151071. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új dihalogén-amino-benzilamonok előállítására

151071 3 4 vagy pedig a felhasználásra kerülő (IV) képletű amin feleslege szolgálhat, mimellett a reakcióban résztvevő anyagok 1 móljára számítva legalább 1 mólnyi feleslegben alkalmazzuk a savlekötőszert. A reakciót célszerűen valamely, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószer, pl. etanol, benzol, toluol stb. jelenlétében, felemelt, előnyösen az alkalmazott oldószer f orrpontjának megfelelő hőmérsékleten folytatjuk le. Amennyiben savlekötőszerként a (IV) képletű amin feleslegét vagy valamely szerves tercier bázist alkalmazzuk, ezek egyidejűleg oldószerként is szolgálhatnak. A kapott reakciótermék dezacilezése ismert módon, előnyösen valamely híg ásványi savval vagy híg szervetlen bázissal való melegítés útján történhet. c) Valamely, a csatolt rajz szerinti (V) általános képletnek megfelelő dihalogén-nitro-benzilamint — e képletben Hal, R és R' jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel — redukciónak vetünk alá. Ezt a reakciót önmagukban ismert módszerekkel, előnyösen katalitikus redukcióval, pl. valamely nemesfém-katalizátor, mint platina vagy palládium való jelenlétében hidrogénnel folytathatjuk le, célszerűen valamely oldószer, mint metanol, etanol, tetrahidrofurán vagy dioxán jelenlétében; lefolytathatjuk a redukciót hidrazinhidráttal is, Raney-nikkel jelenlétében, előnyösen valamely oldószerben, mint metanolban; redukálhatunk továbbá naszcens hidrogénnel, amelyet pl. vas, cink vagy ón és ásványi sav segítségével hozunk létre. Lefolytatható azonban a redukció bármely más oly módszerrel is, amely ismert módon alkalmas aromás nitrovegyületek aromás aminovegyületekké történő átalakítására. Ha az említett módszerek valamelyikével oly vegyületekhez jutunk, amelyek képletében R hidrogénatomot képvisel, akkor az így kapott terméket adott esetben utólagosan átalakíthatjuk valamely más vegyületté, amelynek képletében R a fentebbi meghatározásban említett más csoportnak (ariigyök kivételével) felel meg. Ezt az utóbb említeti reakciót szintén önmagukban ismert módszerekkel, pl. a megfelelő alkil-, cikloalkil- vagy aralkilhalogenidek vagy -szulfosavészterek segítségével folytathatjuk le; amennyiben metilgyököt kívánunk bevinni, ezt ugyancsak önmagában ismert módon, hangyasav és formaldehid segítségével is megtehetjük. A fent említett a)—c) módszerek esetében kiinduló anyagként felhasználásra kerülő (II), (III) és (V) általános képletű vegyületek az irodalomból már ismeretesek, vagy pedig az irodalomban ismert eljárásokkal előállíthatók, így pl. a (II) általános képletnek megfelelő aminobenzil-aminokat az ismert nitrobenzilhalogenidekből állíthatjuk elő, a megfelelő szekundér aminnal való reagáltatás és a nitrocsoport ezt követő redukciója útján. A (III) általános képletnek megfelelő dihalogén-diacilamino-benzilhalogenideket legcélszerűbben az ismert 2- ill. 4-diacilamino-3,5-dihalogén-toluolokból nyerhetjük, brómszukcinimiddel történő reagáltatás útján. Hasonló módon állíthatjuk elő az (V) általános képletnek megfelelő dihalogén-nitrobenzilaminokat, az ismert 2- ül. 4-nitro - 3,5-dihalogén-toluolok brómszukcinimiddel való brómozása, majd a kapott nitro-dihalogén - benzilbromidoknak a megfelelő szekundér aminokkal való reagáltatása útján. A találmány szerinti eljárással kapott vegyületeket önmagukban ismert módszerekkel alakíthatjuk át fiziológiailag elviselhető szervetien vagy szerves savakkal képezett addíciós sókká; eljárhatunk pl. oly módon, hogy a kívánt sav alkoholos oldatát a megfelelő bázis ekvimolekuláris mennyiségével hozzuk reakcióba. Savakként erre a célra pl. sósavat, brómhidrog én savat, kénsavat, foszforsavat, tejsavat, citromsavat, borkősavat, maleinsavat stb. alkalmazhatunk. A savakkal képezett addíciós sók vízben oldódnak; a gyakorlatban elsősorban azok a sók kerülhetnek felhasználásra, amelyeket az (I) általános képletű vegyületek az illető sav egy egyenértéknek megfelelő mennyiségével képeznek. A találmány szerinti eljárással nyert vegyületek értékes farmakológiai tulajdonságokkal rendelkeznek, különösen igen jó szekretolitikus hatást mutatnak csekély toxikusság mellett, emellett köhögéscsillapító, monoaminooxidázgátló és lázcsillapító hatásuk is van. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; e példákban a hőmérsékleti adatok Celsius-fokokban vannak megadva. 1. példa: N-(2-amino-3,5-dibrómbenzil)-dietilamín 6,4 g 2-aminobenzil-dietilamint 50 ml kloroformban oldunk és ehhez az oldathoz keverés közben hozzácsepegtetjük 11,6 g bróm. 50 ml kloroformmal készített oldatát. A reakció befejezte után a kloroformos fázist 100 ml 2 n nátriumhidroxidoldattal kirázzuk, elkülönítjük, nátriumszulfáton szárítjuk és szárazra bepároljuk. A kapott olajszerű maradékot 50 ml etanolban oldjuk és sósavgáz bevezetése útján a termék hidrokloridját állítjuk elő; op. 214— 214,5°. 2. példa: N-{4-ammo-3,5-dibrómbenzilV-dietilamin 12,6 g N-(4-amino-benzil)-dietilamint 150 ml jégecetben oldunk és az oldathoz keverés közben, lassan hozzácsepegtetjük 39,5 g bróm 150 ml jégecettel készített oldatát. A képződött hidrobromid leválik, erről a jégecetet dekantálással eltávolítjuk és a terméket etanolból átkristályosítjuk. A kapott hidrobromid 218°on bomlás közben olvad. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2