcióhőmérséklet az ózon alkalmazása esetén —100 és +30 C° között, előnyösen —80 és +10 C° között van. A reakció hőmérséklete a többi oxidálószer alkalmazása esetén valamivel magasabb, pl. —20 és +100 C° között, előnyösen —10 és +30 C° között lehet. A továbbiakban, az enamin hidrolízisének elkerülése céljából, ajánlatos az oxidálandó anyagot lassan, kis részletekben hozzáadni az oxidáló anyaghoz, vagy pedig az oxidációt olyképp végezni, hogy nem oxidálódó hígítószert alkalmazunk. Ilyen hígítószerként elsősorban és előnyösen oxidációnak ellenálló alifás vagy aromás vegyületek jöhetnek számításba, így pl. petroléter, ligroin, benzin, benzol, toluol, mezitilén. A továbbiakban igen jól alkalmazhatók még a halogénezett, rövidebb szénláncú alifás vagy aromás szénhidrogének, mint például a metiléndiklorid, etiléndiklorid, kloroform, széntetraklorid vagy monoklórbenzol. Az oxidáció végbemehet mind homogén, mind pedig heterogén közegben. Az oxidálandó vegyület jelen lehet mind oldott, mind pedig szuszpendált állapotban. Abban az esetben, ha az oxidá-14 landó vegyületek szuszpendált állapotban vesznek részt a reakcióban, oldó közegként előnyösen valamely poláris oldószert, pl. vizet alkalmazunk. Ügy is eljárhatunk, hogy az oxi-5 dálandó anyagot az előbb említett szerves szénhidrogének egyikében oldjuk,az oldathoz azután hozzáadjuk a szilárd oxidálószer vizes oldatát. 10 A krómtrioxidos oxidáció végbemehet lúgos, semleges vagy savanyú közegben. A reagálóanyag lúgossága pl. úgy is biztosítható, hogy a reagáló komponensek keverékéhez valamely tercier nitrogénbázist, pl. piridint, kollidint, 15 piperidint, kinolint, dietilanilint, dimetilanilint stb. adunk. Ha a reakció savanyú közegben játszódik le, akkor ehhez előnyösen ecetsavat vagy pedig valamely folyékony rövidebb szénláncú alifás 20 karbonsavat vagy karbonsav keveréket, pl. propionsavat, vajsavat, valériánsavat, kapronsavat, önantsavat, kaprilsavat izovaj savat stb. alkalmazhatunk. A reakció lejátszódhat azonban valamely szervetlen sav, előnyösen kénsav 25 jelenlétében is. Ha az oxidációs lebontást kálium-, nátriumvagy ammóniumdikromát alkalmazásával végezzük, kívánatos, hogy a reakcióközeg savanyú legyen. Ez előnyösen úgy érhető el, hogy 30 kénsavat vagy ecetsavat adunk hozzá. A káliumpermanganátos oxidáció vágbemehet lúgos, semleges vagy savanyú közegben; a reakció körülményei ennél ugyanolyanok lehetnek, mint fentebb a krómtrioxiddal végzett 35 oxidációnál ismertettük. Mivel ózonnal az oxidáció kvantitatív módon végbemegy, ajánlatos, hogy az oxidálandó anyagot tartalmazó folyadékon ne vezessünk nagyobb mennyiségű ózont keresztül, mint 40 amennyi a kívánt oxidáció eléréséhez szükséges. Az említett többi oxidálószerrel végzett oxidáció esetében az oxidálószert kis feleslegben lehet alkalmazni. Az oxidálandó vegyület koncentrációja tág 45 határok között változhat. Jó eredmény érhető el akkor, ha a kiinduló anyag 0,1—20 súlyszázalékban, előnyösen pedig 1—10 súlyszázalékban van jelen a reakcióközegben. A fent említett szilárd oxidálószerekke! végzett oxi-50 dáció után keletkezett anyag a reakciókeverékéből a szokásos módon elválasztható. Ha az oxidálószert feleslegben alkalmaztuk, kívánatos ezt megfelelő mennyiségű rövidebb szénláncú alifás alkohollal, pl. metilalkohóllal vagy 55 etilalkohollal redukálni. Ekkor a reakciókeveréket vízbe öntjük, ezután valamely szerves oldószerrel extraháljuk, és a keletkezett ketont ily módon gyakorlatilag tiszta állapotban elválasztjuk. Ózonnal végzett oxidáció esetén 60 az elsődlegesen keletkezett oxidációs terméket (egy ózonid) el kell bontani. Az elbontást végezhetjük redukáló- vagy oxidálószer alkalmazásával. Redukálószerként alkalmazható pl. cinkpor ecetsavban vagy vaspor kénsavban, 65 továbbá alifás aldehidek, mint például formal-7
