151113. lajstromszámú szabadalom • Gyorsbeállító automata

151113 pillanatra zárja a 10 kapcsolót. Ekkor az 5 erősítő kimenetén megjelenő nagy feszültségkülönbség hatására a 7 jelfogó meghúz, és meghúzott állapotban marad mindaddig, amíg az erősítő kimenetén a feszültségkúlönbség nagyobb, mint a jelfogó elengedési feszültsége. A 10 kapcsoló ezalatt már nyitva lehet, mert a 7 jelfogónak egy vele párhuzamos kontaktusa meghúzott állapotban zárva van. A 12 ponton a 13 mozgató egységben levő tengelykapcsolók meghúzó mágneseinek vezérlésére ill. táplálására alkalmas tápfeszültség van jelen, amely az erősítő kimenetén megjelenő feszültségkülönbség hatására meghúzott állapotban levő 11 jelfogó kontaktusán keresztül a fenti üzemviszonyok mellett eljut a 7 jelfogó további kontaktusaihoz, melyeken keresztül a 7 jelfogó meghúzott állásában a gyors mozgatást, elengedett állásában pedig ezzel szemben a lassú mozgatást átvivő tengelykapcsoló elektromágnesét gerjeszti. Az ábrán a 13 mozgató egységnek az 1 szerkezeti részre gyakorolt mozgató hatását szaggatott vonallal szimbolizáltuk. Mindebből látható, hogy a gyors mozgatásnál, amikor a 7 jelfogó meghúzott állapotban van, a beállítani kívánt és a pillanatnyi helyzet közti különbségre jellemző és a 4 kefe és a 6 pont közt mérhető feszültségkülönbség a 8 és 9 ellenállások által alkotott feszültségosztón leosztva kerül az 5 erősítő bemeneti pontjaira, ezzel szemben a lassú mozgatásnál, amikor a 7 jelfogó nyugalmi helyzetben van, a 4 és 6 pontok közti feszültségkülönbség teljes egészében a differenciálerősítő bemenetére jut. Világos, hogy ez utóbbi esetben az érzékenység nagyobb, azaz az érzékenység küszöbe kisebb, ami a példaképpen!, 2a. ábra szerinti kivitelnél azt jelenti, hogy a pillanatnyi és a beállítani kívánt helyzet között az a különbség, amelynél a 11 jelfogó elengedése által a lassú mozgatás lekapcsolódik, kisebb, mint az, amely mellett még a 7 jelfogó éppen meghúzott állapotban van, illetve amely mellett a meghúzott állapotú 7 jelfogó elenged, és ezáltal a gyors mozgatás helyett a lassú mozgatás kapcsolódik be. A fent leírt működés biztosítására a 7 és a 11 jelfogókat úgy kell megválasztani, hogy az 5 erősítőnek az a kimenőfeszültsége, amely mellett a 7 jelfogó elenged, nagyobb legyen, mint az, amely mellett a 11 jelfogó elenged. Továbbá szükséges, hogy a 6 pontra a beállítani kívánt helyzetre jellemző feszültséget szolgáltató eszköz ne tartsa sokáig zárva a 10 kapcsolót. Célszerű, ha a 10 kapcsoló zárása csak annyi ideig tart, amennyi a 7 jelfogó meghúzásához szükséges. Ha egy új beállítás kezdetén a 4 kefe és a 6 pont közti feszültség olyan kicsi — azaz az új beállítani kívánt helyzet csak olyan keveset tér el az előzőtől, hogy a 7 jelfogó a meghúzása után már el is enged, szükséges, hogy a 10 kapcsoló ez időpontra már ne legyen zárva, mert ellenkező esetben működési biztonytalanság áll elő. Ha a beállítani kívánt helyzet ill. érték és a pillanatnyi közötti különbség egy-egy új beállítás kezdetén egyes esetekben az egyik, más esetekben a másik irányába esik, akkor előre-5 hátra mozgatás szükséges. Az irány érzékelésére a 2a. ábrán bemutatott kapcsolást még egy, az 5 erősítő kimenetéhez kapcsolt 2b. ábra szerinti 14 polarizált jelfogóval egészítjük ki. A 14 jelfogó A és B mozgó érintkezőihez köt-10 jük a 7 jelfogónak eddig a 13 mozgató egység tengelykapcsolóihoz kötött A, B kontaktusait, a 14 jelfogó C, D, E, F nyugvó érintkezőit pedig pl. az 1. ábra szerint kivitelezett mozgató egységben a 2, 8, 15 és 19 tengelykap-15 csolók elektromágneseihez kapcsoljuk úgy, hogy a 14 jelfogó egyik állásában a gyors és lassú előremozgatást, másik állásában a hátramozgatást kapcsoló mágnesek legyenek összekötve a 7 jelfogó megfelelő kontaktusain keresztül a 20 12 ponthoz kapcsolt tápfeszültséggel. A 14 jelfogót olyan polaritással kell az 5 erősítő kimenetére kapcsolni, hogy a 4 kefe és a 6 pont közti feszültségkülönbségnek megfelelő irányban az 5 erősítő kimenetén megjelenő 25 feszültségkülönbség hatására meghúzott helyzetben a bekapcsolódó tengelykapcsoló által a 13 mozgató egységen keresztül az 1 szerkezeti elemre, valamint az erre erősített 4 kefére átvitt mozgás a 4 és 6 közötti feszültségkü-3Q lönbséget csökkentse. Az 1. ábrán ismertetett példaképpeni kivitelen kívül más elrendezésű fogaskerekekkel és tengelykapcsolókkal is megoldható a forgásirány és a forgássebesség átkapcsolása, Például 35 egy másik megoldás az, hogy a tengelykapcsolók azonos forgássebességű tengelyhez kapcsolnak, azonban a tengelykapcsolók és a beállító — hajtott — tengely között vannak különböző, megfelelően választott áttételek. To-40 vábbi példaképpeni kivitelt mutat a 3. ábra. Az 1 motor tengelyének meghosszabbított végén van ékelve a 2 tengelykapcsoló mozgó részéhez balról csatlakozó tárcsa. Ugyanezen a tengelyen ékelt 3 fogaskerékről a 4, 5, 6 4g és 7 fogaskerekeken keresztül a 7 fogaskerékkel együtt csőtengelyre erősített és a 2 tengelykapcsoló mozgó részéhez jobbról csatlakozó tárcsa ellenkező irányban forog. A 2 tengelykapcsoló mozgó részének balra elmozdításával gg tehát az egyik, pl. az előre mozgást, jobbra elmozdításával pedig az ellenkező iárnyú mozgást előidéző forgás kapcsolódik a 2 tengelykapcsoló mozgó részéhez, és ezáltal a vele egy tengelyen levő 8 fogaskerék és a 9 tengelygg kapcsoló mozgó részéhez balról csatlakozó tárcsa az egyik, pl. a nagyobb forgássebességgel forgatható mindkét irányban. A 8, 10, 11 és 12 fogaskerekek egy lassító áttételt alkotnak. A 12 fogaskerékkel egy csőtengelyre erog0 sített kapcsolótárcsa útján a 9 tengelykapcsoló mozgó részét jobbra mozgatva, ez a lassú forgás kapcsolódik a 9 tengelykapcsoló 13 tengelyéhez, amely valamilyen mechanikus összeköttetésen keresztül végzi a beállítást. Abból gg a célból, hogy a mozgatás leállítható legyen, 3