150841. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új izotiazol-származékok előállítására

2 150.841 magában ismert módon tioszemikarbaziddal vagy ennek valamely sójával reagáltatjuk. Az (V) általános képletnek megfelelő kiinduló anyagok előállítása célszerűen, pl. oly módon történhet, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti (VI) általános képletnek megfelelő vegyületet, ahol Rj és R2 jelentése a fentiekkel egyező, trietoxi-alumíniumhidriddel redukálunk. A találmány szerinti eljárás egy további kiviteli alakja értelmében az (I) általános képletnek megfelelő izotiazol-származékok oly módon is előállíthatók, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti (VII) általános képletnek megfelelő vegyületet (amelyben R] és R2 jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel) ásványi sav, mint sósav vagy kénsav jelenlétében valamely alkálifém-tiocianáttal reagáltatunk. A (VII) általános képletű kiinduló anyagokat célszerűen az (V) általános képletnek megfelelő vegyületek hidrazinnal való reagáltaíása útján állíthatjuk elő. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. 1. példa: 150 g nátronüvegport 50 ml glicerinben szuszpendálunk és e szuszpenziót élénk keverés közben 145 Cc

hőmérsékleten melegítjük, majd kis adagokban, 15 perc alatt, hozzáadjuk 100 g (0,34 mól) 3-metil-5-(2'-benzolszulfonil-hidrazino-karbonil)-izotiazol, 20 g (0,19 mól) nátriumkarbonát és 35 g (0,38 mól) tioszemikarbazid finoman porított keverékét. A reakcióelegyet 10 percig keverjük 140—145 C° hőmérsékleten, majd 75 C°-ra hűtjük le, leszűrjük és a szűrőn maradt szilárd anyagot 500 ml etanollal utánamossuk A szüredéket vízzel 3000 ml-re hígítjuk, majd 12 óra hosszat 0 C° hőmérsékleten hagyjuk állni. A levált szilárd anyagot szűréssel kinyerjük és 60 C°-on szárítjuk. Ily módon 33,4 g 3-metil-5--formil-izotiazol-tioszemikarbazint kapunk (az elméleti hozam 50%-a), amelynek olvadáspontja 191—196 C°. A fenti termék etanolból átkristályosítva halványsárga prizmás kristályokat képez, op. 196— 200 C°. 2. példa 200 g nátronüvegport (amely átmegy az AFNOR-szabvány szerinti 28-as szitán) 10OO ml glicerinben szuszpendálunk és e szuszpenziót 148—150 C° hőmérsékletre hevítjük. Kis adagokban, 15 perc alatt hozzáadjuk 200 g (0,532 mól) 4-bróm-3-metil - 5-(2'-benzolszulf onil)-hidrazino-karbonil)-izotiazol, 56 g (0,532 mól) vízmentes nátriumkarbonát és 48,5 g (0,032 mól) tioszemikarbazid keverékét. A reakcióelegyet 5 percig keverjük 148—150 C° hőmérsékleten, majd 45—50 C°-ra lehűtjük. Ezután 2000 ml n nátriumhidroxidoldatot adunk hozzá és az elegyet 5 percig keverjük. Ezután szűrünk, majd a szűrőn maradt szilárd anyagot 2X150 ml n nátriumhidroxid-oldattal és 2X250 ml vízzel utánamossuk. A sötétvörös színű szüredéket lehűtjük és 5 n sósavoldattal megsavanyítjuk. A leváló szilárd terméket elkülönítjük és megszárítjuk. Ily módon 89 g 4-bróm-3-metil-5-formil-izotiazol-tioszemikarbazont kapunk (az elméleti hozam 60%-a), amely 205—210 C°-on bomlás közben olvad. Ez a termék etanolból átkristályosítva sárga színű prizmás kristályokat képez, az így tisztított termék 220—224 C°-on bomlás közben olvad. Hasonló módon dolgozva, de tioszemikarbazid helyett 4-metil-tioszemikarbazidot és 15 g 4-bróm-3-metil-5-(benzoszulfonü - hidrazino-karbonil)-izotiazolt kiinduló anyagként alkalmazva, 2,8 g 4-bróm-3-metil-5-formil-izotiazol-4'-metil-tioszeniikarbazont kapunk (az elméleti hozam 24%-a), amely 233—240 C°-on bomlás közben olvad. 3. példa: 0,66 g (0,0052 mól) 3-metil-5-formil-izotiazolt hozzáadunk 3,00 g (0,033 mól) tioszemikarbazidnak a 10 ml víz és 3 ml tömény sósav elegyével készített oldatához. A reakcióelegyet V2 óra hosszat állni hagyjuk, majd a levált terméket szűréssel elkülönítjük és megszárítjuk. Ily módon 0,42 g 3-metil-5-formil-izotiazol-tioszemikarbazont (az elméleti hozam 42%-a) kapunk. 4. példa: Az 1. példában leírt eljárás kiinduló anyagául szolgáló 3-metil-5-(2,

-benzolszulf onil - hidrazino-karboni)-izotiazol előállítása: 250 m vízmentes pirídínben —5 C° hőmérsékleten 47 g (0,30 mól) 3-metil-5-hidrazinokarbonil --izotiazolt szuszpendálunk és e szuszpenzióhoz lassan hozzáadunk 69 g (0,39 mól) benzolszulfonilkloridot, miközben a reakcióelegy hőmérsékletét 0 C° és —5 C° között tartjuk. A hozzáadás befejezte után a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, majd ráöntjük 300 ml sósav és kb. 1 kg jég elegyére. Viszkózus olajszerű termék válik ki, amely lassan megszilárdul. Ezt a terméket elkülönítjük és 250 ml etanollal 15 percig forraljuk. A kapott oldatot lehűtjük, a levált szilárd terméket szűréssel elkülönítjük és 80 C° hőmérsékleten megszárítjuk. Ily módon 58 g 3-metil-5-(2'-benzolszulfonil-hidrazinokarbonil)-izotiazolt kapunk (az elméleti hozam 73%-a), op. 185—189 C°. 5. példa: A 2. példában leírt eljárás kiinduló anyagaként szereplő 4-bróm - 3-metil-5-i(2'-benzolszulf onü-hidrazinokarbonil) - izotiazol 3-metil-ízotiazol - 5-karbonsavból kiindulva kétféle módon állítható elő: a) 454 g (3,22 mól) 3-metil-izotiazol-ö-karbonsavat feloldunk 538 g (6,4 mól) nátriumhidrogénkarbonat 4,5 liter vízzel készített oldatában, majd az így kapott oldathoz élénk keverés közben, 90 perc alatt hozzáadunk 564 g (3,52 mól) brómot. A reakcióelegyet 4 óra hosszat keverjük, majd éjjelen át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Ez-