150841. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új izotiazol-származékok előállítására

150.841 3 után az elegyet 50%-os nátriumhidroxidoldat hozzáadásával 10 pH értékre lúgosítjuk. 20 g aktívszénnel kezeljük az oldatot, majd leszűrjük. A szüredéket kb. 700 ml tömény sósavval 2 pH-értékre savanyítjuk; ily módon 534 g 4-bróm-3-metil-izotiazol-5-karbonsavat kapunk (az elméleti hozam 76%-a), amelynek olvadáspontja 202— 203 C°. 100 ml tioniikloridhoz hozzáadunk 38 g (0,171 mól) fenti módon kapott 4-bróm-3-metil-izotiazol-5-karbonsavat és a reakcióelegyet víztiszta oldat képződéséig (ami kb. 60 percet vesz igénybe) visszafolyató hűtő alatt hevítjük. A' tionilklorid feleslegét ledesztilláljuk, a maradékot pedig vákuum-desztilláeíő útján frakcionáljuk. Ily módon 30 g 4-bróm-3-metil-izotiazol-5-karbonilkloridot kapunk (az elméleti hozam 73%-a), amely 15 mm Hg-oszlop nyomás alatt 123—126 C°-on forr. 62 g (0.268 mól) 4-bróm-3-meül-izotiazol-'5-karbbnsavkloridót cseppenként. keverés közben hozzáadunk 20i0 ml visszafolyató hűtő alatt forralt vízmentes metanolhoz. Ezután a metanol feleslegét csökkentett nyomás alatt iedesztilláljuk. Maradékként 56 g 4-bróm-3-metil-izotiazol-5~metilkarboxilátot kapunk (az elméleti hozam 91%-a), amelynek olvadáspontja 76—78 C°. 56 g (0,237 mól) 4-bróm-3-metil-izotiazol-5-metilkarboxilátot 600 ml vízmentes metanolban oldunk és az oldathoz keverés közben, 10 perc alatt hozzáadunk 12,5 ml (0,25 mól) hidrazinhidrátot. A reakcióelegyet 10 percig forraljuk visszafolyató hűtő alatt, majd jéggel lehűtjük. A levált szilárd terméket elkülönítjük és megszárítjuk. Ily módon 41 g 4-bróm-3-metil~5-hidrazinokarbonil-izotiazolt kapunk (az elméleti hozam 75G

/o-£i), amelynek olvadáspontja 166—168 p o 35 g (0,149 mól) 4-bróm-3-metil-5--hidrazinkar~ bonil-izotiazolt —5 C° hőmérsékleten 150 ml vízmentes piridinben szuszpendálunk és e szuszpenzióhoz hozzáadunk 35,3 g (0,200 mól) benzolszulfonkloridot, olyan ütemben, hogy a hőmérséklet a hozzáadás közben ne emelkedjék 0 C° fölé. Ezután a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni és néhány percre 40 C°-ra melegítjük, a szilárd részek oldatba vitele céljából. Ezután az elegyet 1 óra hosszat állni hagyjuk, majd 200 ml tömény sósav és kb. 750 g jég elegyére öntjük. Ily módon viszkózus olajszerű termék válik ki, amely lassan megszilárdul. A szilárd anyagot 200 ml etanollal 15 percig forraljuk. A kapott oldatot lehűtjük és a kivált terméket szűréssel elkülönítjük, majd 80 C°-cn szárítjuk. Ily módon 44 g 4-bróm-3-metil-5~(2'-benzolszulfonil-hidrazino-karbonil)-izotiazolt kapunk (az elméleti hozam 7'9%-a). b) 578 g (2,4 mól) 4-bróm-3~metil-izotiazol-5--karbonilkloridot (amelyet a fent leírt módon állítottunk elő) 750 ml kloroformban oldunk és ezt az oldatot 1 óra alatt hozzáadjuk 414 g (2,4 mól) benzolszulfonilhidrazid 4000 mi kloroformmal készített oldatához, ez utóbbi oldat forralása és keverése közben. Ezután az elegyet további keverés közben még 4 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Utána a reakcióelegyet lehűtjük; ily módon 720 g 4-bróm-3-metil~5-(2'-benzolszulfonil-hidrazinokarbonil)-izotiazolt kapunk (az elméleti hozam 80%-a). A fenti termék elkülönítése után az anyalúg betöményítése és lehűtése esetén második generációként további 65 g (7%) terméket kapunk. 6. példa: A 3. példában leírt eljárás kiinduló anyagául szolgáló 3-metil-5-formil-izotiazol eőállítása. Két eljárásmód lehetséges, attól függően, hogy 5-bróm-3-metil-izotiazolból vagy 5-ciano-3-metil-izotiazolból indulunk ki. a) 3,55 g (0,55 mól) butillitiumot 100 ml vízmentes tetrahidrofuránban oldunk és ehhez az oldathoz nitrogén-légkörben, —70 C° hőmérsékleten 8,9 g (0,05 mól) 5-brőm - 3-metil-izotiazol 50 ml tetrahidrofuránnal készített oldatát adjuk hozzá 25 perc alatt. Utána az oldatot még 5 percig —70 C° hőmérsékleten tartjuk, majd egy adagban hozzáadunk 5 ml tetrahidrofuránban oldott 4,01 g (0,55 mól) dimetilformamidot. A keverést tovább fenntartva, a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, majd hozzáadunk 40 ml 2 n sósavoldatot. Az elegy szétválik; a szerves oldószeres fázist elkülönítjük, szárítjuk és bepároljuk. A kapott folyékony maradékot frakcionált desztillálásnak vetjük csökkentett nyomáson alá. Ily módon 2,5 g 3-metil-5-formü-izotiazolt kapunk . (az elméleti hozam 39%-a), amely 20 mm Hg-oszlop nyomás alatt 105—107 C°-on forr. b) 9,5 g (0,24 mól) litiumalumíniumhidridet 150 ml éterben szuszpendálunk és _ e szuszpenzióhoz 0 C° hőmérsékleten, 20 perc alatt hozzáadunk 19,2 g (0,60 mól) vízmentes metanolt. Azután 20 g (0,16 mól) 5-ciano-3-métil-izotiazol 100 ml éterrel készített oldatát adjuk a 0 C° hőmérsékleten tartott reakcióelegyhez. Két óra múlva 40 ml vizet, majd 200 ml 2 n sósavoldatot adunk a reakcióelegyhez. Az éter es fázist elkülönítjük, szárítjuk és bepároljuk. Olajszerű maradékot kapunk, amelyet csökkentett nyomás alatt frakcionált desztillálásnak vetünk alá. Ily módon 6 g 3-metil - 5-f ormil-izotiazolt kapunk (az elméleti hozam 30%-a), amely 24 mm Hg-oszlop nyomás alatt 10'5—112 C°-on forr. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az (I) általános képletnek megfelelő új izotiazol-származékok előállítására — e képetben: Rí rövidszénláncú alkilgyök, R2

hidrogén- vagy halogénatom — azzal jellemezve, hogy a) valamely, a (II) általános képletnek megfelelő arilszulfonil-karboxihidrazidot (e képletben Ar arilcsonortot, pl. fenil- vagy metüfenil-csoportot képvisel, míg Rí és R2 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel) tioszemikarbaziddal vagy ennek valamely sójával reagáltatunk, vagy b) valamely, az (V) általános képletnek megfelelő aldehidet (ahol Rí és R2 jelentése meg-