150885. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vizes gyógyszeres injekcióoldatok előállítására

Megjelent: 1964. június 1. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.885 SZÁM Cl—403. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: A 61 k Magyar osztály: 30 h 1—8 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás vizes gyógyszeres injekcióoldatok előállítására CHINOIN Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára Rt., Budapest Feltalálók: Dr. Dávid Ágoston gyógyszerész (50%). dr. Szentmiklósi Péter gyógyszerész (25%). Horváth Gábor fizikus (25%), budapesti lakosok A bejelentés napja: 1962. július 9. A gyógyszeripar visszatérő problémái közé tar­tozik az oxidációs és redukciós behatásokra ül. hidrolízisre érzékeny vegyületek vizes oldatban való alkalmazása. Az oldatok stabilizálására kü­lönböző eljárásokat alkalmaztak több-kevesebb sikerrel, mint amilyen pl. a stabilizálóanyagok adagolása, a vegyületek kémiai átalakítása, nit­rogénatmoszférában történő ampullázás, oldószer­ként vízmentes közeg alkalmazása stb. A fenti módszerek részben nem vezettek kielé­gítő eredményre, részben költséges voltuk, magas munkaigényük, részben pedig az adalékanyagok­nak az emberi szervezetre gyakorolt nemkívánatos hatása következtében nem bizonyultak előnyös­nek. Számos vegyület esetében az elért stabilitás foka nem érte el a kívánatos szintet. Ismeretes továbbá, hogy az emberi és állat­gyógyászati célokra injekcióként alkalmazott ol­datok egy részénél a hatóanyag jellegénél fogva a vizes oldat pH-értéke a savas, vagy lúgos tar­tományba esik, ami az injekciónak az élő szö­vetbe való beadásakor heves fájdalomérzet ki­váltásához vezet. Ezen a problémán a vegyületek átalakításával, pufferek adagolásával, esetleg más sókká való alakításával kívántak segíteni, azonban számos vegyületnél az oldhatósági viszonyok ked­vezőtlenebbé válása miatt továbbra is a fájdalom­érzetet keltő származékok maradtak forgalomban, mert csak ezekkel lehetett a megfelelően magas dózis beadását biztosítani. Jelen szabadalmunk tárgya eljárás vizes gyógy­szeres oldatok előállítására, oly módon, hogy a hatóanyagot polioxivegyületek vizes oldatában oldjuk. Az ily módon nyert oldatok esetében a vizes oldószer és a hatóanyagok között fellépő hidratáció és azt követő gyakori hidrolízis nagy­mértékben lecsökken, úgyhogy az oldatok stabili­tása tetemesen megnövekszik. Eljárásunk különösen előnyösen alkalmazható injekciós készítmények előállítására. Ebben az esetben számos vegyületnél — különösen a savas pH-tartományba eső vizes oldatokat adó szárma­zékoknál — azt tapasztaltuk, hogy a vegyületek befecskendezésekor lényegesen csökkent fájdalom­érzetet okoznak, ami lehetővé teszi a gyógyszeres hatás és oldhatóság szempontjából legkedvezőbb származékok alkalmazását. Számos vegyület ese­tében lehetővé vált az ampuUázás közben mind­eddig elengedhetetlen nitrogénatmoszféra alkal­mazásának kiküszöbölése, mely jelentős munka-és költségmegtakarítást jelent. Polioxivegyületként elvben bármely, az élő szer­vezet szempontjából közömbös, vízoldható polioxi­származékot alkalmazhatjuk, amelynek redox­potenciálja a hatóanyag redoxpotenciáljának meg­felel {pl. cukoralkoholok). Gyakorlati szempontból a polioxivegyületek ára is megszabja az alkal­mazhatóságot, így előnyösnek találtuk a hatszén­atomos cukoralkoholok illetve áldozok alkalma­zását, pl. a szorbitét, ill. a glükózét. Bizonyos esetekben előnyös a két vegyület együttes ada­golása a kívánt redoxpotenciál beállítása érde­kében. Felismerésünk szerint előnyös, ha a polioxi­vegyületként felhasznált szorbit a következő mi­nőségi követelményeknek felel meg: frissen kifor­ralt és lehűtött desztillált vízzel készült oldata semleges kémhatású, nehézfémtartalma legfeljebb

Next

/
Thumbnails
Contents