150967. lajstromszámú szabadalom • Középütközős kapcsoló sínjárművekhez

Megjelent: 1964. július 1. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ^f ^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.967 SZÁM Nemzetközi osztály: B 61 g KO—1655 ALAPSZÁM Magyar osztály: 20 e 1-22 Középütközős kapcsoló sínjárművekhez KNORR—BREMSE Kommanditgesellschaft, München Feltaláló: Pierre Baronnet, mérnök, Croissy (Franciaország) A bejelentés napja: 1961. október 21. NSZK elsőbbsége: 1930. november 25. A találmány középütközős kapcsoló sínjárművekhez, amelynél az elől levő felületen — mindkét egymással azonosan kialakított kapcsolófejnél — az összekapcsolt állapotban egymást részben átfogó két kapcsolókarom van és ezek egymástól eltérő alakúak és nagyságúak. Rendes körülmények között ezek az ismert középütközős kapcsolók nem merevek, de ismeretes már mindkét kapcsolófejen a kisebb kapcsolókarom alatt olyan vezetőszarvat alkalmazni, amely összekapcsolt állapotban a szemben, levő fej vezetőszarva alá nyúlik és ezáltal a kapcsolat merevvé válik. Ilyen módon lehet önműködő és merev kapcsolót létesíteni, amely lehetővé teszi vezetékkapcsolók alkalmazását is. Az említett vezetőszarv az ilyen kialakításnál ferdén lefelé és kifelé nyúlik, emellett előre haladó irányban keskenyedő hasáb alakjában készül, négyszög alakú alapfelülettel. Ez a szerkezet azonban hátrányos, mert ha a szemben levő kapcsolófej bizonyos kedvezőtlen helyzetben van, akkor az ütközés pillanatában olyan igénybevételek lépnek fel, amelyek a szilárdságot meghaladják és így gyakran van szükség a vezetőszarv vizsgálatára, valamint cseréjére. A találmány célja olyan középütközős kapcsoló létesítése, amelynél a vezetőszarv megfelelő kialakítása és elhelyezése lehetővé teszi, hogy az minden gyakorlatban előforduló terhelésnél biztosan működjön és a kapcsolást is biztosan létrehozza. Emellett lehetővé válik a kapcsolás a szokásos szerkezetű, vezetőszarv nélküli, tehát nem-merev középütközős kapcsolókkal is. Ezt a célt a találmány értelmében úgy érjük el, hogy a kapcsoló kisebb kapcsolókarma alatt és oldalt olyan vezetőszarvat alkalmazunk, amelynek felső felülete a mellső végződés közelében két vezetőfelülettel van ellátva és ezek előre, valamint kifelé haladva lejtősek oly módon, hogy metszési vonaluk előre haladva lejtős és nagyjában a középütközős kapcsoló hosszirányában helyezkedik el. Van ezenkívül ezen a szarvon az említett felületektől kiindulóan és azokkal metszővonalat alkotva hátrafelé nyúló további vezetőfelület, amely hátrafelé emelkedő helyzetű. A vezetőfelületeknek ez a különleges elhelyezése, helyzete és ferdesége lehetővé teszi a kitűzött cél elérését, vagyis a kívánt kellő szilárdság létrehozását. A találmány további részleteit a rajz kapcsán magyarázzuk meg, amely példaképpeni kiviteli alakot távlati feltüntetésben vázlatosan szemléltet. Az 1 kapcsolófejen elől van egy kisebb 3 és egy nagyobb 5 kapcsolókarom és, az előbbi alatt, valamint attól oldalt elhelyezve van megerősítve a 7 vezetőszarv. Ez a mereven megerősített szarv elől függőleges felülettel van határolva és ez a határolás a kisebb 3 kapcsolókarom 9 végfelületéből, valamint a 11 felületből áll, mely utóbbihoz oldalt és kívül a szög alatt elhelyezett, kinyúló 13 felület csatlakozik. A 11 felület a 9 határoló felületet lefelé meghosszabbítja. A kisebb 3 kapcsolókaromtól oldalt helyezkedik el a 7 vezetőszarv felső felületének mellső része, amelytől hátrafelé emelkedő helyzető 15 vezetőfelület indul ki. E mellett van a kifelé lejtős másik 17 vezetőfelület. E két utóbbi 19 metsző vonala előre haladóan lefelé lejt és nagyjában a középütközős kapcsoló hosszirányában helyezkedik el. A 15 és 17 vezetőfelületekhez hátul egy metszővonal vagy törésvonal létesítése mellett a meredeken emelkedő 21 vezetőfelület csatlakozik. A 7 vezetőszarv felső 23 határoló felülete mélyebben helyezkedik el, mint az 5 kapcsolókarom 25 alsó