150871. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázisosan helyettesített karbinolok előállítására
2 150.871 hasonló szerkezetű, már ismert vegyületekhez, pl. az l,2-difenil-3-metil- 4 -dímetilamino-butanol-{?)hoz (J. Am. Chem Soc. 75, 4458, 1953) vagy az 1,2--difenil-4-dime.tilamino - butanol-(2)-hoz (Helv. 33, 1194, 1950) viszonyítva szintén meglepő és előre nem látott előnyöket mutatnak a fenti új vegyületek, minthogy az itt említett hasonló szerkezeű vegyületeknek egyáltalán nincsen köhögéscsillapító hatásuk. Az találtuk, hogy a fenti (I) általános képletnek megfelelő bázisos karbinolok oly módon is előállíthatók, hogy az alábbi (II) általános képletű béta-halogénkarbinolokat OH /CVn - f~ P ~ CH 2 " Hal R, IL (II) az alábbi (III) általános képletnek megfelelő aminokkal HN; ,R5 •Re (III) hozzuk reakcióba. A fenti képletekben az R\—Re, és n általános jelek jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel. Hal pedig halogénatomot jelent. A reakció felemelt hőmérsékleten, előnyösen 100 C° felett, valamely halogénhidrogén megkötésére alkalmas szer jelenlétében folytatható le. Célszerű a reakciót valamely közömbös oldószer, mint benzol, toluol, etanol, dimetilformamid stb. jelenlétében lefolytatni. Amennyiben a reakcióhoz felhasználásra kerülő /RŐ HN. \ -Re képletű amin vagy a felhasznált oldószer forrpontja lényegesen 100 C° alatt van, célszerű a reakciót nyomás alatt lefolytatni. Savlekötőszerként szervetlen bázisok, mint alkálihidroxidok, alkáliamidok vagy alkálialkoholátok, továbbá szerves bázisok, mint trietilamin, tributilamin vagy piridin alkalmazhatók, felhasználhatjuk azonban erre a célra a reakcióban résztvevő alatt lefolytatott frakcionált desztillálás útján történhet. A kapott bázisokat ismert módon alakíthatjuk át savakkal képezett addíciós sóikká. A kiinduló anyagként alkalmazásra kerülő (II) általános képletű béta-halogénkarbinolokat az alábbi (IV) általános képletű béta-halogénketonokból állíthatjuk elő O Rí — C —- CH — CH2 — Hal Ra (IV) -- ahol Rí, R21 és Hal jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel — az alábbi (V) általános képletű Grignard-vegyületekkel /0V„ - %Hal (V) — ahol R3, R4, n és Hal jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel — önmagában ismert módon lefolytatott reakció útján; pl. oly módon járhatunk el, hogy a megfelelően helyettesített benzilhalogenid éterrel készített Grignard-oldatához a Grignard-reakciók szokásos körülményei között hozzácsepegtetjük' a (IV) képletű béta-halogénketon éteres oldatát, majd az így keletkezett Grignard-vegyületet a szokásos módon elbontjuk. A termék elkülönítése és desztillációja után átlagosan kb. 80%-os termelési hányaddal kapjuk a kívánt béta-halogénkarbinolt. A (IV) általános képletnek megfelelő béta-halogénketonok az irodalomban ismertetett módszerekkel állíthatók elő. vö. pl. Decombe, C. r. 202, 1687 (1936), Catch,' J. Chem. Soc. 1948, 278, McMahon, J. Am. Chem. Soc. 70, 2971 (1948). A (II) általános képletnek megfelelő béta-halogénkarbinolok előállítása nem tartozik a jelen találmány igénypontjainak körébe. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. HN' •RH •Re képletű amin feleslegét is. Ez az amin egyúttal savlekötőszerként és oldószerként is szerepelhet, ami különösen olyan esetekben előnyös, ha ennek az aminnak a forrpontja a legelőnyösebb reakcióhőmérsékletek tartományába, tehát 100 C° fölé esik. A reakciótermékként kapott bázist ismert módon különíthetjük el a reakcióelegyből; a nyers reakciótermék tisztítása legcélszerűbben vákuum 1. példa: l-p-klórfenil-2,3-dimetil-4-piperidino-butanol-(2).. 24,7 g l-p-klórfenü~2,3-dimetil-4-kíór-butanol-(2) és 21,3 g piperidin elegyét 3 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt. A kapott reakcióelegyhez lehűlés után 20 ml vizet adunk és az elegyet kimerítően extraháljuk éterrel. Az egyesített éteres kivonatot szárítás után bepároljuk és a maradékot frakcionáltan desztilláljuk. Ily módon színtelen olajszerű terméket kapunk,
