150960. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-izoxazolin-3-onok előállítására

150.960 3 kapjuk az 1. példában leírt módon: olavdáspontja 120—121,5 C°. 4. példa: 4,5 g N-(m-metoxifenil)-acetoaoethidroxámsavat az 1. példa módszerével 5,7 g bórtrifluoridéteráttal ciklizáljuk. Bezol/petroléterből átkristályosítva és a benzolos oldatot alumíniumoxidon szűrve, a kiindulási anyagból 2-(m-metoxif enil) - 5-metil-4--izoxazolin-3-ont kapunk, színtelen, 98 C°-on olvadó kristályok alakjában. A 99 C° olvadáspontú N-(m-metoxifenil)-acetoacethidroxámsavat az 1. példával azonos módon m-metoxifenilhidroxilaminból és diketénből kapjuk. Az m-metoxifenilhidroxilamin bomlékony vegyület és a hidroxámsavvá alakításra mindig frissen kell előállítani. Előállíthatjuk m-nitroanizolból a szokott redukáló módszerrel vízben ammóniumkloriddal és cinkporral, ha a hőmérsékletet nem hagyjuk 55—00 C°-nál magasabbra emelkedni. Víz/etanolból —10 C° és —20 C° között, valamint éter/petroléterből átkristályosítható. A vegyület bomlékonysága miatt az olvadáspont nem határozott és kb. 50 C° körül van. A feldolgozást és tisztítást lehetőleg a levegő oxigénjének kizárásával kell végezni, pl. nitrogén légkörben. 5. példa: 7,5 g N-fenil-a-metil-ß-oxo-valerhidroxamsavat az 1. és 2. példában leírt módszerrel ciklizáljuk. 0,2 g nyerstermék keletkezik színtelen olaj alakjában. Tisztításra az olajat benzolban felvehetjük és alumíniumoxidon szűrjük. Petroléterből is átkristályosíthatjuk, ha —20 C°-ra lehűtjük. A tiszta 2-fenil-4-metil~5-etil-4-izoxazolin-3-on 22—23 C°on olvad és nagy vákuumban le lehet desztillálni; forrpontja 0,02 mm nyomáson kb. 105 C°. A megolvadt vegyület többnyira a szobahőmérsékletnél lényegesen alacsonyabb hőmérsékleten is folyékony marad; törésmutatója n5 = 1,5656. A kiindulási anyagként alkalmazott hidroxámsavat dimer metilketénből és N-fenilhidroxilaminból kapjuk hasonló módon, mint az 1. példában. A dimer metüketént a 2 369 919 számú US szabadalomban leírt eljárás szerint propionikloridból és tríetilaminból állíthatjuk elő. 6. példa: 6,1 g N-fenil-a-butil-A-oxo-kaprilhidroxámsavat az 1. és 2. példában leírt módszerrel ciklizáljuk. A színtelen olaj alakjában kapott nyerstermék éteres oldatából ebben az esetben nem vonhatjuk ki a nem-ciklizált hidroxámsavat 2 n nátriumhidroxiddal. A kiindulási anyagot képező hidroxámsavat úgy távolíthatjuk el, hogy a benzolos oldatot alumíniumoxidon szűrjük és benzol/ecetéter 9 :1 arányú elegyével eluáljuk. A tiszta 2-fenil-4-{n-butil)-5-(n-pentil)-4-izoxazolin-3-ont színtelen olaj alakjában kapjuk, amelynek törésmuta-2C tója no = 1,5323. Mivel az új vegyület magasabb hőmérsékleten elbomilk, nem célszerű nagy vákuumban desztillálni. A kiindulási anyagként alkalmazott hidroxámsavat N-fenilhidroxilaminból úgy kapjuk, hogy éter/benzol 1 :1 elegyében piridinnel katalizáitan dimer n-butilketénnel acilezzük. A nyers hidroxámsavat petroléterből kb. —80 C°-ra lehűtve kristályosíthatjuk át. Olvadáspontja 49,5—51,5 C°. 7. példa: 45 ml abszolút éterben szuszpendált 4,43 g N-fenil-a-izopropil-acetoacethidroxámsav-etilénketált keverés közben a nedvesség kizárásával 0^5 C°on cseppenként hozzáadott 6,8 g bórtrifluorid-etiléteráttal reagáltatjuk. Eleinte átlátszó oldat keletkezik, amely a további keverés folyamán megzavarosodik. Egy órja hosszat keverjük Ö C°-on, majd egy éjjelen át 0 C°-on állni hagyjuk. A reakció keveréket 50 ml jeges vízben oldott 7,9 g nátriumacetát oldatába öntjük, az éteres réteget elválasztjuk és a vizes oldatokat még egyszer kirázzuk 20 ml éterrel. Az éteres oldatokat 30 ml vízzel mosva, nátríumszulfáttal szárítva és vákuumban bepárolva, olyan kristályos maradékot kapunk, amelyet tisztítás céljából benzolos oldatban tízszeres mennyiségű alumíniumoxidon keresztül (I aktivitású) szűrünk és metanol-vízből átkristályosítjuk. Ilyen módon 2,0 g tiszta 2-fenil-4-izopropil - 5-metil - 4-izoxazolin - 3-ont kapunk, amely 79—80 C°-on olvad. A kondenzálást az 1. példában ismertetett módszer szerint klórszulfonsav-éterrel is végezhetjük. Az N-fenil-a-izopropil-acetoacethidoxámsav-etilénketál új vegyülethez szükséges kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő: 132,6 g a-izopropil-acetecetsavas-etüétert a szokásos módon 52,7 g etüénglikollal és p-toluolszulfonsav katalizátorral 150 ml abszolút benzolban tíz óráig tartó forralással vízelválasztó alkalmazásával ketalizáljuk. így 100,5 g a-izopropil-acetecetsavas-etilészter-etilénketált kapunk, melynek forrpontja 111—113 C° (11 Torr); n£° = 1,4397. A ketalizált észter 52,7 g-ját 20Ö ml metanolban oldjuk és 50 ml vízben oldott 13,5 g káliumhidroxiddal elbontjuk. Az elegyet az elszappanosításra autoklávban 110 C°-ra hevítjük 16 óráig. A metanolt vákuumban ledesztillálva a maradékot 50 ml vízzel hígítjuk, a vizes oldatot 200 ml éter hozzáadása után erős keverés és jeges vízfürdőben való hűtés közben cseppenként 2n sósavat adva hozzá, metiloranzs átmeneti pontig közömbösítjük. Az elválasztott vizes fázis még kétszer 100—100 ml éterrel kivonjuk, az egyesített éteres oldatokat nátriumszulfáttal szárítjuk és szobahőmérsékleten vákuumban bepároljuk. A maradékot nagy vákuumban desztilláljuk. Ajánlatos a desztillációt két részletben végezni, mert az anyag könnyen bomlik. Az a-izopropil-acetecetsav-etilénketál 119— 123 C°-on desztillál (1 Torr) gyorsan megdermedő, sűrűnfolyó olaj alakjában, amelyet a további tisztításra kevés petroléterből átkristályosítunk. így 11 g 59—60' C° olvadáspontú, tiszta savat kapunk. 4,70 g fenti savat 20 ml abszolút éterben és 2 ml abszolút piridinben oldunk és 0—5 C°-on keverés közben, nedvesség kizárásával 5 ml éter-